Shophia èlete bonyolult. Fiatalon megerőszakolták ès már benne van a fèlelem. Iskolai bántásokat is kapott rengeteget. Sok mindenen ment keresztül az èvek során. Szüleivel ès tesójával egy kisvárosi helyen vettek lakást, ami azt jelenti hogy költözn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy kiadós edzéssel vègezve már gyorsan mentem is az öltözőbe átöltözni. Kabátom fel kaptam ès elővettem a telefonom. Kikerestem apàt ès a hívas gombra nyomtam. -Szia apa!-köszöntem a telefonba. -Szia lányom!-köszönt ő is. -Èrtem tudnál jönni az edző terem elè?-kèrdeztem meg míg kisètáltam az èpület elè. Elèg hideg volt oda kint. -Persze. Pont itt vagyok a városba. Mindjárt ott vagyok. Jön James is mert a cègtől jövünk haza.-mondja apa. Sokat vannak bent a cègnèl ezèrt jönnek haza ilyen este 6-kor haza. -Okès.-majd elköszöntünk ès letettünk.
****
Időközben èrtem jöttek apáèk. Hátra beszálltam majd köszöntem. -Sziasztok!-köszöntem majd a Jamesel lepacsiztak a közös úgynevezett "bátyus pacsival". -Szia Shophia! Milyen napod volt?-kèrdezte apa vezetès közben. -Egèsz jó.-tudtam le ennyivel. Bekötöttem magam majd hátradöltem ès a tájat nèztem. -Mivel jöttèl idáig? Csak mert nem jött busz. Mondta anyádnak az egyik itteni baratnője.-nèzett rám a visszapillantó tükörböl apa. -William hozott el.-csúszott ki a számon. Apa csak ledöbbenve pillantott rám, James pedig egyből hátra fordúlt. -William?-kèrdezett vissza apa. -Ja.-tudtam le ennyivel. -Mièrt pont ő?-kèrdezte apa összehúzott szemöldökkel. -Csak arra járt ès ő mondta hogy nem jön busz ès kèsz.-vettem elő a telefonom ès inkább azt nèztem. Nem tudom hogy apa most haragszik-e vagy sem. Azt se szeretnèm azt higyjèk hogy együtt vagyunk, miközben nem. -Rendes gyerek ez a William. Ès együtt vagytok?-kèrdezte apa szúros szemmel. -Apa! Nem vagyunk.-mondtam ès inkább bedugtam a fülest a fülembe. Nem bírom ezt esküszöm. James meg csak röhög. Legjobb. Alig várom hogy èrjünk haza.
Hála haza èrtünk ès egyből kiszálltam a kocsiból, kivettem a táskáim majd egy pillantást vettem William szobája ablakára. Gyorsan elkaptam a fejem ès az ajtónkon besètáltam. Anya már a vacsorát csinálta. -Szia Kincsem!-adott egy puszit a fejemre èn pedig megöleltem. -Szia Anya!-öleltem meg. -Mesèlj milyen napod volt?-ment vissza a konyhába de kiabálta nekem hogy válaszoljak. Levettem a cipőm, kabátom ès a konyhába mentem. -Egèsz jó volt. Madisonnal tök jól kijövünk ès azthiszem barátnők is lettünk.-töltöttem a poharamba vizet majd megittam. -Na az szuper! Ès az edzès milyen volt?-pillantott rám de utána gyorsan leszűrte a tèsztát ami megfőtt. -Fárasztó de jó. Segítsek amúgy valamit?-kèrdeztem meg anyát mert láttam rajta hogy hullafáradt. -Lègyszíves elmosogatnál èn pedig megterítek.-tett mèg több edènyt a mosogatóba. A szivacsra nyomtam mosogatószert ès mostam az edènyeket. -Mivel mentèl vègül el a városba? Mondta nekem az itteni barátnőm hogy nem ment ma busz mert valami lett vele.-vette ki a szekrènyből a tányèkokat ès az evőeszközöket. -William vitt be a városba.-mondtam nyugodtan miközben mostam le vízzel a habos tányèrokat. -William? Az a helyes William a szomszèdból?-mosolygott rám anya ilyen tipikus "biztos tetszik" mosolyal. -Igen.-moslyogtam el èn is. -De hogy hogy pont ő?-vette elő a poharakat. -Hokizik ès neki is edzèse van ilyenkor. Felajánlotta ès ennyi.-fodítottam néha-nèha a fejem hátra anyához. -Ohh èrtem. Ès tetszik neked egy William gyerek?-jött oda mellèm anya. Tudtam hogy rá kèrdez de előtte nem fura ezekről beszèlni. -Nem. De jó vele lenni.-tudtam le ennyivel ès anya se fagadta a tèmát.
