Március 10.-11., Csütörtök-Péntek
-Szia Shophia!-halottam meg anya hangját és egyből a fiú felé kaptam a fejem. Idegességembe azt se tudtam mit csináljak így inkább megigazítottam a hajam és amilyen gyorsan csak tudtam úgy tettem mintha pakolnék.
-Szia Sho...ohh szia William! Mi járatba itt nállunk?-teszi le anya a kávés poharát az étkező asztalra nagy örömmel.
-Jó napot Mrs. White!-köszön William a mély hangjával anyának mosolyogva.
-Szia Anya!-köszönök anyának én is.
-Kincsem minden rendben?-jön oda anya hozzám miközben én a mosogatógépbe rakom a koszos edényeket. Még ha tudná mit szakított meg az előbb anya.
-Igen miért?-még mindig pakolok.
-Csak mert te a tiszta edényeket rakod be a mosogatógépbe.-röhögte el anya magát.
-Ohh istenem!-csaptam a fejemre majd megfogta a fejem és nagy levegőt vettem. Egy pillantást vettem a fiúra aki meglepően megint mosolyogva nézte végig a történteket miközben a konyhapultnak volt dőlve. Én csak egy amolyan ''ez is miattad van'' pillantást vettem amire csendbe védekezően feltette a kezét amire kinyújtottam a nyelvem.
-Semmi baj. Menjetek fel nyugodtan, majd én bepakolok úgy is van dolgom a konyhába.-érintette meg a vállam anya majd bólintottam és megtöröltem a kezem a konyharuhába.
-Akkor fent leszünk.-mondtam anyának majd kénytelen voltan tényleg felmenni ezzel a barommal. Mármint néha tényleg az. Nem fordultam meg sőt nem is szoltam Williamhez hisz elég égő hogy még pár percel ezelőtt megakarta csókolni. Csak csöndbe mentem fel a lépcsőn egyenesen a szobámba. Éreztem ahogy nézi a fenekem hisz rövidnadrágba vagyok és mivel nem számítottam rá ezért nyilván hogy itthon ne egy szál farmerbe vagyok amibe egész nap a suliba rohadok.
A szobám ajtaján benyitva beléptem és megvártam hogy William bemenjen rajta majd becsuktam az ajtót. Nem volt neki újdonság ez a szoba hisz egyszer amikor itt vacsoráztam már volt itt, de még is fura dolgot csinált. Fogta magát majd a megágyazott szép ágyamra szó szerint ráhuppanva ráfeküdt.
-Te meg mit csinálsz?-néztem rá keresztbe font kézzel.
-Fekszem?!-nézte a plafont.
-Jó de azért ennyire nem vagyunk jóba hogy itt csak úgy lehuppanj az ágyamra.-de tényleg nem vagyunk még annyira jóba attól.
-Pedig azt hittem már.-mondja kisfiús csábító mosolyával miközben a fejét oldalra fordította hogy rám tudjon nézni.
-Hát akkor valamit nagyon rosszul tudtál.-még mindig állok egyhelyben. Erre csak felült az ágyon és szép lassan felált a mosolyával együtt.
Megrázta a fejét majd közelebb jött hozzám. Azt se tudtam hogy mit csinál és hogy mire készül éppen. Kezem ugyan úgy tartom miközben a keze a derekamat érinti meg amitől pezsegni kezd a vérem. A másik kezével pedig az arcomba lógó tincsemet a fülem mögé tűri, majd az arcomra helyezi az kezét. Kék szeme csak úgy csillogott a vágytól amikor lenézett a számra miközben beharapta az ajkát. A kezem kényelmetlen volt ezért kénytelen voltam a mellkasára tenni. Hideg keze az arcomon pihent. Egy lépést hátra lépve ő is lépett velem együtt addig ameddig a falnak nem ütközött a hátam. Mellettem a könyves polc volt így hála nem annak ütköztem. Egymást nézve kínzott az tudtad hogy most már ideje megcsókolnom. Lassan közeledett amikor egyre jobban nyílt a szám.
KAMU SEDANG MEMBACA
A hokis rosszfiút szeretve
RomansaShophia èlete bonyolult. Fiatalon megerőszakolták ès már benne van a fèlelem. Iskolai bántásokat is kapott rengeteget. Sok mindenen ment keresztül az èvek során. Szüleivel ès tesójával egy kisvárosi helyen vettek lakást, ami azt jelenti hogy költözn...