𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Tizedik

Üres az ő felőli rész, beleburkolva magamat a takaróba, megkeresem. A gardrób szobából hallom meg a hangját, az óriási tükör előtt álldogál, éppen húzza fel a gatyáján a cipzárt, miközben manőverezve szorítja a telefont a vállához. Elköszönve a telefonbeszélgető partnerétől, felém fordítja a tekintetét, két kezével megfogva az arcomat megcsókol, majd sietősen a szekrényhez lép, kivéve egy fekete tapadós pólót.

-         Milyen volt a tegnapi szülinap? – kérdezi, miközben a haját lövi be.

-         Elment, a lényeg, hogy Apa elfogadott minket és nem akar keresztbe tenni.

-         Megnyugtató. –válaszolja, a megint berregő telefonjára figyelve. – Most el kell mennem, viszont csak estefele érek haza, addig el tudod pakolni a dolgaidat nyugodtan.

-         Hiányozni fogsz, vigyázz magadra! – lehelek csókot az ajkára.

-         Nekem is, főleg mert mára más terveim voltak, méghozzá veled, de amint lesz szabadidőm, felhívlak.

Felveszi a telefonját, majd sietősen elrohan. A hálóból látom amint a két férfivel megy el, külön autóval. Valami itthoni ruhát felkapok magamra és elkezdem elrendezni a dolgaimat, órák telnek el, amire végzek, fáradtan nyúlok el az ágyon. Savannah-val már elég régóta nem beszéltem, úgy döntök, felhívom.

-         Szia, te kis szerelmes. – köszönt, fáradt, álmos hangon.

-         Csak nem elfáradtál a nagy utazásba? – kérdezem a hangjából ítélve.

-         Ne is kérdezd, két órája értünk haza, kipakoltam minden cuccunkat stb., ez a hosszú repülőút amúgy teljesen kikészített mellé. Ráadásul holnap mehetek dolgozni, amihez nincsen semmi kedvem. Szívem szerint, életem végégig nyaralnék. – neveti el magát. – Te hogy vagy? Ethan?

-         Jól vagyok, köszi, most sikerült csak elpakolnom összes holmimat, mert eddig mindig közbe jött valami. Ethannek dolga akadt, nincsen itthon.

-         És az a valami nem más volt, mint Ethan, és a fergeteges békülős, bepótolós szexek vele?

-         Igen. – felelem kuncogva. –De tegnap összekaptunk, az a probléma pedig nem telefontéma, viszont, mindenképp szeretném kikérni a véleményedet.

-         A naptáram azt jelzi, hogy megéri a hajnali kelés, mert délben már szabad leszek, így ha időben végzel, megbeszélhetnénk egy finom ebéd mellett.

-         Most nézem a sajátomat, és legkésőbb csak egykor végzek.

-         Ne aggódj Zoja, megvárlak a hallban. Most viszont le is fekszek, hogy holnap ne egy zombival keverjél össze. Pusssz, szeretlek.

-         Én is, puszi!

Teljesen belefeledkezve a pakolásba, enni is elfelejtettem, pedig már rég ebédidő van. A hűtőt kinyitva, pezsgők, borok, üdítők és reggelinek való dolgok vannak csak, ezzel nem megyek sokra, muszáj lesz bevásárolnom, ha normális kaját akarok készíteni.  Végig nézek magamon, cicanadrágot meg sima fekete bő pólót viselek, ez teljesen jó lesz, nincsen kedvem átöltözni, sportcipőt húzok, táskát akasztok az oldalamra és elindulok. Útközben elkezd dalolni a telefonom, Ethan az, kihangosítom.

-         Mizu, feltaláltad magad? – szól bele.

-         Igen, végeztem, az összes dolgomnak sikerült helyet találnom, bár nem tudom mennyire készültél fel, hogy a fürdőbe sok dolgom fog elől lenni. A rengeteg sminkes cuccomnak, hajas cuccaimnak nem találtam máshol helyet. Veled minden rendben?