Fear - Félelem {+18}

🦋6.🦋

Grace:
- Jó reggelt! - libben be a konyhába Des vidáman.
Ahogy a lány belép, a szoba hangulata megváltozik. Olyan, mintha megtelne élettel. Des márcsak ilyen. Ha valahol megjelenik, akkor ott minden tekintet rászegeződik és egészen más lesz a légkör is. Ő egyszerűen egy sugárzó természet, aki nyitott bármire és bárkire, mégis ura minden egyes lépésének, nem csak meggondolatlanul cselekszik. Az a fajta lány, aki bármire képes.
Néha alig hiszem el, hogy ő és én barátnők vagyunk, pedig már elég régóta így van. Destiny gazdag család sarja; mindig megszerzi, amit akar; úgy képes az ujja köré csavarni a férfiakat, mintha erre született volna és baromi jól bánik a reflektorfénnyel, ami akarva, akaratlanul is rá irányul. Ezzel szemben én messze vagyok a gazdag családtól; küzdök azért, amit akarok, de el tudom fogadni, ha nem jön össze valami - még akkor is, ha az fáj -; messze elkerülöm a legtöbb hímneműt és gyűlölök a reflektorfényben állni. És mégis az egyik legjobb barátnőm, aki mellett én is kapok a figyelemből. Talán pont ezért is működünk annyira jól: mert kimozdít a komfortzónámból. De nem csak engem egyébként. Melodyra és Sage-re legalább ekkora hatással van, mióta csak az eszemet tudom. Na, jó, talán Melre nem akkorára, de csak azért, mert bizonyos szempontból ők nagyon hasonlítanak: mind a ketten makacsak és magabiztosak. Ettől függetlenül imádják egymást, de talán nekik van a legtöbb vitájuk a komfortzóna elhagyása miatt. Máskor meg ők a dinamikus duó, akiket nem lehet megállítani, amikor például együtt kezdenek pasikra vadászni.
- Jó reggelt! - biccentek mosolyogva. - Meglep, hogy itthon éjszakáztál. Azt hittem, hogy tegnap végre te és Aiden léptek egy szintet. Vagy, ha vele nem, akkor szerzel magadnak egy másik ágymelegítőt.
Des a pulthoz megy, hogy töltsön magának kávét. Hihetetlen, hogy egy hajnalig tartó buli után is képes ennyire élénk lenni. Szinte komolyan sugárzik és biztos, hogy ha most vendégünk lenne, nem tudná levenni róla a szemét, pedig nincs rajta semmi extra. A kockás, rövid pizsama nadrágját viseli, pizsi felsőnek kikiáltott szürke pólóval, amin a Brighton logó virít és a haját egy kócos kontyba fogta. Destiny az egyetlen ember, aki még egy zsákban is képes úgy kinézni, mint aki extrás dizájner cuccot visel éppen és ezért utálom. Na jó, kit akarok becsapni? Imándom őt. És őszintén, engem nem is igazán érdekel, hogy ki mit visel. Nem vagyok divat őrült, én a legtöbbször nadrágot hordok, a hangulatomnak megfelelő felsővel. Persze nem öltözöm slamposan, de messze nem fektetek annyi energiát egy-egy szettembe, mint Des. Számomra ez nem olyan fontos.
- Hidd el, ha csak rajtam múlna, akkor már rég az enyém lett volna - sóhajt fel, miközben leül elém.
Nem tudom elfojtani a vigyorom, ahogy eszembe jut a Rhysszal tervezgetett kis fogadás arról, hogy ők vajon meddig húzzák még egymás agyát.
- Szó szerint bárkit megkaphatsz, akit akarsz és általában nem is félsz felszedni valakit - biccentem oldalra a fejem. - Anno, amikor megláttad Aident a bulin, az volt az első mondatod, hogy ő a tiéd lesz. Ez tavaly volt, mégis mi változott azóta?
Nem túlzok azzal, amit mondok. Destiny konkrétan bárkit megkaphat, nőt és férfit egyaránt. A legtöbb csaj persze ki nem állhatja, mert úgy néz ki, ahogy, de azért nem vagyok hülye, látom, hogy némelyikük pont olyan sóvárgó tekintettel méregeti őt, mint a legtöbb pasi.
És az sem túlzás, amit Aidennel kapcsolatban mondtam. Tényleg abban a pillanatban, hogy meglátta, kijelentette, hogy az övé lesz. És mégis húzzák egymást már lassan több, mint egy éve.
- Aiden más - von vállat. - Kezdésképp: a baráti társaság tagja.
- Ez Nathanielnél nem zavar - cukkolom, mire rám ölti a nyelvét.
Nat és Des még gólya korunkban egy éjszaka erejéig kavartak. Gyakorlatilag Nathaniel ezután találkozott velünk először, azzal a szándékkal, hogy felszedje Sage-et. Csak utána mélyült el a barátságuk annyira, hogy ő és Nate beolvadt a mi kis társaságunkba.
- Az más - legyint a szemét forgatva. - Aidennel ez egy türelemjáték. Feszíteni akarom nála a húrt, amíg el nem pattan. Mert akar engem, látom a szemén, tudod?
Szerintem a vak is látja, ahogyan azt tegnap Lola is megjegyezte, amikor Rhys megemlítette a fogadásos dolgot.
- És te nem szenvedsz ettől?
- Nem vagyok én szerelmes, hogy szenvedjek, Gracie - kortyol a kávéból újabbat. - Kell nekem Aiden és meg is fogom szerezni, de nem dőlök a kardomba, amiért eddig húzzuk. Sőt, ami azt illeti, elég izgató a dolog.
Ha ő mondja, én hiszek neki. És nem is akarok beleszólni, csak kíváncsi voltam, hogy neki ez megfelel-e így. Nem akarom, hogy esetleg koppanjon emiatt a játszadozás miatt. Bár az is igaz, hogy Destiny nem igazán ez a kötődő típus. Mármint a családjához és a barátaihoz nagyon is kötődik, de a szerelemtől távol áll. Nem is szokása kétszer összejönni egy emberrel. Ő most ki akarja élvezni a szabadságát, nem pedig lehorgonyozni. Az apukája a halála előtt ezt mondta neki és Hunternek. Pontosabban azt, hogy élvezzék a pillanatot és éljenek a mának. Des azóta pontosan ezt teszi, de ahhoz továbbra is tartja magát, hogy ha valaki komolyabban is megfogja, vagy azt érzi nála, hogy ő több, mint a korábbi kalandjai, akkor ad esélyt a többszöri találkozásnak majd és akár a szerelemnek is. Keresni, viszont egyáltalán nem keresi, mint Sage.
- És egy másik ágymelegítő? - érdeklődöm, ugyanis nem sűrűn fordul elő, hogy Des ágya üres marad éjszakára.
- Tegnap este nem volt máshoz kedvem. Az Aidennel való tánc után szemétség lett volna összeszedni valakit egy B tervként.
Talán nem gondolnák róla az emberek, de Des-t a csípős nyelve és bátor életstílusa ellenére kenyérre lehet kenni. Ő egy igazi tündér, aki egy légynek sem tudna ártani. Éppen ezért a partnereivel is mindig letisztázza, hogy ez csak egy éjszaka, semmi több. Nem akar senki szívével sem szórakozni.
Szóra nyitom az ajkaim, hogy reagáljak, de akkor mind a kettőnk telefonja egyszerre rezzen meg. Üzenet érkezik a négyes csoportunkba a lányokkal.
Melody: Ne haragudjatok, hogy eltűntem tegnap, de elment a kedvem a bulizástól. Remélem, hogy megbocsájtotok és valanelyik nap tartunk majd egy csajos(!!!) napot.❤
Nem hibáztatom Melt, amiért lelépett tegnap és Nathanielt sem, hogy együtt távoztak. Nat és Melody is eléggé kivoltak, amiért Jace velünk volt és úgy viselkedett, ahogy. Kár, hogy Sage és Hunter ezután tökre kibuktak. Sage olyan volt, mint aki bármelyik pillanatban sírhat, Hunter pedig nekiállt úgy inni, mint a gödény, míg végül le nem lépett egy csajjal, faképnél hagyva minket. A maguk módján azt hiszem, hogy őket sem hibáztatom. Bár Sage-en nagyot dobna, ha végre meglátná, hogy előtte áll a fiú akire szüksége van. Minden esetre, remélem, hogy ma a nővére kicsit fel tudja dobni. Nem olyan régen elmentek brunch-olni valahova, de Sage-nek nem volt túl jó kedve. Lehet, hogy azért, mert Mel nem jött haza az éjjel, hanem Natnél aludt.
Rossz ilyen szempontból két tűz közé ragadni, de bízom abban, hogy a mai nap után Sage is jobban lesz és Melody hangulata is pozitívabb lesz, mint tegnap.
Gyorsan bepötyögöm a válaszom:
Én: Nem gond, megértjük. A csajos napban benne vagyok.❤
Látom, hogy az asztal másik oldalán Des is gépel a saját telefonján, aztán be is fut a reakciója:
Destiny: Támogatom!!!! Na de mesélj, Mel, legalább volt valami közted és Nat között?
Egy pillanatra elbizonytalanodom. Nem tudom, hogy mennyire jó ezt Sage szeme láttára kitárgyalni.
- Biztos jó ez így? - kérdezem a szőkeségre pillantva.
Amikor felnézek, a barna szemeiben kíváncsisággal vegyes aggodalom van.
- Jobb túlesni rajta, mintha lerántanánk egy ragtapaszt - von vállat egy szomorkás mosollyal.
Azt hiszem, hogy ő is legalább annyira aggódik Sage tegnapi hangulatváltozása miatt, mint én.
- Így, hogy Trinityvel van, talán nem lesz rá akkora hatással a válasz - teszi hozzá bizonytalanul, de mintha nem csak nekem szólna ez a megállapítása, hanem saját magának is.
Amikor újabb üzenet érkezik, mind a ketten felkapjuk a fejünket.
Melody: Persze, nagyon jót beszélgettünk, miközben kimasszíroztam a bazi nagy csomókat a hátából. Aztán adott pizsamának valót és lefeküdtünk aludni. Az előbb befejeztük a reggelit és most visz haza. Igazán jó barát.
Látom, hogy Sage is látta a csoportot, de eddig nem reagált.
- Szerinted most megnyugodott? - nézek ismét Destinyre, aki mintha megkönnyebbült volna.
Elképzelem, ahogy Sage mered a kijelzőre és azt várja, hogy megjelenjen a helyzetjelentés, miszerint Nat és Mel tegnap egész éjjel keféltek. De szerencsére nem olyan válasz jött, ami megbánthatta volna. Melody valószínűleg nem is feküdt volna le Nattel, márcsak Sage miatt sem.
Most végre ő is reagál:
Sage: Én ma nem tudok ott lenni az Orchideában, mert a nővéremmel vagyok, de tényleg jól jönne egy csajos nap. Igazán büszke vagyok Natre, hogy úriemberként viselkedett.
- Igen, határozottan - feleli Des, miután elolvasta az üzenetet. - Tudom, hogy most Jace-mámor van, de egyszerűen nem értem, hogy hogyan nem veszik észre, hogy van köztük valami - sóhajt fel csüggedten.
Annak ellenére, hogy Destiny magának nem feltétlen akar kapcsolatot, szerintem ő az egyik legnagyobb Nat-Sage rajongó a baráti körünkből. Talán csak Nate veri kenterbe őt.
- Tudod, hogy Sage milyen, amikor szerelmes - vonok vállat. - Most Jace az, aki a befutó. Mi csak reménykedhetünk, hogy idővel rájönnek arra, hogy őket egymásnak teremtették.
- Milyen romantikusan fogalmazol - vigyorog rám, amire most én reagálok nyelv öltéssel.
- Mondd, hogy nincs igazam.
- Ezzel nem tudok vitatkozni - rázza meg a fejét, miközben újabb két üzenet fut be.
Melody: Mondjuk kedden, vagy a hétvégén csinálhatnánk valamit. Meghódíthatnánk a plázát, vagy csak otthon iszogathatnánk és beszélgethetnénk. Oh és puszilom Trinityt.❤
Sage: Jól hangzik. Átadom.❤
Ezzel a probléma meg is van oldva. Innentől Trinity fel tudja majd vidítani. Legalábbis nagyon remélem, úgyhogy elrakom a mobilom és visszanézek Destinyre.
- Na látod! Akkor meg ne szólj be - bökök felé az ujjammal, mire felkacag.
- Én ugyan nem, csak meglepett, hogy ezt a kifejezést használtad, te ritkán mondasz ilyeneket.
Ebben van valami, de Nat és Sage esete tényleg olyan, amire nem lehet mást mondani.
Viszont van itt még egy fontos személy, aki tegnap kibukott, így ráterelem a témát.
- Mit gondolsz, Hunter jobban van ma már?
- Van egy olyan érzésem, hogy amíg a csajjal volt, tegnap is jól volt - húzza el a száját az említett fiú testvére. - Tudom, hogy megviselte, hogy Mel kizárta az életéből, de nem borulhat ki minden egyes alkalommal így, ahányszor Melody lelép egy másik sráccal.
Bár kemények a szavai, Des hangjából süt az aggodalom és igazából még igaza is van a maga módján, de Hunter valahogy nem tudja elengedni a Mel-témát. Persze őt is megértem. Melody és Hunter régen nagyon jó barátok voltak. Hunter volt Mel legjobb fiú barátja. Aztán Melody anyukája meghalt, egy évvel Des és Hunter apukájának a halála után és teljesen bezárkózott a fiú előtt. Azután pedig már soha nem volt ugyanaz a kettőjük kapcsolata. Mel azóta is tartja a távolságot szegény sráccal, aki meg látványosan vágyik a barátnőnk figyelmére és közelségére.
- Érdeklődtél már, hogy mi van vele? - kérdezem Des arcát fürkészve.
Talán néha úgy tűnik, hogy egymás agyára mennek - ami bizonyos értelemben igaz is - és minden alkalmat megragadnak, hogy piszkálják a másikat, de Des bármit megtenne Hunterért és a bátyjáért is. Nem mindig mutatja, de tudom, hogy Hunter ezen kilengései rá is hatással vannak, még pedig nem a jó értelemben.
- Igen, de még nem válaszolt. Írtam Willnek is, de azt írta, hogy Lolánál éjszakázott és még nem ért haza. Elvileg szól, ha tud valamit, de szerinte Hunter csak repetázik a tegnap éjszaka után. Én sem hiszem, hogy nagy baj lenne, de szeretek biztosra menni - von vállat, amire egy biccentéssel reagálok.
Percekig hallgatunk, amikor Des szemében ismét fény csillan. Még pedig a huncut fajtából.
- Viszont, ha már kitárgyaltuk a mi kis brigádunk nagyrészének a tegnap éjszakáját, mi a helyzet veled és Rhysszal?
A gyomrom görcsbe ugrik. Pontosan ez az a fajta téma, amit szeretnék elkerülni.
- Nincsen semmi, csak dumáltunk - vonok vállat olyan lazán, amennyire csak tudok jelen állapotomban.
- És a tetkója? Hogy lehet az, hogy csak neked mutatta és említette?
- Aiden is látta - emlékeztetem, de ezzel nem adok neki eleget.
- Aiden a lakótársa - forgatja meg a szemét, Rhys indokát használva tegnapról - az lett volna érdekes, ha nem látja.
- Nem tudom. Rhys csak átküldte a tetoválást, amit tervezett magának, mert érdekelte a véleményem. Barátkozunk, ennyi - vonok ismét vállat.
Des összeszűkült szemekkel fürkészi az arcom.
- Barátkoztok - ismétli oldalra biccentett fejjel.
- Igen - bólintok olyan határozottan, amennyire csak tudok.
- Ha lenne köztetek valami, akkor mondanád?
Nos... a majdnem csókot nem mondtam, vagyis akkor... ez nemnek számít? A francba! Nem szándékosan titkolózom előtte, hiszen Melnek is elmeséltem, csak... azóta nem éreztem alkalmasnak. De ha valami komolyabb lenne Rhys és köztem, akkor abból nem hagynám ki a barátnőimet.
- Akkor mondanám - biztosítom.
Újabb percek telnek el úgy, hogy csak fürkészi az arcom, de aztán vidáman bólint.
- Rendben, egyelőre elfogadom ezt a magyarázatot - fogja meg a kezem és finoman megszorítja. - De ha kell, akkor szétrúgom a seggét, ugye tudod?
Nem bírom ki, hogy ne nevessek fel.
- Igen, tudom.