𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Huszonegyedik

Másnap délelőtt elhagyva a szállodát, Bruno teljesen másfelé hajt velünk, mint amerre lakunk. Kérdően rápillantok a mellettem üldögélő, nyugodt Ethanre, aki erre bízatóan rám mosolyogva, megfogja a kezemet. Hagyom, nem kérdezősködök, majd úgy is megtudom, ha odaértünk. Folyamatosan a külváros felé hajtunk, onnan is felfele, a sziklás hegységek felé, ahol elszórtan helyezkedik el egy két luxus kecó. Az egyik ilyen ház mögött állunk meg közvetlen, Ethan megkerülve a kocsi oldalát, mellém lép, izgatottan megfogja a kezemet, beírja a kapukódot, és a ház elejéhez vezet. Aminek már maga az udvarrésze gyönyörű, zöld puha pázsit, pálmafák elszórtan, bazsarózsabokrok, amik a személyes kedvenceim, sima rózsa, hortenzia, levendula bokrok tömkelege. A házat kerítésként, tuják meg mindenféle zöldellő növények veszik körbe.

-         Ez döntögeti az álomkerted fogalmát? – kérdezi, az udvaron körbemutatva.

-         Nem kérdés, fantasztikus! Remélem egyszer majd nekünk is egy ugyanilyen udvarunk lesz. – mosolygok a fiúra.

-         Éppen azon álldogálsz! – vigyorog rám.

A mosolyom lehervad, leesett állal, döbbenten nézek rá.

-         Tessék? – kérdezek vissza, nem hallva a fülemnek.

-         Szerelem, ez a ház a mienké! Kettőnknek vettem, igazi családi ház, ahol nyugodtságban, békességben élhetünk, teljesen tiszta lappal indítva, főleg a Miami-s incidens után. Szóval, ezzel is szeretném jelezni, hogy tényleg komolyak az érzéseim, szándékaim, és csak is veled képzelem el a jövőmet. – vall szerelmet, amitől tiszta libabőr leszek.

-         Olyan boldoggá teszel, hogy azt képtelenség szavakba önteni! Szeretlek! – húzom le magamhoz egy hosszú csókra.

A kétszintes hófehér villa előtt, kristálytiszta vizes hosszú medence terül el, amibe fantasztikus lesz úszkálni. Fehér napozóágyak helyezkednek el mellette, napernyővel. Az egész bejárat előtt, fedett terasz, rattan bútorokkal, hintaággyal, grill sütővel, mini hűtővel. A házba beljebb lépve, teljesen felszerelt, modern nappali, konyha fogad. Minden letisztult, hófehér, szürke egyveleg. A második szinten van egy jóval nagyobb fürdőszoba, mint az alsóba, két vendégszoba, Ethannek dolgozószoba, gyönyörű hálónk, aminek a legnagyobb terasza van, kiülőkkel, városi kilátással.

-         Akkor most jöjjön a szerintem te személyes kedvenc helyed, remélem tetszeni fog. – lépünk be a következő helyiségbe, ami egyből a szobánkból nyílik egy tolóajtóval.

Körülbelül két szobát magábafoglaló gardróbhelyiségbe találom magamat, ahol beépített üveges gardróbszekrények, polcok helyezkednek el, az összes cuccommal telepakolva. A másik oldalon Ethan dolgai vannak ugyanígy elpakolva.

-         Ezt így, hogy sikerült megvalósítanod? Minden tökéletes! – kérdezem teljes ámulattal.

-         Ezt a házat régóta nézegettem, és amikor eladóvá vált, rögtön megvettem. Persze béreltem fel szakembereket, akik segítettek megvalósítani, amit szerettem volna. Szerintem tökéletes munkát végeztek, meg persze én is. – vigyorog büszkén.

-         És azzal a házaddal mi lesz, amiben laktunk?

-         Természetesen megtartom, eszembe se jutott annak az eladása, hiszen az első házam, mellesleg a barátaimmal is tudunk majd ott lenni, anélkül, hogy téged zavarnánk. Még egy fontos dolog, a gyerekkori dajkám elvállalta a házvezetőnő szerepet, egy héten kétszer beugrik takarítani, meg hoz a piacról friss árut. Holnap reggel jön, nagyon szeretnélek már neki bemutatni! – ölel magához.