𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Harmadik

Oliver az, a legjobb fiúbarátom, igaz nagyon ritkán jött el látogatóba Seattlebe, de folyamatosan tartottuk a kapcsolatot interneten keresztül. Mellesleg, Ethan öccse. Szőke hullámos haja a nyakáig ér, barnára sült bőre miatt csak úgy ragyognak a hófehér fogai, amit most rám villant amint meglát, és egy percet nem öregedett. Amint kiszáll a kocsiból és idesétál hozzám, bunkó pasi módjára fütyölök egyet, mert marha helyes srác lett belőle, még a suliba is az volt, na de most.  Tökéletesre kidolgozott izmai, szépen megmutatkoznak, nincs olyan lány a Földön, aki szerintem nemet mondana neki, ilyen kinézettel.

-         Szia, szexi. – köszöntöm puszival, amire a karjába von és agyonpuszilgat.

-         Te sem panaszkodhatsz Bébi. – mér fel férfiszemmel, ami gáz, de tökre zavarba hoz, mert tényleg annyira helyes pasi, a kisugárzásáról nem is beszélve.

-         Nem tartasz velünk egy italra? Azt mondják elég jó a hely. – kacsint rám.

-         Persze, hogy dicséri, mivel az övé a hely. –löki oldalba az egyik haverja. – Bent megvárunk. – hagynak minket kettesben.

-         A tied? – kérdezem meglepődve.

-         Tudod jól, imádom a tengerparti életérzést, meg amúgy is, rengeteget jártunk ide, szóval úgy döntöttem megveszem a helyet. Az alsó rész beülős kajáldás, a felső pedig, pénteken, szombaton szórakozóhelyként üzemel. – mondja lazán.

-         Gratulálok hozzá!

-         Gyerünk, igyunk meg valamit! – noszogat.

-         Oli, kocsival vagyok, Ben meg otthon vár. – tiltakozom, amikor kedvem szerint itt maradnék, és éjszakába nyúlóan beszélgetnék vele, lerészegedve.

-         Na és? Neked is kijár a szórakozás, szólsz neki, hogy maradsz, mert egy iszonyatosan kedves barátoddal futottál össze.  A kocsin meg aztán ne múljon.– neveti el magát.

Beleegyezve, a helyig odasétálva, írok egy sms-t Bennek, hogy valószínűleg csak későn fogok hazaérni, ne várjon meg. A régi éttermet teljesen modernizálta Oliver, az egész tiszta üveg, a kajálós résznél kiülős terasz is van, nyilván az emeletre vezet fel, ahol már javában megy a buli, a tánctér elég zsúfolt a fiataloktól, a Dj teljes beleéléssel pörgeti a zenéket, az italpultnál rögtön ránk szegeződik a figyelem és a pultos máris a mi italrendelésünkre kíváncsi, a vendégekét mellőzve. Koktéllal a kezembe, húz maga után Oliver, egy olyan helyre, ahol rajtunk kivűl senki más nincsen. Ez már a szabad ég alatt van, rájöttem, a tetőre hozott, ami teljesen bevan rendezve, gondolom itt inkább a haverjaival szokott lógni, privát bulikat tartva, mert ide is teljesen felhallatszik a zene. Egymással szemben leülünk, először csendben üldögélünk inkább, mert egyikünk se tudja, milyen témát hozzon fel, feszegessen.

-         Hallottam egy menő klinikán kaptál pszichiáteri állást, mellesleg, Savannah a kolléganőd lesz és mindennap találkoztok majd. Mi lesz ott! – kapja el a nevetés, még a gondolatától is.

-         Jó lesz újra vele, másrészt, nem egy állami kórházba leszek, ahol majd megszakadtam a sok munkától, mert egyedüli pszichiáter voltam. És te mit dolgozol úgy különösebben?

-         Majd hallgathatod az esküvőjük részleteit, nekem már kijutott belőle, és jól leszívta az agyamat. Állandóan itt vagyok a tengerparton, szörföt oktatok gyerekeknek, mellette van egy kisebb szörfboltom, meg ugye ez a szórakozóhelyem, éttermem egyben. Néha a bátyámnak is besegítek, amikor megkér rá. Nem unatkozok.

Próbálom elhessegetni a gondolatát annak, hogy rákérdezzek, mi van Ethannel, pedig a nyelvemen van.

-         Akkor gondolom, most annyira nem fér bele a csajozás az életedbe.