A hokis rosszfiút szeretve

48. rész [Christoffer]

Amint beléptem és megpillantottam azzal az eszméletlen dögös, és gyönyörű hajával amit a nővérem csinált, még a lélegzetem is elállt. Persze barátok vagyunk, de kifejezetten szép, nőies és nem mellesleg igényes. Torkomba keletkezett gombócot lenyelve és a hormonjaimmal megküzdve tértem észhez. De nem sokáig, hiszen a plázából éppen tartottam a haza amikor is a szemem észrevett két lányt. Shophiát és Madisont ahogyan éppen lépnek ki a fehérneműs boltból. Soha nem láttam Shophiát még ebből vagy ehhez hasonló boltokból kilépni, hiszen ő sem olyan lány mint a többi. Persze minden lánynak szüksége van fehérneműkre, de amikor a tartalmát jobban megnéztem, szemeim tágra nyíltak. Piszkosfantáziáim pedig életre keltek. Sok dolgot rejteget még ez a lány számomra én úgy érzem.

Muszáj lesz ezeket rajta látnom.

Néha úgy kilépnék ebből a barátzónából, de nem tehetem. William miatt nem tehetem. Tönkre menne a több ezer éves kiskori baráti kapcsolatunknak ha az ex barátnőjével összejönnék. Majd menne a vita és a harc amihez a legkevésbé sem volt kedvem és nem is szeretném. De mégis az utóbbi időben annyira más lett. Mintha az érzéseimre hatna ez a lány. Néha annyira nem értem az érzéseimet. London óta magamra sem ismerek. Random flörtök amiket a lánynak mondok, amiket vagy pozitívan fogat ami érdekes, vagy negatívan és visszaszól csípősen ami kibaszott vonzó.

Na erről beszélek én nektek. Megint kimondtam hogy vonzó miközben most lettünk még csak barátok. Ez pedig ha már az élet így adta, nem szeretném elbaszni semmi képpen. Talán egyszer lesz hozzá bátorságom William szemébe nézni és férfi módjára megbeszélni. Addig is beérek egy baráti zónával is. Az is jobb a semmivel.

Mivel ma a sulitól pihenési engedélyt kaptunk, így a mai nap teljesen szabad. Holnap viszont suli így lehet belekezdeni a minden napos ivásokba a srácokkal. Ma viszont hiába van pihenőnapunk a suliba, edzésünk helyette van. És nem egyszerű edzés, elég kemény. Fizikailag felkészülve pakoltam be az edzős táskámba minden szükséges dolgokat amik kellenek egy edzéshez. Számítógépem kikapcsoltam majd az asztalról elvéve a kulcscsomómat a fekete nadrágzsebembe süllyesztettem, a másikba pedig a sierrakék színű telefonomat.

Szobámból kiléptem masíroztam le a lépcsőn egyenesen a nem igen kicsi konyhánkba. A szekrényből kivettem két sportkulacsot majd mindegyikbe tettem vizet magamnak amit betettem a fekete táskámba. Hűtőhöz lépve kivettem egy almát és a szokásos saláta kombóm amit valószínűleg anya csinált. Azokat is eltettem majd az előtérbe a cipőmet felvettem a lábamra és indulni készültem amikor is anya észrevett.

-Fiam hová mész?-jött ki anya a szobából szemüvegét a szemére téve.

-Edzésem lesz, de este érkezem.-vettem a sporttáskát a vállamra és a kulcsikulcsot szorongattam a kezembe.

-Vacsorára gyere haza. Vacsorázzunk együtt.

-Ezt te sem gondoltad komolyan anya. Ez a férfi aki minden nap elszórja a kibaszott pénzt amit te keresel, azt akarod hogy egy asztalnál üljek le vele. Hát nézz már magadra anya. Kék-lila foltjaid vannak, alig alszol valamit de te még együtt akarsz vacsorázni? Ne haragudj, de nem. Most már én untam bele ebbe a helyzetbe. Megoldást kell találnunk mert ez ami a családba itt folyik nem normális dolog. Váljatok el és kész. Mi olyan nehéz dolog?-emeltem fel a hangom amin láthatóan anya megijedt. Nem csodálom ha apám aki nem is nevezhető se férjnek , se apának hanem szörnyetegnek, ha anyámmal rettentő módon üvölt. Csoda hogy a szomszédok még nem szóltak.

-Fiam ez nem ilyen egyszerű, ezt te is tudod.-jött anya hozzám és kezem megfogta. Láttam hogy szenved és rettentően sajnáltam anyát.

-Miért az könnyebb ha egész életünkbe ezt fogjuk elviselni? Kitudja lehet hogy holnap vagy azután vagy te vagy én begolyózunk. Akkor mi lesz? Mi lesz az életünkel? Hogyan tovább? Anya légy szíves gondold át. Tervem is van rá, de ha te nem lépsz én fogok vele beszélni.-fogtam meg két kezemmel anya arcát ami beesett volt. Alig alszik és ha alszik is rosszul. Minden éjjel felkelni és apám hányását feltakarítani, kezelni a dühkitöréseit és elviselni az ütéseit nem könnyű. És ez más majdnem minden napossá vált.