Fear - Félelem {+18}

🦋5.🦋

Grace:
A Monolith-ban megint annyian vannak, hogy kábé egy papírzsebkendőt sem lehetne leejteni. Persze ez annyira nem meglepő, hiszen ez az egyetemünk törzshelye és bár Willéknek a ma délutáni meccse csak egy bőven szezon előtti kis barátságos mérkőzés volt, rengetegen kint voltak rajta. Azok pedig, akik ott voltak, követték a csapatot ide is. Azok és azoknak az embereknek a barátai, na meg egy rakat hokimuff. Azokat a lányokat hívják így a srácok, akik csak azért járnak ki a meccsekre, hogy utána megszerezzenek magunknak pár pasit a csapatból, trófeának. Ezek a csajok legalább akkora játékosok, mint a fiúk és büszkék rá. Persze eszemben sincs pálcát törni a fejük fölött, hiszen Destiny sem fogja vissza magát a pasik terén és ha belendül, akkor Mel is igen bátor tud lenni az egyéjszakások tekintetében, de nekem kicsit furcsa a dolog. Furcsa és mégis irigylésre méltó. Legalábbis számomra. Ebben jobban hasonlítok Sage-re, de néha én is azt kívánom, hogy bár ennyire bátor lennék. Bárcsak mernék ilyen dolgokat tenni, mint a két barátnőm, de engem valahogy más fából faragtak. A barátaim és a tesóim mindig azt mondják, hogy ezzel semmi baj nincs és én így vagyok tökéletes...de ettől még én szívesen lennék néha az a magabiztos, bolondos lány, mint mondjuk Des.
- Hát ide is eljöttél - mosolyodik el Rhys, amint a bokszunkhoz lépnek Aidennel.
A délutáni meccsen csak mi voltunk a lányokkal, Nathaniel és Jace. Ezutóbbi eléggé...kiborított. Mióta Mel elmondta, hogy kikezdett vele még a Sage-dzsel valókapcsolata elején, azóta nehezemre esik normálisan kezelni. Mondhatnám azt is, hogy hihetetlenül irritál, de igyekszem jó kislány lenni, mert sem Melodyt nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, sem pedig Sage-et megbántani. Úgyhogy csak csendben tűrök és lenyelem a dolgot, hogy Sage boldog lehessen.
- Gondoltam, megpróbálok kicsit lazítani - felelem beljebb csúszva, hogy a két srác is le tudjon ülni.
Mivel ők sem voltak ott ma, csak most csatlakoznak, ezért igyekeztünk a legnagyobb bokszot lefoglalni, ugyanis rajtuk kívül Nate sem hagyta ki a bulit, Jace is csatlakozott hozzánk - ide is - plusz Lola, Will barátnője is megjött és Sage is meghívta a nővérét, meg Trinity barátját. Szeretné bemutatni nekik Jace-t, aminek a srác láthatóan baromira örül, de még így sem tűnik úgy, mintha bízna Sage-ben. Lehet, hogy csak én képzelem, de mintha minden egyes alkalommal jobban ölelné a barátnőmet, ahányszor Nathaniel csak ránéz a lányra. Ő próbálkozott be másnál, már ennek az egésznek az elején, mégis ő sajátítja ki Sage-et...azt hiszem, hogy nagy baj van a toronyban.
- És milyen jól tetted - csússzan be Rhys mellém, amitől a pulzusom ugrik egyet.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam a ma este miatt. Nem azért, mert bármilyen nagy dologra készültem, hanem azért, mert mióta a hét elején válaszoltam Rhys üzenetére, azóta többször is írt nekem és tényleg nem úgy tűnik, mint aki fel akarja adni ezt. Nem tudom, hogy mi a szándéka vele, de tartok tőle, hogy mi lesz ma este. Persze az sincs kizárva, hogy semmi, csak tényleg jól érezzük magunkat és lazítok egy kicsit.
- Hadd találjam ki, mert így veled lóghatok? - vonom fel a szemöldököm.
- Tanulhatsz a mestertől, hogy hogyan kell lelazulni - kacsint rám egy biccentés kíséretében, miközben lepacsizik a srácokkal köszönés gyanánt.
- És most el kellene ájulnom? - vonom fel a szemöldököm, de ezzel sem tudom elvenni az önbizalmát.
Rhys oldalra biccenti a fejét és egy kicsit közelebb hajolva azt mondja:
- Csak ha megengeded, hogy elkapjalak.
Nem akarom, de muszáj elkapni a fejem, ugyanis érzem, ahogy az arcom égni kezd. Belekortyolok az italomba, mintha mi sem történt volna, majd inkább elterelem a témát:
- Nem látom rajtad az új tetkód - nézek végig a karján. - Azt hittem, hogy mára már meglesz.
Persze tudom, hogy ez nem igaz. Rhys említette, hogy előbb pénz kell hozzá és ahhoz meg be kell vállalnia valami melót, hogy megszerezze, viszont még nem tudja, hogy mi legyen az. Mesélte, hogy többször is szokott vállalni ilyen egy alkalmas munkákat, amikről hall általában valamelyik csapattársától. Együtt elvégzik a melót, majd felezik a bevételt.
Nem tudom, hogy erről csak én nem tudtam eddig vagy a többieknek is új információ lenne, de hogy őszinte legyek, abszolút egy pozitív csalódás a dolog.
- Beújítasz egy tetkóval? - kapja fel a fejét Hunter bent a sarokban. - És nem is mutattad?
- Bocs, haver, de csak egy ember látta. Egy profi véleményét akartam kikérni - pillant rám Rhys, amitől megint elpirulok.
- Én is láttam - jegyzi meg vigyorogva Aiden - akkor én is profi vagyok?
- Te a lakótársam vagy, az lenne az érdekes, ha nem láttad volna.
- Hé, én meg a legnagyobb rajongója vagyok a tetoválásaidnak, úgyhogy látni akarom - nyúl át az asztalon Hunter és megütögeti Rhys karját.
- Jól van, jól van, pillanat - emeli fel a kezeit a vörös fiú, majd előhalássza a telefonját a zsebéből.
Ahogy megmutatja a képet, amit nekem küldött még napokkal ezelőtt, az eddig beszélgető pár is felfigyel mellettünk. Will és Lola felénk fordulnak és közelebb is csúsznak hozzánk.
- Hova akarod azt a tetkót? - kérdezi kedves mosollyal Lola. - Lassan nincs hely rajtad.
- Hidd el, hogy Rhys megoldja - görbülnek felfelé Will ajkai is, miközben Rhysra pillant, majd vissza a lányra.
Lola és Will kábé ezer éve együtt vannak és annyira szeretik egymást, hogy az ember azt hinné, hogy ilyen csak a filmekben és a könyvekben van. Ahogy egymásra néznek, csak úgy árad belőlük a szeretet.
Nagyon kedvelem a lányt egyébként, baromi aranyos és hihetetlenül örülök, hogy boldoggá teszi Willt, ugyanis a srác olyan, mintha a fogadott bátyám lenne. Talán az itt lévő fiúk közül vele a legszorosabb a kapcsolatom, de azért Hunter is vetekszik vele.
- Ebben biztos vagyok, csak kíváncsi vagyok, hogy hova - feleli Lola és a fejét Will vállára hajtva kezdi fürkészni Rhys arcát.
- A hátad még szabad, nem? - csatlakozik be a beszélgetésbe Des, amire Melody és Nathaniel is felénk fordulnak.
- Még a hasam is - bólint vigyorogva a vörös fiú.
- Ha így folytatod, akkor lassan pólót sem kell majd hordanod - nevet fel Melody - a tetkók olyanok lesznek, mintha azok lennének a felsőd.
- Abban az esetben a csajok még gyorsabban dobnák le a bugyijukat, mint most - kortyol a söréből Nate, s rákacsint Rhysra.
A fiú egy pillanatra rám kapja a tekintetét, de aztán vissza is néz a focistára.
- Ne becsüld alá az összes lányt, Nate - jegyzem meg csenve a krumpliból, ami az asztal közepén pihen. - Van akit nem olyan könnyű levenni a lábáról - hajolok kicsit közelebb a sráchoz.
Láthatóan meglepem vele, ugyanis Nate egy pár percig csak pislog. Annyira nincsenek hozzászokva az ilyen jellegű megnyilvánulásaimhoz, pedig nem olyan ritkák, mint azt ők gondolják. Csak a kilencvenkilenc százalékot nem mondom ki hangosan, ha a srácok is jelen vannak.
- Ez most k...
- Elmegyünk táncolni, mindjárt jövünk - szólal meg Jace az asztal túlsó végén, majd megfogja Sage kezét és kihúzza a bokszból.
Mindannyian követjük őket a tekintetünkkel, egészen addig, amíg el nem tűnnek a parketten a tömegben.
- Mennyire szétverném azt az önelégült fejét - ingatja a fejét Nate, s újabbat kortyol a sörből.
- Hála isten, hogy elment - lélegzik fel Melody, amire Will azonnal felkapja a fejét.
- Bántott téged? - kérdezi az ikertestvérétől, aki alig láthatóan elhúzza a száját.
- Nem - feleli és összeakasztja a tekintetét velem - nem bántott, csak egyszerűen rosszul vagyok tőle.
Mel és Will imádják egymást, nagyon jó a kapcsolatuk - na nem mintha én panaszkodhatnék a testvéreimre - viszont tudom, hogy Melody néha mennyire nehezen nyílik meg még előtte is. Az anyukájuk még tinédzser korunkban halt meg és azután Mel - valamilyen szinten érthetően - bezárkózott. Azóta bár tündéri lány, ha a barátaival van, de a nagy lelkizés neki nem olyan egyszerű, mint régen. Ráadásul jelen esetben valószínűleg nem akarja mindenki előtt elmondani, hogy Jace rányomult, miközben Sage-nek csapta a szelet, mert biztos, hogy abból dráma lenne. Márpedig Melody utálja a drámát.
Will egy darabig fürkészi a tesója arcát, de végül biccent egyet. Nem erőlteti a dolgot, de látom a szemén, hogy nem hiszi el, amit Mel mondott. Pedig ha úgy vesszük, akkor Jace - szerencsére - tényleg nem bántotta őt. Szimplán egy oltári nagy seggfej.
- Én sem bánom, hogy nem kell tovább elviselnem a képét - jegyzi meg Nathaniel, miközben iszik az italából. - Csak kár, hogy Sage-et is magával vitte.
Nat egész nap nem önmaga. Már a meccsen is inkább csak Melodyval kommunikált és azóta sem oldódott igazán fel. Persze nem vagyok hülye, tudom, hogy Jace az oka ennek a viselkedésének, de attólmég engem nagyon zavar. Már nem az, hogy szarul van, hanem az, hogy nem tudok neki segíteni.
- Tudod, hogy Sage milyen, ha szerelmes - teszi a kezét Nat vállára Des. - Én sem vagyok oda a jelenlegi partneréért, de kénytelenek vagyunk elfogadni. Hacsak nincs valami mondanivalód neki - biccenti oldalra a fejét a szőkeség, amire Nat azonnal felkapja a fejét.
Egy pillanatra megreked a levegő az asztalunknál. Mindenkinek megvan a véleménye arról, hogy Nat és Sage már rég nem a barát-zónában vannak és a srácok - legfőképp Nate - szokta is ezzel cseszegetni Nathanielt, de így soha nem hozzuk fel a dolgot.
Egy pillanatra megijedek, hogy Nat kiborul, de aztán a srác elmosolyodik és egy pillanatra megjelenik az igazi oldala.
- Ha most te is arra célzol, hogy van valami, amit mindenki lát, csak én nem, esküszöm, hogy elverem a csinos kis popsid.
- Jesszus, csak ne előttem essetek egymásnak - nyög fel Hunter és megdörzsöli az orrnyergét. - Elég volt egyszer is.
Des és Nathaniel anno, még gólya korunkban összejöttek egy éjszakára, még mielőtt Sage-dzsel jóba lett volna a srác. Gyakorlatilag így is került be a baráti társaságunkba először, aztán vált oszlopos taggá, miután Sage és közte egy komolyabb barátság alakult ki. Hunter pedig védve a kishúgát elbeszélgetett a focistával, aki fogalmam sincs, hogy mit mondhatott, de azóta Hunter és ő egy csomó szarságban egymás mellett voltak.
- Vagy legalább akkor menjetek szobára - jegyzi meg Aiden, mire Rhys és én összenézünk.
Ugyanaz jár a fejében, ami nekem is, ezt látom a szemén és nehezemre is esik nem elmosolyodni, de szerencsére Rhys eltereli erről az egészről a témát, mielőtt bárki elkezedene gyanakodni, hogy mire gondolhatunk.
- Visszatérve, kösz, Nate a tippet a csajokkal kapcsolatban, de megvannak a magam módszerei - köszörüli meg a torkát. - Ellenben, ha a hölgyek kérik, most is ledobom a felsőm, ahhoz nem kell a túl sok tetoválás - vigyorodik el, s végigvezeti a tekintetét a lányokon, a végén rajtam megállítva azt.
- Mióta is vagy te ennyire bátor? - vonja fel a szemöldökét Aiden. - Grace, te mondtál neki valamit, amitől megjött a bátorsága egy ilyen tetthez?
A feltételezés, miszerint Rhys miattam kapná le a felsőjét, egyszerre ijeszt meg és kezdi perzselni az arcom. Nem tudom, hogy Aiden miket forgat a fejében akár rólam és Rhysról, akár másról, de remélem, hogy nem kezd el kombinálni. Ugyanis a kombinálás csak egy lépésre lehet attól, hogy kiderüljön a jacuzis dolog. Én pedig nem akarom reklámozni az ott történteket. Nem azért, mert szégyellem magam vagy mert Rhys az, akit szégyellek...szimplán csak nem akarok port kavarni egy olyan semmiség miatt. Még akkor sem, ha bennem hatalmas port kavart akkor.
- Lehet, hogy a fejébe szállt a sör - felelem, játszva a lazát és megkopogtatom Rhys halántékát finoman. - Az itt benti meleg felnyomta a fejedbe?
- Nagyon vicces, Gracie - kapja el a kezem és lassan levezeti az asztalra. - Ez csak egy felajánlás volt.
- Te sosem teszel ilyen felajánlásokat - nevet fel Hunter. - Az Nate posztja.
Igaza van. Rhys nem az a típus, aki nagyon szívesen mutogatná magát. Talán ez is a módszereihez kapcsolódik, ugyanis melyik csaj ne akarna megfejteni egy titokzatos, művész lelkű sportolót? De az sincs kizárva, hogy Rhys tényleg csak nem szereti a rivaldafényt.
- Bagoly mondja verébnek, te pöcs - mutat be a hokisnak Nate, de nem tud nem vigyorogni.
Szerintem Nate alapvetően sem tud nem mosolyogni. Már a szemei is nevetnek, ha ránéz az ember. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy a szeme sem áll jól.
- Nem tagadom, hogy én is benne vagyok a hülyeségben - tárja szét a karjait a fejét rázva Hunter.
- Ha mondanád sem hinné el senki - szakad fel egy kacaj Nathanielből, aminek én őszintén örülök.
Nem sok kedvem volt eljönni ma, leginkább Jace miatt, de már határozottan örülök, hogy rávettem magam, mert baromira jól érzem magam. A nagy hajtásban fel sem tűnt, hogy a héten mennyire hiányoztak a srácok is. Mert bár ők azt hiszik, hogy számomra nem olyan fontosak, ez nem igaz. Talán nem mondanám ki hangosan, de nagyon bírom mindannyiukat.