𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Huszonötödik

Számomra a Karácsony mindig is szent és sérthetetlen volt, gyermekkorom óta ez a kedvenc ünnepem, és a szívemben különleges helyet foglal el. Kislánykoromban talán még csak az ajándékok, meglepetések miatt gondoltam ezt az érzést, hogy szeretem, később pedig felváltotta a meglepetés örömét az, hogy együtt lehettünk apával, anyával és a nagyszüleimmel, meghittségben, szeretetben. Bizony ritka számba ment nálunk a közös karácsonyozás, mert Anya nem mindig tudott hazatérni a hadseregből, volt, hogy csak rá egy hónapra, akkor az apai nagyszülőkkel töltöttük az ünnepet, de volt, amikor Apának akadt dolga a szenátorsága miatt. Olyankor felrakott az első gépre, ami egészen Franciaországig repített, az anyai nagyszüleimhez, nagynénémhez. Volt olyan is, hogy csak anyával repültünk kettesben a szüleihez, de mindig is az volt a kedvencem, amikor az Aspeni téli nyaralónkba mentünk. Egyszerűen szenteste előtt egy héttel felültünk Apa magángépére, ott együtt feldíszítettük a házat, apával közösen elmentünk karácsonyfáért, és szinte mindent hármasban csináltunk, naivan azt hittem tényleg élvezik mindketten, időközben, felnőttkoromra kiderült, hogy erről szó sem volt, csak is miattam játszották el a szerelmest, főleg Anya. Amikor idejártam egyetemre, két karácsonyom volt Ethannel, az elsőnél még csak sima barátságot ápoltunk, de nem annyira szorost, mint az öccsével. Ezért sem lepődtem meg, amikor Oliver feldobta azt az ötletét, hogy utazzak el velük az Aspeni házukban, közös karácsonyozásra, mert, hogy úgy is egyedül lennék, másrészt, imádná, ha velem tölthetné a téli szünetét. Nos, ez meg is valósult, és az életem legjobb emlékei közé is sorolnám. A másodiknál már együtt voltunk Ethannel, de Apa közbeszólt, és nem tarthattam velük újra Aspenbe, hanem vele New Yorkba, aminek minden percét utáltam, főleg mert tök egyedül voltam, mivel ő elvolt a társasági életével, én meg nyilván a hátam közepére se kívántam az egészet. De ott is tudhattam már volna, hogy ez egy Hale család elleni hadjárat, mivel élből utálta őket, és ahol tehette, megakadályozta a közös programokat. Mondjuk nem volt is belőle sok, csak a nyaralások, mert Ethan soha nem hívott át magukhoz a családi házba, ahogy az öccse sem tette, és most már megértem miért. Viszont a Bentleyvel való kapcsolatomkor annál jobban kitettem magamért, mesébe illő volt minden egyes karácsonyunk, még magam sem hittem el sokszor, hogy ez velem történik meg, pont, mint egy romantikus, csöpögős filmben, de mégis szerettem minden egyes másodpercét, és hálát adtam, hogy ez megadatik nekem. Na, és most hol tartok Karácsony ügyileg, amikor újra visszataláltam Ethanhez? Hát nem ott ahol kellene! Mindenesetre mindketten Aspenbe vagyunk, csak ő az anyjával és Olival. Clara kiharcolta a közös karácsonyozást, és mivel a nagyobbik fia lesi minden kívánságát és próbál a kedvében járni, amikor csak teheti, természetesen belement. Míg az én apám sem maradt szótlanul e témában, persze ő kedvesen felajánlotta, hogy Ethan is tartson velünk, aki élből nemet mondott, lehet azért is kapott meghívást apámtól, mert tudta, hogy úgy is nemet fog mondani, mindegy. A lényeg, akkor is az, hogy nem vagyunk együtt, és ez bánt, mert az anyját választotta helyettünk. Viszont, ahogy lemegy ez a pár nap, Clara visszamegy San-Diegóba, én meg átköltözök a Hale nyaralóba, ahová csatlakozik Oli néhány közeli barátja, mert pár éve idejárnak ünnepek után snowboardozni, síelni. Hozzánk pedig Savannah&Joshua csatlakozik.

- Tálalva az ünnepi vacsora. – nyit be két kopogtatás után a szobámba Apa.

- Máris jövök. – mászok ki az ágyból.

- Nagyon boldog vagyok, amiért velünk tartottál, nem hiszed el, de ez nekem kimondhatatlanul fontos, másrészt, Bridget is nagyon örül neki. – ül le az ágyamra, őszintén beszélve.

- Ennyi év után furcsa lesz a közös karácsonyozás, de remélem, jól fogjuk magunkat érezni, a múlt sérelmeit hátrahagyva.

Legelső momentum a vacsora előtt, a fotózás, a kandalló elé beállunk mindhárman a nevetséges, kényelmes karácsonyi egyenruhánkban. A végén már elnevetem magam, ahogyan most festhetünk a piros, zöld kockás ruháinkban, plüss mamusszal megspékelve. A hatalmas feldíszített karácsonyfa előtt is lövünk még egy párat, aztán végre leülünk vacsizni. Bridget külseje nem arról árulkodik, hogy milyen jó konyhatündér igazából, isteni ételeket rakott az asztalra, és ízre is tökéletesek.