Fear - Félelem {+18}

🦋2.🦋

Grace:
- Szóval összejöttetek - ismétli Sage szavait Nate, mintha csak ízlelgetné a dolgot.
Van egy olyan érzésem, hogy ő sincs oda Jace-ért. És ahogy Nathanielre nézek, azt látom, hogy szegénynek igencsak nehezére esik visszafognia magát és játszani a barátot, aki örül egy barátja boldogságának. Nem hibáztatom érte, elvégre mind láttuk már ezt a kisfilmet és Sage számára sosem volt túl pozitív a vége. Nagyon remélem, hogy ezúttal nem fog összetörni a szíve, de van egy olyan érzésem, hogy nem Jace a megfelelő alany arra, amit Sage szeretne, hiába mutatja most azt a srác.
- Igen, összejöttünk - bólint a vörös barátnőm mosolyogva, s a szemein őszinte boldogságot látok.
- Akkor szabad itt lenned velünk? - szólal meg Aiden az italával szórakozva. - Nem vele kellene lenned?
- A barátok mindig a kapcsolatok előtt - rázza meg a fejét Sage. - Amúgyis mondtam neki, hogy itt leszek veletek és különben sem vagyunk összenőve.
Azért meglep, hogy Jace nincs itt velünk. Félreértés ne essék, Sage tényleg mindig betartja azt, hogy a barátok a pasik előtt. Sosem hanyagol el minket, akkor sem ha épp együtt van valakivel, de a korábbi barátai mindig velünk lógtak a bulik alatt. Megpróbáltak bevágódni nálunk és figyelni ránk, lányokra. Na nem mintha nem lenne egy komplett testőri gárdánk a hat fiúval - amíg nem lépnek le egy-egy csajjal -, de az adott pasi még így is velünk volt. Gondolom így próbált közeledni felénk és bizonyítani Sage-nek, hogy szereti. És ilyenkor Sage mindig szeretett hozzáérni az adott sráchoz. Megölelni vagy csak hozzábújni, mert biztonságérzetet adott neki. Viszont Jace...őt most egyáltalán nem látom. Akkor került utoljára a szemem elé, amikor megjöttek, majd Sage elkapott, hogy mesél, csak előbb beszél Nattel. És azóta a srác sehol nincs. Vagy csak én nem látom. Bármelyik is a megoldás, talán jobb ez így mindenkinek. Az sem kizárt, hogy a közte és Nathaniel közötti feszültség miatt nem jön ide vagy csak ő is beköszön a haverjainak, aztán csatlakozik. Őszintén nem tudom, hogy melyiknek örülnék jobban.
- Oké - emeli fel a kezeit Aiden megadón -, csak kérdeztem, hogy nem zavarja-e, ha velünk lógsz.
- Na és a te rajongóidat? - lép a bokszunkhoz Destiny.
Azonnal beljebb csúszunk, hogy a szőke barátnőnk le tudjon ülni. Miközben ezt megteszi, egy pillanatra sem szakítja el a tekintetét Aidenről, aki egy féloldalas mosollyal tartja a lánnyal a szemkontaktust.
- Kérdezi a nő, akit eddig csak úgy láttam ma, hogy egy pasival táncolt. A te rajongód megengedi, hogy most itt légy? - vonja fel a szemöldökét Aiden.
- Az csak pár tánc volt - forgatja meg a szemét Des. - Még kis ártatlan, szimpla bemelegítés. Talán a csúcsot másnak tartogatom - biccenti oldalra a fejét, s látványosan végigméri Aident, ahogy az alsó ajkába harap.
Hölgyeim és Uraim, a legjobb barátnőm.
Bár nem szeretek választani a három lány közül.
Rhys egy elfojtott mosolyt küld felém, majd belekortyol az italába.
Pontosan tudom, hogy mire gondol. Arra, amire én is. Nem nehéz, amikor az úszó az ő legjobb barátja. Aiden és Des azóta húzzák egymás agyát, mióta találkoztunk és odahívtuk magunkhoz a két fiút kártyázni tavaly. Destiny meglátta őket, majd Aidenre mutatott és azt mondta, hogy neki ő kell és meg fogja szerezni. Azóta viszont közbejött, hogy Hunter és Aiden nagyon is jó barátok lettek, ez pedig egy igencsak akadályozó tényező lehet, pedig biztos voltam benne, hogy már aznap este megszerzi magának a fiút. Des olyan magabiztos, amilyen én talán sosem leszek. Nem esik nehezére flörtölni, hiszen pontosan tudja, hogy mit vált ki a pasikból és élvezi is.
Biztos jó lehet ennyire magabiztosnak lenni.
Aiden pedig nagyon is partner ebben a kis játékban, amit elindítottak egymás ellen. Ha ez a két ember egy helyen van, akkor olyan szinten felforrósítják a levegőt, hogy még annak is melege lesz, aki nem is részese a beszélgetésnek, csak figyeli őket. És Rhys mindig nagyon jól szórakozik rajtuk. Kíváncsi vagyok, hogy a vonzalom, ami Aiden és Des között van, meddig marad a határokon belül és mikor adják fel, hogy csak szavakkal küzdenek egymás ellen ahelyett, hogy elvennék, amit akarnak. Nem nagyon értek ezekhez, de van egy olyan érzésem, hogy mind a ketten a másikra várnak, hogy kezdjen valamit. Bár lehet, hogy teljesen vakon vagyok ezzel kapcsolatban. Destiny számára nem nagy dolog megszerezni valakit, Aident mégis máshogy kezeli. Nem tudom, hogy milyen okból kifolyólag, de amíg ő élvezi és boldog, addig én csak szórakozom rajtuk és figyelem a kis tangót. Lehet, hogy rájuk is fogadni kéne, ahogy azt a fiúk tették Natékre nyáron. Mi lányok mondtuk, hogy idióták, ha ezt megteszik, de most nem is tűnik olyan rossz ötletnek.
- Vigyázz, Des, miket mondasz, mert van egy bizonyos csúcspont, amikor nem bírsz a szövegeiddel nyeregben maradni, csak levegőt kapkodni a magasságtól.
Annyira természetesen lökik a félreérthető szövegeket, mintha csak az időjárásról beszélgetnének, pedig már az én arcom ég.
- Inkább menjetek szobára, srácok - szól közbe Nate, majd a legjobb barátjára néz. - Te is, haver. Kit bámulsz annyira?
Ahogy kinézek a bokszból, meglátom Luna Ramirezt. A lány latin szépség és Sage egyik szaktársa. A latin vérvonala miatt a pasik úgy csorgatják rá a nyálukat, mint a kutyák az ételre, de Luna kicsit sem retten meg tőlük. Legalább olyan magabiztos, mint Des és legalább annyira nem akar kapcsolatot sem, mint a szőkeség vagy Melody, aki ma inkább otthon maradt gyakorolni. Imádom Melt, de félek, hogy túlhajszolja magát a téli koncert miatt. Néha lazítania is kellene szegénynek.
- Itt a piád, kicsim - lép hozzánk Jace, Sage-re mosolyogva, egy biccentés után nekünk.
- Ohm, ülj le - pattan fel Nathaniel, ahogy találkozik a tekintete a csapattársáéval -, én megyek, kérek még egy vizet - húzza le a maradékát, majd ránk néz. - Kiengedtek, kérlek?
- Persze - állok fel azonnal -, amúgyis el akartam menni mosdóba. Mindjárt jövök. Visszafelé elnézek a pulthoz, kértek valamit? - simogatom meg Sage vállát, majd elindulok a mellékhelyiség felé, amint kiengednek és megkapom a választ a kérdésemre.
Nem Jace elől menekülök, hanem komolyan mosdóba kell mennem, csak nem akartam félbe szakítani Des és Aiden oda-visszáját, de szerencsére - vagy nem -, Nate megtette helyettem is. Kivárom a sorom és figyelem, ahogy Nathaniel elkezd Lunával beszélgetni. Volt egy olyan érzésem, hogy nem csak vízért megy, hanem ő tényleg Jace miatt távozik.
Komolyan sajnálom szegényt.
Miután elvégeztem a dolgom, a pulthoz megyek, de elkerülöm Natéket. Nem akarok zavarni, csak az italomat akarom megkapni. Próbálok eljutni a baristához, de ahogy meglátom a vörös hajkoronát, megtorpanok.
Nekem azt mondta, hogy nem kér semmit.
Nem tudom, hogy direkt csinálja-e, de Rhys néha komolyan az idegeimre megy, pedig nem is vagyunk annyit együtt, mint mondjuk Nathaniellel, aki egy csomó időt tölt nálunk. És a pezsgőfürdős jelenet óta még annyira sem akarok a közelében lenni. Vagyis...egy részem nagyon szeretne, a józan eszem pedig menekülne.
Így én nem akarok.
Szeretnék még egy italt, de ő is ott van. Gondolkozom rajta, hogy inkább később visszajövök egyért, amikor már leül a bokszba vagy eltűnik egy csajjal, ahogy azt mindig szokta, de mielőtt mozdulhatnék is, felkapja a fejét és egyenesen a szemembe néz.
Talán megérezte, hogy bámulom?
Lehet, hogy máskor jobban kellene vigyáznom ezzel, hogy ne buktassam le magam.
Nem elég, hogy Rhys kiszúr, de most rám is mosolyog, majd felemel a pultról egy poharat. Felmutatja nekem, aztán elindul felém. A lábaim ösztönösen hátrálni kezdenek, de a tömegben nekiütközöm valakinek.
- Bocsánat - motyogom, miközben elindulok vissza a mosdók felé, de bemenekülni nem tudok, mert újabb sor van előtte.
És így, máshova sem tudok menni. Rhys pedig nem adja fel. Nem igazán szokta.
- Ennyire ijesztő lennék? - lép hozzám mosolyogva.
Istenem, az a fránya mosoly.
- Talán csak dühös lettem, amiért azt mondtad, hogy nem kérsz semmit, aztán meg ott találtalak a pultnál - felelem, s a tekintetem a pohárra szegezem, amit felém tart.
Habozom. Tényleg bosszant, hogy ezt tette, mégha apróság is. És amúgy sem szeretem, ha költenek rám, pedig Des mindig azt mondja, hogy egy ingyen italt nem szabad elutasítani, ha egy pasi küldi. Persze arra azért figyelünk ilyenkor, hogy ne hagyjuk magára a másikat, ha esetleg valami lenne a piában, de kétlem, hogy Rhys be akarna drogozni.
- Csak megvettem neked az italt - emeli feljebb a poharat, amitől belőlem kiszakad egy sóhaj.
Hamár megvette, nem lenne szép visszautasítani.
- Na és milyen oknál fogva? - érdeklődöm, elvéve a piát, de nem azt a reakciót váltom ki belőle, amire számítottam.
Rhys ugyanis felnevet. Azon a rekedtes hangján, amitől a lányok bugyija lecsúszik és ami az én térdeimet is megremegteti.
De csak egy kicsit.
Csakis kizárólag egy kicsit.
- Milyen oknál fogva? Te vagy az egyetlen lány, aki ha italt kap, az okát keresi, Gracie - túr a hajába a fejét ingatva.
Gracie.
A becenév, ami valahogy tőle máshogy cseng, mint mondjuk Sage szájából. De őszintén nem tudom eldönteni, hogy miért.
- Ha a nagy Rhys Bolton italt vesz egy lánynak, akkor annak bizonyára oka van - fonom össze a karjaim a mellkasom előtt és elkapom róla a tekintetem.
Megint itt a félelem, amit a férfiak közelsége vált ki bennem. Még akkor is, ha tudom, hogy Rhys nem bántana. Legalábbis szándékosan, a tudtával biztosan nem. Nos...testileg. Néha az ember ugyanis észre sem veszi, hogy milyen lelki sebeket tud okozni. A saját szememmel láttam már mindezt. És magamon is tapasztaltam egyszer, hogy milyen az igazán mély lelki seb.
- Elvileg barátok vagyunk és venni akartam neked egy italt - vonja meg a vállát. - Ez nem elég ok?
Nagyot nyelek, ahogy átgondolom a válaszom. Végülis...nem tett semmi rosszat. Azon kívül, hogy rám költött, amit nem szeretek és azt kamuzta, hogy marad a bokszban. De talán ezt elnézhetem neki.
- De - felelem végül -, de, azt hiszem, hogy elég.