Fear - Félelem {+18}

🦋11.🦋

Rhys:
- Ma szülinapot ünneplünk, úgyhogy mindannyian koccintunk legalább egyszer, igaz? - mutat végig rajtunk Nate felvont szemöldökkel.
Mindannyian habozás nélkül bólintunk, de van egy olyan érzésem, hogy egy kicsit mind máshol járunk és mégis ugyanott: Sage-nél. Nem tudom, hogy a lányok tudják-e, de Nathaniel elment Sage-hez a napokban és meghívta a szülinapjára, de eddig a lány nem bukkant fel és bár Nat mosolyog, tudom, hogy belül folyamatosan azon rágódik, hogy vajon Sage el fog-e jönni végül ma. És van egy olyan érzésem, hogy a lányok pontosan ugyanemiatt aggódnak. Amikor megérkeztek, megkérdeztem őket, hogy tudnak-e valamit Sage-ről és én is írtam a neki többször is, mióta elköltözött Grace-éktől, hogy hogy van, de a mai bulit én nem mertem neki felhozni, a lányok viszont állították, hogy nem fogja kihagyni Nathaniel születésnapját, bár egyikőjük sem beszélt vele erről. Remélem, hogy igazuk lesz, mert egyrészt, Sage nélkül azért nem az igazi a dolog, másrészt pedig nem bánnám, ha a haverom nem lógatná az orrát a születésnapján.
- Akkor szeretnénk kérni mindenkinek egyet - néz a pincérnőre Nate - a szülinaposunknak pedig egy duplát.
Marhára nem lenne szabad kiadnia nekünk az italokat, tekintve, hogy baromira nem vagyunk huszonegy évesek, de egy kis kamu személyi csodákra képes, az pedig biztos, hogy ránk fér az ital, főleg a mi ünnepeltünkre. Szegény kicsit sok ingert kapott mostanában, de legalább rájött, hogy bele van zúgva Sage-be, úgyhogy azt hiszem, hogy ebben a helyzetben jogos a valamit valamiért elv.
Egyébként nem hiszem, hogy a pincérnőnket zavarná, ha megtudná, hogy még nem ihatnánk, ugyanis úgy csorgatja ránk a nyálát, mint aki fejben már egy komplett orgiát vezényel le, amiben mindannyian benne vagyunk a fiúkkal, úgyhogy gyanús, hogy bármit megtenne nekünk, ha azzal jó pontot szerez nálunk, de legalább az egyikünknél.
- Ki a szerencsés ünnepelt? - kérdezi csábos mosollyal végignézve rajtunk.
Látom, hogy Mel és Des vetnek egymásra egy pillantást, előbbi még grimaszol is, ugyanis pontosan tudják, hogy a lány nekünk próbál tetszelegni. Nem, mintha bármelyikünkkel is kavarna Melody - Destinyről ez már annyira nem mondható el - de egy nő sem szereti, ha egy idegen nő megpróbál befurakodni ahhoz, ami az övé. Persze ez tök okés, valószínűleg, ha egy férfi pincérünk lenne és leállna flörtölni bármelyik lánnyal, mi sem viselnénk jól, pedig aztán nekünk sincs közünk úgy egyikőjükhöz sem... sajnos. Szeretném kiverni a fejemből, de Grace szinte tanyát vert ott, így lehetetlen és a mai bombázó kinézetével nehezemre esik nem folyton őt bámulnom, miközben ő mit sem sejti, hogy mekkora hatással van rám. Pedig a nadrág, ahogy a hosszú lábaira simul és a lila felső, amiből kint van a háta, nagyon is nagy hatással vannak rám, annyira, hogy kábé abban a pillanatban, hogy levette a dzsekijét, összefutott a nyál a számban a gondolatra, hogy a felső miatt nincs rajta melltartó. Igyekeztem lehűteni magam, de a farkam még mindig félig áll, ami nem segít abban, hogy meg tudjam őrizni a hidegvérem, ahányszor csak Grace rám néz a nagy szürke szemeivel.
Bosszant, hogy nem tudom lerombolni a falakat, amiket maga köré épített valami miatt. Idén lényegesen nyitottabb, mint tavaly volt, amikor kettesben vagyunk, de még mindig tudom, hogy bezár és nem egy esetben lekoptat. Bár bevallotta, hogy bírja, amikor bent vagyok vele a műteremben, még mindig nincs oda azért, ha bárki nyilvánosan lát minket kettesben és ugyan flörtölt velem a héten, de legtöbbször továbbra is, mintha feszengene a közelemben, aminek kicsit sem örülök. Szeretném, ha velem is legalább annyira lenne nyitott, mint amennyire Nathaniellel. Persze nem akarok erőltetni semmit, csak... valami megmagyarázhatatlan vonz Grace közelébe, ami szinte könyörög bennem azért, hogy még többet kapjak belőle. És tudom, hogy nem kellene ilyenekre gondolnom, de ma még inkább vonz, bár más szempontból. Mármint... nyilván szeretnék vele olyan jól elleni, mint mindenki mással, de képtelen vagyok kiverni a fejemből a mocskos dolgokat, amiket tennék vele, ha bemennénk kettesben egy szobába. Állati nagy seggfej lehetek ettől, mert tudom, hogy még csak első csókja sem volt, de nem tudok uralkodni a gondolataimon, amik csak úgy cikáznak bennem, ahányszor ránézek és végigmérem.
- Az egyetemünk focicsapatának kapitánya - nyomogatja meg a csuklyását Nate a legjobb barátjának, mintha masszírozná. - A mi vezérünk, a legjobb barátom. A pályán egy zseni a srác, de túl szerény ahhoz, hogy ezt be is vallja, viszont ez a nap csak róla szól és... - Nate elharapja a mondatot, amikor a pincér csaj közelebb lép Nathanielhez, már-már túlságosan is közel.
- Szóval te vagy a híres csapatkapitány. Ha tudnád, hogy hány lánytól hallottam már rólad itt. Mindig is kíváncsi voltam, hogy igazak-e a pletykák - biccenti oldalra a fejét a lány, s még közelebb hajol a haverunkhoz.
Mindenki lefagy, mert annyira váratlanul ér minket a jelenet, Nat is teljesen leblokkol, pedig ez nem jellemző rá. Egyikünkre sem. Megköszörülöm a torkom, hogy közbelépjek, de mielőtt ezt megtehetném, a csaj megcsókolja Nathanielt. És természetesen Sage pont ezt az időpontot választja ahhoz, hogy belépjen az ajtón és mégis befusson.
Mindannyian megfeszülünk, ahogy látjuk, hogy Sage elsápad az ajtóban. Nat nem csókol vissza, sőt azonnal eltolja és még messzebb is hajol, majd ahogy kiszúrja Sage-et, ő is elsápad. Azonnal talpra ugrik, de már késő, mert Sage kirohan az épületből, a pincérünk pedig felháborodva Nathaniel után kiált.
- Hé, kullancs! - szól rá Melody azonnal. - Mi lenne, ha lelépnél és asztalt cserélnél valakivel?
- Minek nev...
- Kullancsnak - szakítja félbe Destiny. - Jól hallottad, ebben biztos vagyok, de az előbbi után nem igazán tudna másnak szólítani, még csak esélye sem volt szegény srácnak tiltakozni, ezt fordított esetben akár szexuális zaklatásnak is nevezhetnénk, szóval nagyon örülnénk, ha valaki más szolgálna ki ma este. És, ha lehet, őrizd meg a méltóságod és tedd meg, amit kértünk, anélkül, hogy beleköpnél az italainkba, köszönjük - mosolyog rá negédesen a szőkeség, mire a csaj sértődötten eltipeg.
Nem vagyok benne biztos, hogy nem fog beleköpni az italunkba, de most marhára nem tudok ezzel foglalkozni, mert csak az érdekel, hogy Sage és Nat között mi lesz ezután. Na meg, hogy Mel és Des mennyire veszélyesek lehetnek, ha igazán felidegesítik őket.
- Nem lenne jobb, ha mi is utána mennénk? - kérdezi Grace kissé bizonytalanul, de Mel megrázza a fejét.
- Hidd el, én sem ülök szívesen most a seggem itt bent, de ezt nekik kell lerendezniük.
- Tudom - húzza el a száját Grace -, csak... ez egy szar szitu, Nat még csak nem is tehet róla és nem az történt, ami látszott.
- Ha tudom, hogy a csaj ekkora vérszívó, akkor nem mentem volna bele ebbe - rázza a fejét idegesen Nate, de Aiden legyint egyet.
- Nem tudhattad, ez legalább annyira nem a te hibád, mint amennyire Nathanielé sem.
- Remélem, hogy Sage is elhiszi majd - sóhajt fel Luna, feszülten az ajtót figyelve.
Mindannyian várunk. Hosszú percekig csak várunk, amíg kint a fene sem tudja, hogy mi történik és ez hihetetlenül idegtépő. A meccseken is sok esetben meg kell őriznem a türelmem - leginkább, amikor az ellenfél fel akar hergelni - de ez még keményebb szitu és ahogy körbenézek, a barátaimon is azt a feszültséget látom, amit magamon érzek. Hiszek abban, hogy Nathaniel nem hagyja majd annyiban és remélem, hogy Sage végighallgatja és elhiszi majd, amit mond.
Amikor ismét kinyílik az ajtó, hatalmas megkönnyebbülés önt el engem és szerintem a többieket is, ugyanis Nat és Sage egymás kezét fogva indulnak el a mosdók felé, gondolom, hogy megszárítkozzanak a kint zuhogó eső után. Nate utánuk fütyül és tapsolva hangosan éljenezni kezd:
- Ez az! Ez az én legjobb barátom!
Több idegen is Sage-ék felé fordul vigyorogva, mások rosszalló pillantást küldenek Nate felé, amiért kiabál, bár a zene mellett messze nem ő a leghangosabb és a fiú nem is zavartatja magát túlzottan emiatt.
- Csak óvatosan, fiatalok! - kiabál oda nekik Hunter, amitől még innen is látom, hogy Sage elpirul, mielőtt eltűnhetnének.
- Megnyugodtál? - nézek azonnal Grace-re, amint a gerlepár elvonul teljesen.
- Határozottan - bólint és küld felém egy halvány mosolyt.
- Megint együtt a banda - kortyol az italából Des vidáman - és a két jómadár észhez tért a jelek szerint. Azért remélem, hogy nem fognak sokáig váratni minket.
- Nagyon mocskos a fantáziád, szépségem - vigyorodik el a legjobb barátom, farkasszemet nézve a lánnyal, mire Grace és én váltunk egy gyors pillantást.
Grace ajkain huncut mosoly bujkál, s nekem is nehezemre esik parancsolni az arcizmaimnak, ahogy figyelem, hogy mi sül ki ebből.
- Oh, Aiden, neked arról fogalmad sincs, hogy mennyire, mennyire mocskos - hajol közelebb a sráchoz, mire Hunter megköszörüli a torkát.
- Lehetne, hogy legalább ne előttem? - jegyzi meg, legurítva a maradék italát. - Ehhez még határozottan nem ittam eleget.
- Talán fogd be a füled - tanácsolom neki, mire a haverom bemutat, Grace pedig édesen kuncogni kezd, ami simogatja a dobhártyámat. - Csak egy ötlet volt - emelem fel a kezeim védekezőn.
- Tudod, hogy hova rakd az ilyen jellegű ötleteidet, Bolton - bólogat tettetett komolysággal a hokis, mire rákancsintok.
Az asztalnál megint felhőtlen a hangulat és ez nem változik akkor sem, amikor Sage és Nathaniel visszaérnek, valamennyivel jobb állapotban. Még vizesek, de elfogadható nagyjából. Na jó... erős jó indulattal, de ez mellékes, mert mindannyian jól érezzük magunkat és ez az, ami fontos.
- Nem, sokkal jobb lenne, ha én magam választhatnám ki a képességem, nem pedig a játék automatikusan adná azt - rázza a fejét hevesen Luna.
Des, ő, Aiden és én épp egy fantasy játékról vitatkozunk, amit - mint kiderült - ők is ismernek és játszanak is vele. A játék egy pontján, ha sikerül teljesítened az adott szintet, fejlődik a karaktered és képességet kap, amit a játék ad neki. Szerintem ezzel nincs nagy probléma, hiszen a játéknak megfelelő erőd lesz, de Luna ezzel annyira nem ért egyet és most, hogy így hallgatom, valahol még igazat is adok neki, úgy sokkal érdekesebb lehetne. Ezt meg is jegyzem magamnak a saját videójátékomhoz és megpróbálom beleépíteni valahogy.
- Nem értek egyet, hiszen a játék azért adja, amit, mert tudja, hogy mire lesz szükséged a későbbiekben - vitatkozik a lánnyal a legjobb barátom. - Ha te választhatod meg, akkor az lehet, hogy totál haszontalan lesz a későbbiekben.
- Lehet, de sokkal nagyobb a kihívás is - gondolkodik el Destiny - és tény, hogy menő lenne megválasztani, hogy mire lehetek képes. Plusz az úgy egy újabb kihívás, ha egyszer választottál, még egyszer nem tudsz, azzal tudod végigvinni a játékot, vagy nem. Mondjuk lehetne, hogy tíz halál után újrakezdheted a választástól és kicserélheted a képességed másra.
- Meg nem azért, de egy adottságnál hogyan lehet rosszul választani? Az mindenképp csak előny lehet.
- Tényleg? - vonja fel a szemöldökét Aiden. - Például egy gyógyító kvalitás mégis hogyan lenne nagy segítség?
- Ha megsérülök meg tudom gyógyítani magam - vágja rá Luna.
- Hacsak nem ölnek meg, miközben gyógyítod magad - kontrázik azonnal Aiden.
- Na jó, de ha ügyes vagy, akkor nem tudnak közben megölni - vitatkozik Des is. - Ráadásul valaki, aki jobban belegondol, nem választ olyat, amiről úgy gondolja, hogy haszontalan.
- Néha a való életben sem lenne rossz egy plusz erőt választani - sóhajt fel Luna. - Én már valami egyszerűnek is örülnék, mint mondjuk a fotografikus memória.
- Uncsi! - cukkolja Aiden vigyorogva a lányt, mire az ráölti a nyelvét.
- Ha neked is vagy száz oldalnyi szöveget kellene megtanulnod egy színdarabhoz szóról szóra, akkor nem így gondolnád. Különben is, te milyet választanál, ha már ennyire lefikázod az enyémet?
- Könnyű - vágja rá - röntgen szem. Úgy átláthatok a csajok ruháin.
- Perverz disznó! - csapja karon gyöngéden Des. - Különben is, mintha neked annyira kellene ez a képesség, a csajok maguktól lekapják a ruhájukat, minek akarsz alá látni?
- Van, aki nem kapja csak úgy le a ruháját nekem - biccenti oldalra a fejét, farkasszemet nézve Destinyvel.
Erre a beszélgetésre Grace is felfigyel, aki az előbb még Sage-dzsel és Lolával beszélgetett és egyenesen rám vigyorog. Ha annyiszor innánk, ahányszor ezek ketten flörtölni kezdenek, félő, hogy mocsok részegek lennénk a végére.
- Bizonyára nagyon okos, türelmes és megfontolt lány - mosolyodik el pimaszul Destiny, de én nem figyelek tovább, mert Grace megint eltereli a figyelmem.
- Veled mi a helyzet? - kérdezem. - Ha tehetnéd, milyen képességet választanál magadnak.
- Hm, ez nehéz kérdés - gondolkozik el az alsó ajkát rágva, amitől a tekintetem automatikusan arra siklik és mocskosabbnál mocskosabb gondolatok jelennek meg a fejemben arról, hogy mit tennék vele, miután megcsókoltam. - Talán a teleportálást, de nem vagyok benne biztos, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya is egyaránt. Miért? Te mit választanál? - biccenti oldalra a fejét.
Az asztal másik oldalán ül velem szemben és az épületben rengeteg kölni, parfüm, dezodor, after shave és izzadság keveredik, mégis, ahogy oldalra biccenti a fejét és a haja a vállára omlik, megcsap az isteni fahéjas-almás illata és megborzongok. Ez a lány olyan hatással van rám, mint még szerintem senki és olyan gondolatokat ébreszt bennem, amik engem is meglepnek néha. Lehet, hogy nem kellene erre vágynom, de azt akarom, hogy ma este nálam éjszakázzon, ezt sehogy nem tudom kiverni a fejemből.
- Szerintem az érzelem-befolyást és érzékelést - felelem nagyot nyelve, s a válaszommal határozottan meglepem őt. - Másra számítottál, mi? - vigyorodom el, mire Grace elpirul, ami csak tovább szélesíti a vigyorom.
- Megleptél - ismeri be.
Egyszerűen imádom zavarba hozni őt.
- Elvégre, gondolj bele - kezdem boncolgatni a témát. - Ha érzem, hogy mások hogyan éreznek, akkor tudom, hogy hozzám például hogyan állnak, az néha nagyon jól jön - billentem én is oldalra a fejem, hatalmas nyelést kiváltva belőle. - És befolyásolhatom az érzéseket, ha valaki szomorú, felvidíthatom, ha stresszel, akkor megnyugtathatom és a többi. Segíthetek vele másokon - vonom meg a vállaim.
Grace percekig fürkészi az arcom, majd halványan elmosolyodik.
- Néha nem tudlak pontosan hova tenni, Rhys - ismeri be. - De nem a rossz értelemben.
Ettől a pillantástól valami bizseregni kezd a mellkasomban és gyorsulni a pulzusom. Nem akarom hülyíteni magam, de mintha némi vágy jelenne meg a melegség mellett Grace szemében, ami teljesen elveszi az eszem.