A hokis rosszfiút szeretve

49. rész

𝑨𝒛𝒕 𝒎𝒐𝒏𝒅𝒋𝒂́𝒌 𝒂 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒍𝒆𝒎 csak egy szarság és elcseszett dolog. Talán igazuk is van akik így gondolják, de talán nem. Az életem fenekestől felfordult amióta William elcseszve a kapcsolatunkat értethetetlen okokból elhagyott. Egy biztos. Valami itt nem stimmel amit ki kell derítsek. Valami annyira bűzlik hogy az idegtől és az agyalástól már a doboz cigimet fogom a kezembe a teraszunkon és kiveszek egy szálat belőle. A cigit a számba téve meggyújtom majd beleszívok. A nikotin átjárja a testem. Érzem ahogy homályosan látok és ahogy a füstöt fújom ki. Az idő már kezd lehűlni, de még ettől függetlenül is jó idő van egy szál pulcsiba. A nap szembe van a terasszal. Szemem süti én pedig becsukva a szemem élvezem a napsütést. Ezt a pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg amire rápillantottam. William neve jelent meg rajta.

-Seggfej!-ejtettem ki a számon majd bele is szívtam a cigarettámba. Hezitáltam, hogy vajon érdemes felvennem vagy a szokásos szakítás utáni monológot kezdi el nekem elmondani. Piros gomb vagy zöld gomb? Legszívesebben tiltás lenne, de ennyire mégse lehetek seggarc. -Hallgatlak!-nyomtam meg végül a zöld gombot és a fülemhez raktam várva hogy mit szeretne tőlem.

-De kis feszült valaki. Mond kisegér mitől vagy ilyen feszült?-hangja mély és érdes. Hangjától mai napig összerezzenek és kiráz a hideg. Talán meg a combomat is összeszorítom a hangjától. Akármennyire is megbántott a másik felem hozzá húz. Egyszerűen csak nem tehetek róla. Lelövöm magam a makacsságom és a naivságom miatt.

-Nem is vagyok feszült, szimplán csak nem érek rá.-cigarettám már majdnem leégett a sok időpocséklástól amire egyből bele is szívtam.

-Nem tudsz nekem hazudni kisegér. Tudom nagyon jól, hogy a teraszon ülsz kint, kezedbe egy cigaretta társaságába.-szavai úgy hangoztak, mintha itt lenne a közelbe. Talán figyel. Itt van a közelbe, de mégse látom akárhová is neztem.-Nem találsz igaz? Pedig itt vagyok a közeledbe, még ha kibaszottul el is basztam a kicseszett kapcsolatunkat. Érzem a leheletedet, a légzésed és az édes illatod.-mosolyát magam előtt láttam mégis utáltam ezt az érzést. Manipulál. Egy kibaszott manipulátor.

-Hagyd abba William!-szóltam bele a telefonom hangszórójába nyugodt hangnembe. Ez kibaszottul nem igazságos. Nem játszadozhat csak így velem, mert úgy tartja a kedve.

-Mégis mire gondolsz kisegér? Arra hogy milyen szexi vagy amikor mérgesen zihálva fújod ki a füstöt a szádból összeszorított combokkal, csak mert te is begerjedsz a hangomra, akármi is van most köztünk.

-Nincs semmi köztünk megnyugodhatsz kisapám. Elcseszted és ezen semmi sem változtat.

- Csak adj nekem kis időt. Megígérhetem, hogy megfogsz bocsájtani és jóvá teszem amit elcsesztem. Tudom, hogy nem magyarázat, de ígérem hogy elmondok mindent egy vacsora keretében. Holnap este nyolcra érted jövök kocsival és megszeretném mutatni neked kisegér, hogy nem csak egy lány vagy a sok közül, hanem az egyetlen nő az életembe, aki elé letérdelve könyörögnék minden egyes nap.-ravasz de annál inkább csibészen és határozottan mondta a telefonba. Továbbra sem tudom, hogy mégis honnan lát. Egy biztos. Szavaitól mégjobban begerjedtem. Éles hangja a füleimbe hatolt.

Bassza meg ezt az isten verte szerelmet.

-Honnan vagy te ennyire biztos, hogy bele is egyezem? Nem fogsz a fejemhez pisztolyt.-ha nincs igazam is igazam van. Hazudni pedig tényleg nem tudok. De mégis kinek képzeli magát?

-Holnap este nyolcra eljövök érted kisegér. Öltözz ki. Addig pedig egy férfit sem merészelj beengedni a házba. Saját kézzel fogom őket megfojtani, ha más hím nemű hozzád mer érni. Tudd hol a helyed bébi!-birtokló hangjával zárja a beszélgetést választ nem kapva a kérdésemre, de még a kicseszett véleményemet se tudtam kiejteni a számon.

Papucsom felkapva és a cigimet elnyomva a hamutartóba még körülnéztem, de egy férfit ábrázoló alakot sem láttam. Nem volt sötét, de már világos sem. Beletörődtem abba, hogy valahol itt van, csak én vagyok ilyen buta, hogy nem látom. A házba beérve a meleg levegő átjárta az átfagyott testem és a kezeimet. Kezem melegebb lett akárcsak akkor, akárhányszor is Williamhez értem.  Elcseszett egy történetünk van, mégis az érintéséért könyörgöm valahányszor meghallom az érdes mély hangját. Akárcsak ma.

Tömérdekmennyiségű tanulásom kitöltötte az estémet. Remek. Az utolsó agysejtem is elpusztult mára nem beszélve a seggfejjel való beszélgetésünk csak rátett a lapáttal. Madison órákig szidta amikor felhívtam a történtek óta. Be nem állt a szája, de még ígyis azt állította, hogy csak egy vacsora. Végülis nem halok bele. Meghallgatom hiszen mégis csak kíváncsi vagyok. A szívem akárhányszor a holnap estére gondolok kihagy egy ütemet. Utálom, hogy a mondatai ekkora hatással vannak rám. Nem szabadna magam hagyni és nem is fogom, de ez igazságtalan. Egy megállapodást pedig kell tennem vele. Valami olyat ami alatt elgondolkozik és talán még megmentheti amit elcseszett. Nemsoká érettségi és rám szakad a létező összes stressz és idegesség. Valóban nem hiányzik ennél több. A végére még az elmegyógyintézetbe kötök ki a furábbnál ijesztőbb emberekkel körülvéve. Nyugtatva magamat elmegyek holnap este. Egyszer élünk. Mit vesztek? Semmit az égadta világon. Egy kicseszett egyszerű vacsoráról beszélünk amit túlgondolok, hiszen az agytekercsem már azon eszel, hogy mibe menjek. Mire a gondolatom lement, akkorra már a fürdőszobába találtam magam hajat mosva. Mégse nézhetek ki holnap mint egy igénytelen annyi ember előtt, amennyi az étterembe szokott lenni. Holnap Péntek ami azt jelenti, hogy rengeteg üzletember, házaspár, szerelmespár, de akárcsak barátok járnak éttermekbe errefelé a kisvárosunkba. Kipihenve és lezárva az egész hetet, vagy megtárgyalni, hogy éppen mit mennyiért adnak el akárcsak a maffizózok akik csak ilyenkor nem ölnek embereket. Ettől eltekintve ugyan olyan piszkosak. Feláll a szőr a hátamon ezektől az emberektől. Gondolataim már mély állomba szenderítettek, ami elterelte a holnapi idegességemet és dühömet egyaránt.

Csapdába csalt kihasználva a gyengepontjaimat.