𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Második

Soha nem voltam a reggelek embere, sőt, egyenesen ki nem állom a koránkelést, még Ben kora reggeli lopott csókjai se tudnak ilyenkor lázba hozni. Most pedig a falat tudnám kaparni, mert tényleg korán kell kelnünk, hogy betudjunk együtt szerezni még egy két dolgot, először is egy autóval kezdve. Bevallom őszintén, amióta elkezdtem dolgozni, a stílusom nagyobb változáson ment keresztül, először is, megtanultam szépen sminkelni, ami mindennapos dolog lett nálam, főleg amikor elhagyom az otthonomat. Elhagytam az állandólagos pulcsi, farmergatya, sneaker kombót, azokat felváltotta a magas sarkú, szoknya, ing, blézer, jó azért Ben is nagyban hozzájárult ehhez, mert végtelenül tetszeni akartam, akarok neki. A tükörbe nézegetve magamat sokszor elmerengek, olyan mintha nem is maradt volna külsőleg a fiatal San Diegói, naiv, csalódott, Zojából semmi. A vállig érő gesztenyebarna hajamat, megnövesztettem a hátam közepéig és befestetettem feketére. A Seattle-i költözéskor összebarátkoztam az egyetemen egy lánnyal, aki a szaktársam is volt, és az első beivásunkkor szúrattunk közösen egy pötty orrpiercinget. A másodiknál merészebb voltam, és tetováltattam az oldalamra egy kicsi virágos holdat, meg a bal kézhajlatomba egy feliratot, jó, előtte is csináltattam már tetkókat, szóval nem számit nagy kalandnak. Amikor Ethannel, az exemmel jártam, aki majdnem totál ki volt varrva, nekem is megtetszett a tetkó. Csináltattam a nyakam aljától egészen a derekam görbületéig, csíkban, egy hosszabb mondatot. A bal csuklómon ékeskedik egy üres szívecske, a jobbon három pillangó, a hajlatban Anya szó, az felett a horoszkópom csillagképe, mert akárki bármit mondd, rám teljesen igaz a leírása és hiszek benne. Mivel vásárlás után rögtön megyünk vendégségbe, ezért már úgy készülődök össze, a hajamat először is összekötöm szoros lófarokba a tarkómnál, kisminkelem magamat, citromsárga lenge maxi ruhát feszek fel, magas talpú szandállal, és a ruha színével megegyező kistáskát akasztok az oldalamra. És az elengedhetetlen ékszerek sem maradhatnak el, amik egy egyszerű szettet tökéletesen feltudnak turbózni. Meg sem lepődök, Bentley a szokásos öltönynadrágot választotta inggel, idegesség tükröződik a tekintetéből, miközben nézi magát a tükörben.

- Édesem, mi a baj? - ölelem meg hátulról, a nyakára csókot lehelve, amire elmosolyogja magát.

- Életem szerelmének, ma találkozok először az édesapjával. Szeretném, ha szimpatikus lennék neki és elfogadna, mielőtt még legyintenél egyet és azt mondanád, hogy ne foglalkozzak vele, elárulom, egy pasinak fontos, hogy elfogadja a párjának az apja. - árulja el komoly tekintettel.

- El fog fogadni, ez miatt kár idegeskedned, mert tudja, hogy nagyon fontos vagy a számomra. Különben is, mit számit a véleménye, én szeretlek és szerintem ez a legfontosabb. - mondom meg őszintén, hiszen majd pont az Apám véleményére fogok adni, na persze.

Taxit fogva, egy autószalonba vezet az utunk, mivel a volt autóinkat még költözés előtt eladtuk abban megállapodva, hogy majd itt veszünk mindegyikőnknek, mert felesleges lett volna idehozatnunk őket, amikor pótolhatóak. Nekem szerelem első látásra egy tűzpiros Bmw M8 cabrio, már régebb óta szeretnék egy ilyen kocsit, de Seattle-ben nem tudtam volna kihasználni, mivel nem sokat vezettem, csak kis távot, a kertvárosból a vonatállomásra, ugye ahhoz meg elég volt egy kicsi, egyszerű autó, ami elvitt A-ból B-be, a vásárlást általában Bennel intéztem, akkor meg Ő vezetett.

Hiába nézelődök körbe-körbe, nekem folyamatosan visszakalandozik a tekintetem ahhoz a csodához, Ben összefont karokkal megáll előtte mosolyogva.

- Ezt szeretnéd? Észrevettem, hogy amióta bejöttünk le sem tudod róla venni a szemeidet.

- Nagyon beleszerettem, ez olyan én vagyok autó. - válaszolom vigyorogva.

- Akkor ezt elvinnénk. - szól az eladónak lazán, mintha valami kis dolgot vett volna.

Nem érdekelve hol vagyunk, nekifutásból belevetődök a karjaiba és örömteljesen megcsókolom. Ben egy ugyanilyen márkájú fekete terepjárót választott magának. A szalonból kigurulva, boldogan fordulok rá a főútra, onnan pedig meg se állok az Ikeáig, ahol minden kimaradt dolgot betudunk szerezni.