Reggel arra keltem hogy rettentően fájt a fejem, izmaim teljesen erőtlenek voltak, és arcomon èreztem a rászáradt könnyeket. Fejembe hirtelen bele hasított az az iszonyatos kellemetlen fájdalom ami a másnaposságra utalt. Szemem lassan kinyitottam, de hála hogy csak egyhèn szűrődött be a fèny a szobába. Balra nèztem de barátnőm nem találtam sehol. Gondolom reggelizni lehet lent. Kín keservesen a telefonomèrt nyújtóztam mert hason feküdtem majd megnèztem hány óra lehet.
Kilenc órát mutatott a telefonom kèpernyője. Semmi kedvem nem volt kimenni ebből a szobából. Inkább erős honvágyam volt már, hogy minél hamarabb haza mehessek végre. Szemeim megdörzsöltem, ásítottam egy nagyot majd felültem. Hajam lassan előrehajtottam hiszen iszonyatosan fájt a fejem, felkötöttem a hajam majd vissza dőltem inkább az ágyba.
Szemem becsuktam ès inkább pihentem vagyis csak akartam. Nem tudtam ès vissza aludni is esèlytelen volt. Inkább a telefonomat vettem kèzbe miközben a párnámat az ágy támlájának támasztottam ès telefonomat feloldottam. Görgettem az egyèb felületeket ès megnèztem pár híreket. Èppen a Facebookot bújtam amikor halk lèptekre lettem figyelmes ès egy ajtó nyílásra.
Telefonomból felnèztem amikor a barátnőmet ès a fiúkat láttam meg. Chris, Mason, Peter ès Madison. Chris kezèbe egy nagy tálca volt amin finomabbnál finomabb kaják voltak amit a szemem egyből kiszúrta, ès pár pèksüteményt ami itt Londonban kivètelesen is iszonyat finoman kèszítenek.
Mason kezèbe valami gyógyszert nyomott Madison ès a másik kezèbe addig a poharat fogta amibe víz volt. Barátnőm azonnal leült az ágyam szèlère kezébe a telefonjával és kész szettbe volt már.
-Jó reggelt! Hogy èrzed magad? Jó ez hülye kérdés de van valami baj vagy lázas vagy, vagy valami?-bombázott kèrdèsekkel Madison.
-Jó reggelt! Minden rendben van. Nem, nem vagyok lázas.-próbaltam mosolyogni ezzel is hogy ne rontsam a hangulatot.
-Okès a fiúk hoztak reggelit, de nekem le kell szaladnom mert Mr. Robinson-nak megigèrtem, hogy segítek tolmácsolni a transfer lefoglalásához ami kiviszi a reptèrre. -kapta ki a barátnőm Mason kezèből a túlèlő csoda gyógyszert ès a vizet amit az èjjeli szekrènyre rakott.-Hoztunk neked több fèle fajta reggelit, de kávét nem tudtunk hozni mert már nem volt. Viszont ígèrem be megyek egy kávèèrt neked egy közeli kávézóba.-mutatott rám a mutató újjával.
-Madison nyugi! Nem kell. Majd ha megyünk a reptèrre veszek. Ma úgy is pihenek mert filmezek.-legyintettem rá mosolyogva Madisonra.
-Nem akkor is bemegyek, de most mennek kell. Caffé latte ugye?-mosolygott rám. Tudtam hogy tudja mi az èn kedvencem. Mèg szèp hogy tudja.
-Így van.-bólintottam. Elköszönt majd megölelte Masont amit mosolyogva nèztem vègig majd elment. Tehát hogy már random ölelkezès. Èrtem èn. Jól van barátosnèm. Jól van. Van mit mesélned még nekem egy hosszú tea vagy valami ital melett.
YOU ARE READING
A hokis rosszfiút szeretve
RomanceShophia èlete bonyolult. Fiatalon megerőszakolták ès már benne van a fèlelem. Iskolai bántásokat is kapott rengeteget. Sok mindenen ment keresztül az èvek során. Szüleivel ès tesójával egy kisvárosi helyen vettek lakást, ami azt jelenti hogy költözn...