Fear - Félelem {+18}

🦋3.🦋

Grace:
- Melody! - kopogok az ajtón, mert bár aggódom, nem akarom rátörni az ajtót.
Szegényen láttam, hogy mennyire nem örül annak, hogy Jace nálunk éjszakázott, sem pedig annak, hogy velünk jön a fiúk meccsére, de csendben tűrte Sage kedvéért. Kétség sem fér ahhoz, hogy hármunk közül ő az, aki a legkevésbé örül annak, hogy Sage megint kapcsolatban van. Vagyis inkább azzal van baja, amivel mindannyiunknak...hogy Jace a kapcsolat másik tagja. Én csak szimplán nem érzem jól magam a közelében, de Mel egészen máshogy van vele. Lehet, hogy csak én akarok belelátni valamit, de mintha ismerné a srácot. Pedig tudtommal nem volt köztük soha semmi, mert azt biztosan mondta volna. Ilyeneket megbeszélünk egymással. Na jó...mindent megbeszélünk egymással és nem rémlik, hogy Melody valaha említette volna Jace nevét. Márpedig az ilyeneket megjegyzem.
Lent nagyon tartotta magát, amíg Destiny elmesélte a fiúnak, hogy anno hogyan lettünk barátok. Des imádja elmesélni, ahogy az a hercegnős társasjáték összehozott minket anno egy edzőtáborban és mindig úgy adja elő, mintha a világ legérdekesebb sztoriját mesélné. A durva az, hogy aki hallgatja, az is úgy érzi, hogy ez a világ legérdekesebb sztorija. Bár ez lehet azért, mert Des az, aki meséli, ő pedig mindenkit levesz a lábáról. Talán Mel is ezért várta végig a történetet, de utána úgy jött fel, mintha kergetnék. Nem tudom, hogy jól láttam-e, de mintha keserűség csillant volna meg a szemében, amikor Sage kitalálta, hogy az új pasija is jöjjön majd Willék meccsére.
A számat elhagyja egy sóhaj, ahogy újra kopogok.
- Mel, csak én vagyok az, Grace. Bemehetek?
Ezúttal szerencsére választ is kapok:
- Gyere, nyitva van.
- Ne haragudj, nem akarok zavarni, csak...
- Te sosem zavarsz - szakít félbe, miközben becsukom az ajtót és elindulok felé. - Minden rendben? - néz a szemembe, ahogy leülök az ágyára hozzá.
- Ezt én akartam kérdezni - húzom fel a lábaim, ügyelve, hogy ne rúgjam le egy kottáját sem.
Melody két főszakot visz az egyetemen, amiből az egyik a zene. Gyönyörű hangja van és baromi tehetséges, mégis valószínűbb, hogy a pszichológia irányába fog elindulni, ha vége az egyetemi éveinknek. Bárhogy is lesz, az biztos, hogy menni fog neki, mert ha ő valamit elkezd, akkor abba maximális energiát fektet és eléri, amit akar. Legyen szó tanulásról, munkáról vagy kapcsolatokról. Ezutóbbi leginkább baráti és családi kapcsolat.
Az egyetemen sokan ridegnek találják, pedig Melody csodálatos ember, csak szimplán nem nyílik meg mindenkinek azonnal és mond el magáról minden információt, plusz rengeteget tanul, így nem nyit annyira az idegenek felé. Ebben nagyon hasonlítunk. Van amiben viszont kicsit sem. Például, hogy nem parázik a jövőtől, pontosan azért, mert mindig eléri, amit akar. Mel szerintem hat éves korunkban megszervezte majdnem az egész életét és tartja is magát ahhoz, ezért sem retten el a jövőtől. Én viszont...hiába vannak terveim, rettegek, hogy nem úgy alakulnak majd a dolgok, ahogyan azt én akarom és minden összeomlik.
- Miért? - szakít ki a kissé elkalandozott gondolataimból a lány. - Mi ne lenne rendben?
Ugyan mosolyog, de én túl jól ismerem már. Ez a mosoly nem őszinte és a tekintete is másról árulkodik.
- Nem is tudom...a lányokkal eléggé megijedtünk, hogy így felviharzottál.
- Komolyan a dal miatt jöttem fel - biccent az egyik lap felé, amin a dal van, amit a téli fesztiválon fog előadni.
Melody őszinte ember, így tudom, hogy most sem hazudik, de azért kis csavar van a dologban, ezt is tudom.
- Ne mondd nekem azt, hogy ez nem ért volna rá később - biccentem oldalra a fejem. - Valami nem okés. Szóval mondd, mi a baj?
Mel elkapja a tekintetét, majd a elkezdi a papírokat rendezgetni.
- Sage jobbat érdemel, ez ennyi - vonja meg közben a vállát, de kerüli a tekintetem, ami elég sok mindent elárul.
- Az nem lep meg, hogy Nathaniel ezt a szöveget nyomatja, hiszen gyanús, hogy a "csak barátok vagyunk" duma baromság, plusz Nat már jó ideje ismeri Jace-t, de te miért gondolod így? Mármint...vágom, hogy mi a gondod azzal kapcsolatban, hogy Sage ismét szerelmes, de eddig egyik pasijáról sem voltál ennyire negatív véleménnyel, pedig volt pár.
Sage erősen az a típus, aki túl könnyen esik szerelembe...
- Igen, de egyik pasija sem Jace volt - kapja rám kék íriszeit, s a hangjában mintha düh jelenne meg.
- Ez nem válasz volt a kérdésemre, hanem egy másik dologra reagálás.
Mel egy darabig habozik és a száját kezdi rágcsálni, miközben mérlegeli a dolgokat, de aztán felsóhajt és ismét a szemembe néz.
- Amit most elmondok neked, köztünk kell maradnia, rendben? Nem akarom, hogy Sage összetörjön miatta és éppen ezért az Orchideában sem jöhet fel, oké?
A komoly hangja először megijeszt, de nem hátrálok ki. Végre hajlandó erről is beszélni, nem fogok most visszavonulót fújni.
- Nem fogom elmondani senkinek, ígérem - biztosítom, majd hozzáteszem - az Orchideában sem.
Az Orchidea a mi közös helyünk volt a gimiben. Egy olyan hely, ahova elmenekülhettünk minden és mindenki elől. Egy kis bisztró könyvekkel és hihetetlenül kellemes légkörrel. Még reggeli közben beszéltük meg, hogy el kellene mennünk megint oda, mert rég nem voltunk, aminek nagyon örülök, de kicsit tartok tőle, hogy Sage és Mel összevesznek majd emiatt a Jace-ügy miatt. Pontosabban azért, mert Melody megint magába zárkózik. Ugyanis hiába őszinte ember, erre hajlamos.
- Jó - sóhajt fel, s egy pillanatra lehunyja a szemeit, mielőtt beszélni kezdene. - Amikor ez az egész elkezdődött Sage és Jace között, az egyik bulin Jace rám mászott és bepróbálkozott. Elég sok mindent mondott, hogy milyen jó lenne velem és...először azt hitte, hogy csak játszom a nehezen kaphatót, így folytatta a szövegelést, aztán közöltem vele, hogy jobb lesz, ha leáll, mert én nem akarok tőle semmit. Úgy jöttem el a buliról, hogy teljesen ki voltam borulva és eldöntöttem, hogy elmondom Sage-nek a történteket, de mire hazaértem már aludt, másnap meg kapta a rózsát Jace-től és teljesen fel volt dobva. El akartam mondani neki, de képtelen voltam rá, aztán Jace küldött egy üzenetet, hogy reméli, hogy köztünk marad, mert csak piás volt és nem kellene összetörnünk ezzel Sage szívét...én pedig hallgattam Sage kedvéért - remeg meg a hangja - de nem hittem, hogy ez lesz a vége, tudod? Most pedig már biztos, hogy nem lenne értelme, mert elvakítja a rózsaszín köd és elhinné, hogy Jace csak hülyéskedett vagy valami ilyesmi - túr a hajába egy sóhaj kíséretében. - Ezért nem tudom elviselni őt hosszútávon.
Annyira ledöbbenek, hogy először megszólalni sem tudok, aztán elönt a méreg. Legszívesebben azonnal elindulnék le, hogy kihajítsam innen azt a majmot, de tudom, hogy Melnek igaza van a rózsaszín köddel kapcsolatban sajnos. Ez nem Sage ellen szól. Szimplán a szerelemtől az emberek teljesen zizik lesznek.
- Mel én...
- Nem érdekes - rázza meg a fejét - csak maradjon köztünk - dől a vállamra. - Inkább mesélj, hogy milyen volt a tegnapi buli.
Szeretnék segíteni neki, de tudom, hogy ha azt mondja, hogy ugorjunk, akkor témát kell váltani, mert az jobb neki.
- Hát...jobb, mint amilyenre az elején számítottam. Mondjuk ez főképp Rhysnak köszönhető, ő hívott oda hozzájuk.
- Rhys hívott oda hozzájuk? Hol volt Des?
- Épp egy sráccal táncolt. Szinte könyörögnöm kellett neki, hogy menjen táncolni, mert nem akart magamra hagyni, de végül nem is voltam egyedül. A srácokkal jól elvoltam és még egy ingyen piát is nyertem vele. Rhys meghívott - teszem hozzá gyorsan, amint Mel felkapja a fejét - nem valami idegen.
Mel egy darabig hallgat és összeszűkült szemekkel méreget, aztán megszólal:
- Most kérdezni fogok valamit, de ne akadj ki, rendben? És nem is muszáj válaszolnod. Van köztetek valami?
- Dehogy - vágom rá egy kínos kacaj kíséretében, de úgy néz ki, hogy Melody nem veszi be. - Komolyan nincs. Tudod, hogy ha lenne, akkor mondtam volna. Vagyis... - beharapom az alsó ajkam, ahogy eszembe jut a pezsgőfürdős eset.
- Tudtam! - ugrik egyet az ágyon a barátnőm, amitől a matrac rugói megnyikordulnak. - Mit titkolsz, Gracie?
- Semmit nem titkolok - rázom meg a fejem. - Már el akartam mondani nektek, csak sosem tudtam, hogy hogyan.
- Egyre kíváncsibb vagyok - mosolyodik el, amitől belőlem kiszakad egy sóhaj.
- Emlékszel, amikor Aidenéknél voltunk a nyáron és ti elmentetek bulizni, de nekem nem volt kedvem, aztán Rhys is ott maradt velem kettesben?
- Persze, egész éjjel írogattunk, hogy minden rendben van-e veled.
Ez tényleg így volt. Folyamatosan kérdezték, hogy hazajöjjenek-e és hogy nem érzem-e rosszul magam egyedül Rhysszal ott. Először el sem akartak menni úgy, hogy én nem megyek, de felnőtt emberek vagyunk, kibírok egyedül egy estét a sráccal, akivel az egész évet együtt töltöttük. Elbírok vele. Legalábbis ezt gondoltam...
De a lényeg, hogy a lányok a legjobb barátok a világon, akik mikor buliban voltak, még akkor is azzal voltak elfoglalva, hogy én megvagyok-e így.
- Igen - bólintok hálásan - hát...az van, hogy valahogy kettesben bekeveredtünk a jakuzziba.
- Ne - szisszen fel Mel. - Történt valami?
- Csak majdnem - rázom meg a fejem az arcomat dörzsölve. - majdnem csókolóztunk, de beijedtem és faképnél hagytam - dőlök hátra az ágyon sóhajtva, Mel pedig mellém fekszik.
- Vagyis tetszik neked?
- Az tény, hogy Rhys jó pasi. Persze, hogy megmozgatja a fantáziám, de...tudod, hogy hogy vagyok ezzel az egész pasi üggyel. Jó pasi, de rosszfiú is. Arra pedig nincs szükségem, hogy szórakozzon velem - ingatom meg újra a fejem.
- Hát - fogja meg a kezem és finoman megszorítja - nem hiszem hogy szórakozna veled, mert tudja, hogy akkor neki annyi, de megértelek. Ha nem akarsz semmit tőle, akkor ne tégy semmit, de, Gracie - fordul felém, s amikor ránézek, ő összeakasztja a tekintetünk.
- Hm?
- Ha valamit akarsz tőle, akkor az sem szégyen, oké?
Ebben azért nem vagyok biztos.
- Tudom...
- Gyere ide, te - húz az ölelésébe Mel, én pedig nem ellenkezem.