Fear - Félelem {+18}

🦋10.🦋

Grace:
Pár nappal később a bátyánknak épp szabadnapja van, így kihasználjuk az alkalmat és beülünk egy kávéra, mielőtt elkezdőnének az óraink a nővéremmel. Nagy szükségem van már arra, hogy lássam a testvéreim, mert a szemeszter kezdete óta csak telefonon tudtunk kábé kommunikálni, néha egy-egy futó összejövetel belefért, meg úgy két látogatás otthon, anyához, de ez édes kevés, számomra több kell a testvéreimből. Főleg most, hogy nálunk áll a bál. Sage még mindig nem jött haza, továbbra is Trinityéknél lakik, az anyukája még kórházban van - folyamatosan látogatjuk, amikor van rá időnk -, Melnek még mindig bűntudata van és a saját érzelmeim is megzavarodtak. Őszintén nem tudom, hogy mi lesz a hétvégén Nathaniel szülinapi összejövetelén, már csak azért sem, mert az is kérdéses, hogy Sage eljön-e, de az is rejtély, hogy mi lesz Rhysszal és velem. Na nem mintha bármi lenne köztünk, csak barátok vagyunk, de mióta gondolkodás nélkül eljött a parkba, amikor kértem, azóta valami megváltozott, ami kicsit sem jó, ha azt vesszük figyelembe, hogy eddig is mennyire veszélyes volt számomra a közelében lenni a vonzalom miatt, amit baromi nehéz türtőztetni. Ez az utóbbi napokban még nehezebb és ha ez nem lenne elég, akkor az is nyomaszt, ha nem beszélünk. Nem tudom, hogy miért, de valami hiányérzet van bennem, ahányszor csak nem írok neki vissza vagy ő nem válaszol. Márpedig ez nem jó. Jelenleg Rhysnak kellene lennie az utolsó problémámnak, mégsem tudom kiverni őt a fejemből a parkban eltöltött pár óra óta. Igyekszem emlékeztetni magam, hogy Rhys rosszfiú, nekem pedig nincs szükségem arra, hogy egy rosszfiú összetörje a szívem - sőt, úgy egyáltalán pasira az életembe -, de nehezebb uralkodni magamon, mint azt gondoltam, hogy lesz. Éppen ezért - meg a többi probléma miatt - most még nagyobb szükségem van erre a találkozásra, hogy eltereljék a figyelmem és segítsenek, ha úgy van. Na meg, hogy én is megtudjam, hogy velük mi van. Igyekszünk minden nap legalább pár sms-t váltani, de ahogy mondtam, az messze nem elég sem a nővéremből, sem a bátyámból.
Amikor beérek a kis kávézóba, Ambert már ott találom, előtte egy gőzölgő csésze kávéval.
- Megjöttem! - lépek mellé és amint feláll, a nyakába vetem magam. - Hiányoztál! - szorítom magamhoz a nővérem, aki hasonlóan viszonozza a gesztust.
- Te is nekem! - simogatja meg a hátam. - Annyira örülök, hogy végre nem csak egy kis képernyőn át látlak.
- Hasonlóan érzek én is - fut be Colin is és azonnal a karjaiba zár mind a kettőnket. - Hiányoztak a húgaim!
- Te is nekünk! - feleljük kórusban. - Magamnak kávét rendeltem, akartam nektek is, de mivel nem tudtam, hogy mit szeretnétek majd, ezért nem mertem kavarni, amíg ide nem értek - ül vissza Amber a helyére, miközben magyaráz.
Kibújok a kabátomból és leülök vele szemben. Nem rég ittam egy kávét, így most talán nem kellene a másodikat azonnal magamba dönteni, majd viszek magammal a kampuszra, amikor indulok.
- Én szerintem most csak egy sütit eszem - veszem a kezembe az étlapot. - Régóta vársz itt? - pillantok Amberre a lap fölül, de ő azonnal megrázza a fejét.
- Kábé öt perce érkeztem én is, csak akkor még nem voltak sokan, úgyhogy gyorsan megkaptam a rendelésem - emeli meg a bögréjét mosolyogva.
- Te, meg az örökös mázlid - foglal helyet a bátyánk is vigyorogva. - Én farkas éhes vagyok és ma még kávét sem ittam, úgyhogy nagy rendelésem lesz - kezdi velem együtt nézegetni a kínálatot.
- Prim nem ad rendesen enni? - cukkolja Amber a bátyánk barátnőjére utalva. - Akarod, hogy elbeszélgessek vele?
- Értékelem a gesztust, de nem kell - nevet fel Colin -, Primmel tökéletesen megvagyunk. Ráadásul én is tudok magamnak reggelit csinálni, ne becsülj alá, picúr - nyújtja ki rá a nyelvét, amitől nekem az ajkaim felfelé görbülnek.
- Eszemben sem volt alábecsülni, tudom, hogy tudsz kaját készíteni magadnak, együtt laktunk elég hosszú időn át. Csak érdeklődtem.
- Prim csak éjszakás volt tegnap, kábé akkor ért haza, amikor én keltem és nem akartam neki zajongni, hogy nyugiban le tudjon feküdni és tudjon aludni. Úgyhogy a reggeli elmaradt, most pedig biztos, hogy bepótlom és szerintem az is megvan, hogy mit eszem - bök az étlapon a klubszendvicsre, s a pincérnő pont ebben a pillanatban lép mellénk.
Leadjuk a rendelésünket, majd teljes mértékben egymásnak szenteljük a figyelmünket.
- Nagyon csendes vagy - fordul felém a bátyánk -, még mindig rossz a helyzet otthon?
Elhúzom a szám, miközben bólintok.
- Sage még mindig a nővérénél tanyázik, Mel pedig eléggé ki van borulva a történtek miatt. Az egyetlen jó hír, hogy Sage anyukája javuló állapotban van.
- Trinity mesélte, hogy Sage nagyon nincs jól - húzza el a száját Amber is. - Állítólag velük sem nagyon akar kommunikálni, alig tudnak kihúzni belőle pár szót.
Ahogy mi a lányokkal legjobb barátnők lettünk, úgy hoztuk össze a családjainkat is, így olyan, mintha mindannyian egy nagy család lennénk. A szüleink is nagyon jóban vannak és a testvéreink is. Gyakorlatilag Amber legjobb barátnője Trinity, a bátyám pedig Des legidősebb testvérével van a legszorosabb kapcsolatban. Úgyhogy nem is lep meg, hogy Sage tesója mondta Ambernek, hogy mi a helyzet náluk.
- Akkor már többet tudsz róla, mint mi, nekünk Sage csak pár üzenetet küldött arról, hogy megvan, de mindannyian tudjuk, hogy nem így van. Inkább érdeklődött Melody felől, minthogy meséljen magáról. Ezzel pedig még jobban kiborít minket. Persze nem direkt csinálta, de most ő is emészti a történteket, azt hiszem, hogy ez normális azok után, ami mostanában a nyakába szakadt.
- De mi történt, ami miatt ide lyukadtatok? - fürkészi az arcom Amber. - És mi az, ami még nyomaszt? Ugyanis ismerlek és tudom, hogy van még valami - biccenti oldalra a fejét, amitől a gyomrom összeugrik.
- Megint rágtad a szádat - bólogat Colin és ő is az arcomat kezdi fürkészni.
Szerettem volna elterelni a figyelmem, de a tesóim mindig is a lelkembe láttak, úgy tudnak olvasni belőlem, mint egy nyitott könyvből. Néha már-már ijesztő, hogy mennyire átlátnak rajtam.
- A számat a Sage-dzsel történtek miatt is rághattam - vonom össze a szemöldököm a fejemet ingatva, de mind a ketten megrázzák a fejüket.
- A tekinteted is más. Itt nem csak erről van szó.
Néhány pillanatig hallgatunk, aztán Amber szemei elkerekednek.
- Ki a srác?
Basszus!
Ez már tényleg ijesztő, valamit ki kellene találnom, hogy ne legyen teljesen egyértelmű a számukra, hogy mi van bennem. Persze sokszor nagyon jól jön, de most annyira nem örülök ennek.
- Milyen srác? - szaladnak fel Colin szemöldökei a homlokán.
Ennyit arról, hogy ebben a pár órában elterelődik a gondolatom Rhysról.
- Senki komoly - sóhajtok fel. - Rhys csak egy barát.
- Rhys? - ugrik egyet a széken Amber. - Az a Rhys, akit elsőnek hívtál, amikor Sage elment és találkoztatok a parkban és...
- Igen, az a Rhys - szakítom félbe, de Colin kíváncsisága már lángol.
- Pontosan ki is ez a Rhys és miről maradtam le?
- Semmiről nem maradtál le - nyugtatom meg, megfogva a kezét. - Rhys tényleg csak egy barátom. Destiny által került be a társaságunkba a haverjával, Aidennel együtt és mostanában kicsit szorosabb lett a barátságunk, ez minden. Vagyis a szorosabb talán túlzás, de fokozatosan azt hiszem, hogy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz.
- Csak barát - ismétli a bátyám kissé hitetlenül.
- Tudod, hogy hogyan vagyok a kapcsolatokkal - biccentem oldalra a fejem. - Úgyhogy igen, csak barát, semmi több. Az tény, hogy jól érzem magam a társaságában - vonok vállat halovány mosollyal. - És ott volt nekem, amikor Sage elköltözött, én meg kibuktam. Szükségem volt valakire és Rhys gondolkodás nélkül jött. Órákig beszélgettünk utána a parkban.
Innen tudtam meg azt is, hogy van egy kisöccse, aki diszlexiás és Rhys az, aki segít neki a tanulással. Hétvégente sokszor haza utazik és úgy segít be, amikor pedig ez nem lehetséges, akkor videóhívásban teszi meg. Azt is elmesélte, hogy már gimiben rájött, hogy mennyire jó érzés segíteni az öccsének és hogy milyen örömmel tölti el, amikor a kissrác sikert ér el. Azt mondta, hogy azért is választotta a tanári szakot, mert rájött az öccse által, hogy ő élvezi ezt és szeretne gyerekekkel foglalkozni. Nem kellene, hogy hatással legyen rám mindez, de attól, hogy tudok erről és arról, hogy folyamatosan vállal el munkákat, amiket az egyik csapattársa szerez neki, még jobban szeretnék közelebb kerülni hozzá. Ez pedig nem jó, ha azt vesszük figyelembe, hogy eközben egy kis vészjelző folyamatosan visít a fejemben, hogy meneküljek, mert baj lesz.
- Azt remélem, hogy elmondtad neki, hogy ha megbánt, akkor kiherélem - jegyzi meg a nővérem, mélyen a szemembe nézve.
A kijelentésén nem tudok nem nevetni.
- Ezt nem Colinnak kellene elmondania? - kérdezem összevont szemöldökkel.
- Oh, én segítek majd neki, ne aggódj - húzza ki magát a bátyám. - Persze ez a bűntől is függ. Sajnos ez az élet rendje, ha olyat tesz, ami tényleg komoly, na akkor ki kell nyírnom. De nem minden hibájáért fogom elásni. Olykor én is mondok olyat, amivel megbántom Primet, pedig ez a lehető legtávolabb áll tőlem. Ha ilyet tesz, akkor csak elkapom a grabancát és jól elbeszélgetek vele.
Jól esik, hogy így aggódnak értem, de nincs miért, mivel hogy nincs semmi köztem és Rhys között.
- Tekintve, hogy csak barátok vagyunk, így nincs mitől tartanotok, nem fog megbántani. Vagy legalábbis nem kell miért kicsinálnotok, egy barátot nem fair kinyírni egy kis hiba miatt.
- Hát persze, ez csak egy feltevés volt, ha esetleg a barátságotok mássá alakulna - bólogat hevesen a nővérem.
- Amber... - sóhajtok fel, mire átnyúl és megfogja a kezem.
- Tudom, Gracie - néz rám együttérzőn - és nem is erőltetni akarom, ha csak barátok vagytok és boldoggá tesz, én már annak is örülök, de nézz meg minket Colinnal, nekünk is van kapcsolatunk és boldogok vagyunk benne. Csak azt mondom, hogy ne foszd meg magad semmitől sem, amit megérdemelsz - szorítja meg a kezem finoman, nekem pedig a szívem egyszerre facsarodik meg és lesz tele szeretettel.
Tudom, hogy igaza van, mind a kettőjüknek stabil, hihetetlenül boldog párkapcsolata van és én nagyon örülök nekik, de a démonjaimat nehezebb legyőzni, mint én azt hittem, hogy lesz. Régen reménykedtem benne, hogy menni fog és el fog múlni a félelmem, de a görcs még mindig bennem van a szerelemmel és párkapcsolattal kapcsolatban és marhára nem akar múlni, bárhogy próbálkozom.
- Nem teszem, esküszöm - szorítom vissza a kezét. - Én így is nagyon boldog vagyok. Most mondjuk annyira nem, mert az egyik legjobb barátnőm elköltözött, mert kivan és ezért a másik legjobb barátnőm is rosszul van... igazából mindannyian. De alapvetően boldog vagyok normális esetben. Viszont... - az alsó ajkamba harapok, ahogy átgondolom, hogy jó ötlet-e, amire készülök.
Végülis Mel és Des már tudják, hogy mi történt Rhys és köztem Aidenék nyaralójában, nem a saját testvéreim elől fogom titkolni, akiknek aztán végképp mindent elmondok. Amúgy sem tudnám igazán titkolni, hiszen mindent ki tudnak olvasni belőlem.
- Viszont? - kérdezi Colin finoman, miközben a pincérnő kihozza a rendelésünket. - Köszönjük! - néz fel rá hálásan, de amint a lány eltűnik, azonnal visszanéz rám.
- Tényleg csak barát, de egyszer, amikor Aidenék nyaralójában töltöttünk néhány napot, kettesben maradtam Rhysszal - rágcsálom az alsó ajkam. - Bent ültünk a jakuzziban és akkor először nyíltam meg neki és... majdnem, de tényleg csak majdnem elcsattant egy csók.
Egy csók, amit azóta sokszor megbántam, hogy nem következett be. De ezt nem mondom ki hangosan, mert ez a tény megrémít és kikészít egyszerre. Ekkora hatása van Rhys Boltonnak a legtöbb lányra és ez bosszantó. Nem akarok egy lenni neki a sok közül. Úgy meg főleg nem, hogy nekem még egy sem volt.
- Grace Anderson! - ugrik egyet a székén Amber. - És nem is mondtad?
- Senkinek sem mondtam. A lányok is csak nem rég tudták meg. Nem akartam nagy dobra verni és nem is tudtam eleinte, hogy hogyan kezeljem, meg gondoltam, hogy úgy sem lesz ennek nagy hatása semmire. Nem terveztem, hogy idén ennyire jóban leszek Rhysszal és hogy ilyen bonyolult lesz - fakadok ki, magamat is meglepve ezzel.
- Mi a bonyolult benne? - kérdezi Colin együttérzőn.
Hatalmas sóhaj szakad ki belőlem, ahogy összeszedem magam.
- Az, hogy hatással van rám. És ez ijesztő - sütöm le a szemeim a sütimet piszkálva a villával.
- Húgi - kezdi a hátamat simogatni a bátyám -, húsz éves gyönyörű, okos, csinos, különleges lány vagy és bár ebbe nem szívesen gondolok bele, de vannak vágyaid, ami tök normális. Abból, amit mondtál, egyértelmű, hogy Rhys vonzó számodra és ez nem bűn.
- Tudom, de... - elharapom a mondatot, mert felesleges lenne magyarázni, hiszen tudják, hogy mi bajom van.
- Ha úgy érzed, hogy nem szeretnéd ezt, akkor mondd meg neki - néz mélyen Colin a szemembe. - De mióta beszélsz róla, csillog a szemed és azt mondtad, hogy boldoggá tesz, ezt pedig ne vedd el magadtól. És bármi van, szólj nekünk - ad puszit a halántékomra, én pedig egy kicsit hozzábújok.
Határozottan szükségem volt erre a találkozásra a testvéreimmel.