Fear - Félelem {+18}

🦋18.🦋

Rhys:
Az élet hullámvasútja megint felfelé megy. Sőt, mit megy, egyenesen száguld. A tegnap este után majdnem szó szerint a föld felett lebegek.
Amikor kimentem Grace-hez, valóban az épsége miatt csatlakoztam hozzá, de hülye lettem volna nem kihasználni az alkalmat, hogy kettesben vagyunk. Egy részem kicsit továbbra is tartott attól, hogy elijesztem őt a vallomása után, vagy úgy érzi majd, hogy túlságosan nyomulok, de igyekeztem magam ahhoz a felfogáshoz tartani, hogy nincs mit veszítenem, ha felteszem neki az első nagy vízválasztó kérdést. És szerencsére igazam lett, ugyanis ma randira viszem a lányt, aki már hosszú ideje a mindennapjaim fénypontja.
Ez a vacsora Grace-szel hatalmas lépés lesz, tudom, és nem csak a kapcsolatunk szempontjából. Neki is nagy dolog, hiszen ez élete első randija. És ő velem osztja meg.
Amikor anno Aidenék nyaralójában faképnél hagyott a jakuzziban, mert megijedt, hogy túl közel kerültünk egymáshoz, nem hittem volna, hogy valaha ki fogom tudni majd azt mondani, hogy Grace Anderson velem megy el élete első randevújára. Most mégis itt vagyunk és ez a tény még boldogabbá tesz. Boldogabbá és idegesebbé is azt hiszem. Szeretném vele jól csinálni, szeretném, ha jól érezné magát és nem tartana attól, hogy bármivel kellemetlen helyzetbe keveredhet velem. Azt akarom, hogy Grace egy pozitív élménynek élje meg a ma esti vacsorát és ez az akarat kisebb nyomásként nehezedik a vállamra. Egy olyan nyomásként, ami bár eléri, hogy izguljak, még jobban feltüzel, hogy igyekezzek a lehető legjobb helyzetet kialakítani kettőnknek. Szeretném látni, ahogy megcsillan a szeme amikor belépünk az étterembe és ha hazaérve azt mondaná, hogy örülne a folytatásnak. Mert az biztos, hogy tudom, hogy én élvezni fogom vele a ma estét. Basszus, hiszen minden pillanatot élvezek vele, kizárt, hogy ez kivétel legyen! Egyszerűen nem is kell mást tennem, csak élveznem a társaságát és a számára legkényelmesebb légkört megteremtenem majd az asztalunknál. Igyekezni fogok, hogy annyira biztonságban érezze magát, mint amennyire a műteremben szokta mellettem, mert tudom, hogy akkor tud a legjobban feloldódni. Szeretném is egy nap egy ahhoz hasonló randira elvinni, de mivel hirtelen ötlettől vezérelve tettem fel neki tegnap este a kérdést, így nem volt sok időm a részleteken csiszolni. És hogy őszinte legyek, nekem csak az volt a lényeg, hogy vele legyek. Hogy hol, az teljesen mindegy, mert bárhol vagyunk is, mindig jobban érzem magam, ha mellettem van és bármennyit is vagyunk együtt, sosem tudok belőle eleget kapni. Azt hiszem, hogy hivatalosan is Grace függője lettem és a tegnapi hatalmas lépése után - nem csak a randira mondott válaszával, hanem az őszinte vallomásaival együtt - alig várom, hogy megtudjam, hova vezet minket ez a hullámvasút. Tényleg szeretném neki bizonyítani, hogy nem akarom őt bántani, hogy mellettem önmaga lehet és hogy őszintén értékelem, amikor valami olyat oszt meg velem, amit nem mond el bárkinek. Én sem számítottam rá, hogy ez lesz a vége, de képes lennék bármire, hogy ennek a lánynak örömet és biztonságot nyújtsak minden helyzetben. Azt hiszem, kezdek erősen beleesni ebbe a lányba.
- Jó reggelt! - lép be a konyhába, kiszakítva a gondolataimból a legjobb barátom.
- Jó reggelt! - köszönök vissza és azzal a lendülettel egy bögre kávét is leteszek elé, majd visszatérek a reggelink elkészítéséhez. - Rántottát csinálok. Duplát, mert annyira jófej vagyok, hogy a lakótársamra is gondoltam - vigyorgok rá a vállam fölött és sütés közben képtelen vagyok egy helyben maradni.
Alapvetően nem vagyok egy hiperaktív valaki. Nyilván sportolóként lustának sem nevezhetem magam, de ha valamit csinálok, akkor legtöbbször arra az egy dologra koncentrálok, hogy maximálisan jó legyen. Ma reggel viszont nem tudok nyugton maradni. Azt hiszem, hogy ez is Grace és a ma esti randink hatása rajtam. Új és fura, de nem tudom azt mondani, hogy nem tetszik. Valahogy olyan erőt érzek magamban, amit eddig még soha, annak ellenére, hogy a nyomás a vállaimon nem hagy teljesen elszállni. Viszont annyira sikerül neki, hogy Aidennek is feltűnjön a hirtelen változás a viselkedésemben.
- Nagyon jó kedved van - állapítja meg. - Vagy bogarak költöztek a pizsamádba és azért nem tudsz megmaradni egy helyben? - vonja fel a szemöldökét még egyértelműen nem teljesen ébren.
- Az előbbi - fordulok vissza a sütőlap felé. - Tegnap randira hívtam Grace-t és igent mondott - avatom be, miközben átszedem két tányérra a kész zöldéges rántottákat.
- Ez sok mindent megmagyaráz - bólint, amikor szembe fordulok vele.
Nem tudom, hogy pontosan minek is szól ez a reakciója, így nem is hagyom annyiban a dolgot.
- Ennyi? Ez az össz reakciód? Egészen eddig cseszegettél, hogy hívjam el, erre amikor megteszem, akkor csak ennyit kapok. Mégis mit kezdjek most ezzel, öreg? - rázom a fejem tettetett felháborodással, mire végre Aiden ajkai elindulnak felfelé.
- Kösz - veszi el a felé nyújtott tányért, aztán visszatér az eredeti témánkhoz. - Éppen itt volt az ideje, hogy elhívd. Nem fogok pirospontot adni, amiért végre meglépted azt, amire már hosszú ideje vágysz. Plusz - teszi hozzá egy vállvonás kíséretében - sejtettem, hogy valami történt, amikor utána mentél tegnap. Gondolom mindez akkor következett be, hiszen eddig fasírtban voltatok. Amikor meg visszajöttetek mind a kettőtöknek fülig ért a szája. Csak úgy sugárzott rólatok a boldogság, szóval gondoltam, hogy valami volt.
- Rém lohasztó a reakciód - ingatom meg újra a fejem. - Legközelebb helyetted Nate-nek mondom el ezt elsőnek, ő biztos, hogy sokkal jobban örült volna a hírnek - fenyegetem meg, mire Aiden bemutat nekem, de a mosolya egyenesen vigyorba vált át.
- Kapd be! Nem azt mondtam, hogy nem örülök nektek. Csak azt, hogy ideje volt és hogy sejtettem. Ez még nem zárja ki azt, hogy örülök a legjobb barátomnak és a lánynak, aki komolyan érdekli és nem mellesleg szintén fontos nekem. Különben meg - jelenik meg önelégült kifejezés az arcán - sosem osztanál meg valami fontosat Nate-tel előttem.
Ebben igaza van. Bírom Nate-et, de kár lenne tagadni, hogy a nagyon jó és szoros baráti társaságunkon belül Aiden az, akivel a legjobban kijövünk és akit a legjobb barátomnak hívok, ha valahol hivatkozni kell rá. Félreértés ne essék, imádom a barátaimat, Nate-ért is tűzbe mennék, viszont elsőre valószínűleg tényleg mindenben Aidenhöz fordulnék tanácsért, csak aztán a többiekhez, hacsak nincs valami kivételes eset. De eszem ágában sincs ezt beismerni neki, hogy tovább növeljem az egóját, így visszavágok neki.
- A múltkor, amikor tanács kellett Grace-szel kapcsolatban, hozzájuk mentem előbb, csak aztán hozzád.
- Ja és ennek számtalan oka volt - horkant fel a kávéjából kortyolva. - Például az, hogy én itthon sem voltam. Továbbá, hogy valójában te Nathaniel tanácsáért mentél, de Nate vele lakik. És ne felejtsük el azt sem, hogy bár Grace fontos a számomra, fele annyira sem nyitott még a közelemben, mint Naték közelében. Nem mellesleg pedig az én véleményemet is kikérted, amint hazaértél tőlük.
Az lepett volna meg, ha egy kicsit is az elevenére tapintok ezzel Aidennek. A higgadt és határozottan nem túl harsány jelleme ellenére olyan magabiztos, hogy néha még engem is meglep vele. Szerintem nem is nagyon lehet kizökkenteni. Sem a magabiztosságából, sem pedig a higgadtságából. Persze ez van, ha az ember úgy néz ki, mintha egy könyvből lépett volna elő a sötét hajával és kék szemeivel, és ha az egyetemen lévő összes nő az ő látványa miatt jár ki az úszóversenyekre. Kíváncsi lennék, hogy Destiny képes lenne-e valamelyik ennyire szilárd tulajdonságából kizökkenteni egyszer.
- Még? - akadok fenn a kis szócskán. - Azt mondtad, hogy még nem olyan nyitott veled? Ezek szerint ezen változtatnál? - vonom fel a szemöldököm, bár nyilván tudom a választ.
Aiden nem a legérzelgősebb típus, de tudom, hogy amikor azt mondja, hogy a lányok fontosak a számára, akkor azt komolyan gondolja. Biztos vagyok benne, hogy bármilyen probléma esetén mellettük állna - akárcsak én - és tényleg minden alkalommal szívesen találkozik velük - és nem csak Destinyvel. Éppen ezért nem kételkedem abban sem, hogy örülne annak, ha Grace az ő közelében is le merne lazulni, legalább egy kicsit jobban, mint eddig.
- Tényleg bírom Grace-t, jófej lány, vicces és nagyon jól el lehet vele beszélgetni - vonja meg ismét a vállát. - Kedvelem és ha köztetek ez komolyra fordul, akkor nem ártana még mélyebb kapcsolatban lennem vele, elvégre a legjobb barátom vagy. Meg amúgy sem bánnám, ha nem szorongna a közelemben. Különben is - mosolyodik el újra - Will és Hunter együtt nőttek fel vele, így előttük mer önmaga lenni. Nathaniel pedig Sage miatt lógott és lóg sokat a lányoknál, így Grace vele is sokkal lazább. Nate meg Nathanielnek köszönheti, hogy Grace előtte sem fél nyíltabb lenni. Te most végre lépsz felé rendesen is - gondolkozik el - nem akarom kihagyni, hogy milyen is ő valójában - rázza meg a fejét. - Nem lenne rossz, ha látná, hogy én sem harapok. A tegnapi szócsatája Nate-tel őszintén meglepett arról, hogy az asztalon fog táncolni, ha Nate tovább tölt neki. Szerintem előttem meg soha nem tett ilyesmi megjegyzést. Mintha általad egy kicsit lazult volna az összejöveteleken is - elmélkedik hangosan, miközben kortyol egyet a kávéjából.
Nem tudom, hogy valóban nekem köszönhető-e, hogy Grace tegnap lazábban viselkedett a többiek előtt is, vagy ő maga volt jobb passzban. Engem személy szerint a beszólása nem lepett meg, hiszen négyszemközt már nem egyszer tapasztaltam a flörtölősebb, bátrabb oldalának egy kis darabkáját, de az határozottan váratlanul ért engem is, hogy mindenki előtt dobott be egy ilyen beszólást. Eddig erre nem volt példa szerintem még soha. Na nem mintha nem örülnék annak, ha a barátainkkal közös összejöveteleken is egyre jobban érezné magát és merne önmaga lenni. Élvezem, amikor újabb és újabb darabkákat fedezek fel belőle és azt, ha elkezdi magát biztonságban érezni. Viszont egy biztos: hogy ha ez megtörténik, akkor fel kell kötnöm a gatyámat. Persze ahhoz, hogy el tudjam veszíteni a fejemet, elég, hogy Grace egyáltalán megjelenjen valahol, és amikor tanár úrnak vagy Mr. Boltonnak szólít, akkor bizony erős önuralomra van szükségem, hogy ne engedjek a kísértésnek, hogy ne támadjam le és ijesszem meg. De a tegnapi beszólása után annyira beindult a fantáziám, mint utoljára a műteremben, amikor póló nélkül álltam előtte. Az a megjegyzése, hogy ha tovább iszik, akkor az asztalon fog táncolni lassan akaratom ellenére is olyan gondolatokat pörgetett le a fejemben, amiket határozottan nem kellett volna a barátaim előtt átélnem. Akaratlanul is elképzeltem, ahogy csak mi ketten vagyunk a szobában és Grace felmászik az asztalra és a szemembe nézve elkezd táncolni. Ahogy utána lassan magamhoz húzom és a bőre az enyémhez ér, az ajkaink találkoznak, a haja az ujjaim között siklik, az illata pedig teljes körül ölel.
- Jó hatással vagytok egymásra - szakít ki az újabb fantázia-hullámból Aiden hangja, mielőtt teljesen elvesznék bennük.
Muszáj vagyok inni a kávémból, hogy megnedvesítsem a torkom és összeszedjem magam. Eddig is vágytam Grace-re, de a műtermi-incidens óta ez a vágyam felfokozódott és - bár a fantáziáim nem ezt bizonyítják - nem csak a testére terjednek ki. Szinte fizikai fájdalmat okoz, annyira vonz ez a lány és a baromi kreatív agyamnak hála egyre nehezebb visszafognom magam a közelében. Mondjuk ez cseppet sem érdekel, mert akkor is tartani fogom magam, ha a golyóim belekékülnek. Grace-szel jól akarom és jól is fogom csinálni. Az ő tempójában, ahogy neki megfelel. Én továbbra is bármivel beérem tőle. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülnék, ha a ma este megcsókolhatnám, de nem leszek elkeseredve akkor sem, ha nem. És még véletlenül sem fogom letámadni. Ha úgy érzem, hogy készen áll, akkor lehetséges, hogy megpróbálom majd megcsókolni, de hogy őszinte legyek, Grace annyiszor hagyott már faképnél olyan helyzetben, ahol megcsókolhattam volna, hogy ma a lehető legjobban fogok igyekezni azzal, hogy ne éreztessem azt, hogy nyomulok és csak ezért hívtam, mert ez nem igaz. Már az is hatalmas dolog, hogy a randira igent mondott, így ha várnom kell arra az első csókra, nekem az is megfelel.
- Nem tudom, hogy az a beszólása mennyire köszönhető valójában nekem - szólalok meg lassan. - Nekem már többször megmutatta ezt az oldalát. Vagy legalábbis egy részét és lefogadom, hogy a lányok előtt sem fél megjeleníteni ezt a Grace-t. Csak előttünk titkolja. Vagyis nem titkolja, hanem...
- Nem elég oldott hozzá, hogy kimutassa - fejezi be a mondatot, aztán hozzáteszi: - még. De egyébként ettől függetlenül sem változik meg a véleményem. Szerintem jó hatással vagytok egymásra. És jól is mutattok egymás mellett. Szóval ne szúrd el a ma estét. Hova fogod vinni?
- Áh, szóval tényleg eljutott a tudatodig, hogy elhívtam, csak szereted hallatni a hangod és élvezted, hogy okoskodhatsz.
- Valóban kellemes hangom van - eszik a reggelijéből bólintva. - Most pedig válaszolj! Hova viszed, mit terveztél magatoknak?
- Hirtelen alakult így, szóval nem tudtam nagyon nagy durranást összehozni, de sikerült foglalnom asztalt a Mercatóba. Grace mondta, hogy nagyon szereti az olasz kaját, úgyhogy minden követ megmozgattam, hogy elintézzem ma estére az asztalfoglalást. De most így jobban belegondolva, lehet, hogy jobb is, hogy így alakult. Nem biztos, hogy Grace rögtön az első alkalommal nagy dobást akarna, szerintem az kicsit megijesztené. Így tudunk fokozatosan haladni, ahogy eddig is. Először csak egy vacsora, aztán ha jól alakul, akkor szépen lassan tudunk szinteket lépni nem csak a kapcsolatunk, hanem a közös élményeink szempontjából is. Már rég megtanultam, hogy Grace esetében a kulcsszó a türelem, de ez nem zavar. Rá megéri várni - szökik halvány mosoly az ajkaimra és szinte biztos vagyok benne, hogy most úgy nézek ki, mint egy romantikus regény vagy film férfi főszereplője.
Ha Nate itt lenne, biztos, hogy most szívná ezért a vérem, de jelenleg ez egy cseppet sem érdekel. Így érzek és ezt vállalom. Grace az ujja köré csavart és képes lennék bármennyit várni rá, ha ez azt jelenti, hogy utána megint a karjaimban tudhatom és hallhatom a nevetését.
Aiden percekig nem reagál semmit. Már éppen beszólnék neki, hogy megint nem figyel a lényegre, amikor végre reagál nekem.
- Igazam volt - szólal meg a szemembe nézve. - Tényleg jó hatással vagytok egymásra - teszi hozzá az értetlen arckifejezésemet látva. - Ilyet szerintem még sosem hallottam tőled, de határozottan jó, hogy Grace kihozta ezt az oldaladat. És egyébként neked is igazad van. Nyilván nem ismerem úgy, mint te és nem tudom, hogy mennyire romantikus alkat, de szerintem is jobb, ha fokozatosan haladtok ebben is. Korábban azt mondtad, hogy Grace-nek még sosem volt barátja és abból kiindulva, hogy mennyire félénk is ezen a téren, jobb nem azonnal bedobni a mélyvízbe valami hatalmas nagy romantikus gesztussal. Ráadásul Grace olyan lánynak tűnik, akinek nem is kell hatalmasat varázsolni, mert a kis apróságok is olyan boldoggá teszik, mintha belegravíroznád a nevét a Holdba. Szerintem neki a kis dolgok számítanak. Ez nem azt jelenti, hogy ne lepd meg néha hatalmas gesztusokkal, csak azt, hogy szerintem nem kell félned attól, hogy ezt nem tartja majd megfelelő első randinak.
Aiden szavai komolyan megnyugtatnak. Nyilván tény, hogy nem ismeri úgy Grace-t, ahogy a lányok, vagy én, de valahogy mégis nyugtatólag hat rám, hogy Aiden is hasonlóan látja a dolgot, mint én. Plusz eszembe juttatja, hogy Grace mennyire örült annak a hot-dognak tegnap a meccsen, pedig az aztán tényleg semmiség volt. Mégis úgy reagált rá, mintha hatalmas dolgot tettem volna érte, miközben csak gondoltam rá a büfébe menet. Ettől még izgulok az este miatt, de ezt sokkal inkább nevezném jó izgalomnak. Olyannak, ami miatt alig várom, hogy meglássam ma este. Az aggodalom pedig kezd kimenni belőlem.
- Tény, hogy örül az apróságoknak. Ahányszor megleptem a műteremben, úgy csillogott a szeme, mintha a csillagos eget nézném éjszaka - szélesedik a mosolyom az emlékre. - Én pedig szeretem úgy látni őt.
- Emlékszel, hogy a múltkori bulin, amikor volt a balhé Jace-szel, megbeszéltük, hogy bajban vagyok? - kérdezi az arcomat fürkészve, de már látom, hogy mindjárt elvigyorodik.
- Igen? - kérdezek vissza, mert nem tudom, hogy hova akar majd kilyukadni.
- Ha én bajban vagyok Des miatt, akkor neked egyenesen véged van Grace által - engedi ki valóban azt a vigyort, amitől én egyszerre nevetek fel és mutatok be neki, de igazából eszemben sincs ezt tagadni.