𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Harmincegyedik

-         Most kurvára feldühítettél, ugye tudod? – indul meg felém határozott, kimért léptekkel.

Időm sincsen elfutni, meg hova is menekülhetnék, amikor mellette áll két felfegyverzett embere, meg úgy a ház körül vagy húsz, ha nem több. A kezemből kikapja a telefont, a hajamba belemarkol a tarkóm felett és erősen levág a kanapéra, a telefonjával suhint le, amire erős fájdalom keletkezik az arccsontomban. Megint megütne, de a kezemet felteszem védekezésképpen, azonban annál fogva ránt le a földre, több rúgást mérve a hasamba, amikor gyomorszájon talál, hirtelen nem kapok levegőt, próbálok felülni, lélegezni, de nem megy. Azt érzem, megfulladok. Szenvedve vergődök a szőnyegen, próbálom magamat nyugtatni és levegőhöz jutni, amikor sikerül, feltápászkodok a kanapéra, ahol legnagyobb meglepetésemre, Sorensen videó hívásba odamutatja nekem Ethant, de csak egy pillanatra.

-         Most láttad utoljára a barátnődet Hale! Mielőtt azonban megválok tőle, jól megdugom, és ez ellen te semmit sem tehetsz! Ha valami csoda folytán újra együtt lennétek, azzal a tudattal kell majd vele élned, hogy megjelölte az ellenséged, bejárta minden egyes négyzet-centiméterét a testének. Utána nem tudom, majd hogy érsz hozzá, de biztos nem úgy, ahogyan előtte.– jelenti ki, hencegve.

-         Engedd el, ne őt büntesd az ellenem irányuló utálatod miatt, ő semmiről sem tehet! – próbál higgadt maradni, hallom a hangján, azt gondolja ezzel sikerül eltántorítania a tervétől.

-         Jaj, Ethan, neked ezzel ártom a legtöbbet, ha őt bántom és nem téged. Megmondta apád, ne legyél szerelmes, ne kötődj senkihez, mert ez ellenségeid javára válik, sebezhető, fenyegethető leszel. Tessék, most itt van, amit az apád hajtogatott! Életed értelme a kezeim között van, és ő bűnhődik meg minden dologért, amit elkövettél ellenem, ő fogja meginni a levét. Emlékezz vissza egyből a Cressidás ügyre...

A túlsó vonal végéről nem jön egy hangfoszlány sem, Sorensen belemosolyog a kamerába, és a semmiből lekever egy pofont, ezzel elköszönve Ethantől.

-         Hol is tartottunk? – játssza az elmélkedőt. – Ja, tudom. Kifelé, nekem most egy nagyon fontos elintéznivalóm van! – parancsolja az embereinek betegesen vigyorogva.

A kanapéra felhúz, rám mászik, a kezeivel vándorútra indul, a melleimtől, le egészen a bugyimig, amire elkezdek gyorsan fészkelődni, megpróbálva ledönteni magamról. De nem mozdul, erősen szorítja magát a combjaival a lábaimba.

-         A kurva életbe már, higgadjál le, ezzel csak saját magadnak nehezíted meg a dolgokat. – fogja le erősen a kezeimet a fejem fölé.

Rángatom, ahogyan csak bírom, az egyiket sikerül kiszabadítanom és azzal a lendülettel próbálok benne kárt tenni, de kihárítja az ütésemet. Feldúltan, kidülledt orrlyukkal, az arcomba vág, kétszer is, a vér fémes ízét megérzem a számban, a fájdalom ellenére nem adom fel, szinte alig érzem, annyira dübörög bennem az adrenalin a menekülés miatt. A háta mögül előkap egy kisebb kést, amit a torkomnak szegez, erre a reakciójára hevesen kezd el emelkedni, süllyedni a mellkasom.

-         Ha még egyszer meggondolatlanul cselekszel, ellenkedsz, a vevő vérben úszva fog átvenni, és lefogom szarni.

A késével egyre jobban közeledik felém, félelmemben becsukom a szemeimet, hirtelen egy kellemetlen érzés kúszik végig a nyakamon, odanyúlva érzékelem, hogy megsebzett, mert vérzik a bőröm.

-         Egy kis örök szuvenír, csak, hogy mindig eszedbe jussak, amikor belenézel a tükörbe. – simítja meg az arcomat az eszközével.

A felső nyakát kinyújtja, elkezdve szétvágni a késsel, aztán elhajítja, a felsőt letépi rólam, folytatva erőszakosan a bugyival, legvégére hagyva a melltartót. Éhes, elsötétült szemekkel vizslatja a fedetlen testemet.