A hokis rosszfiút szeretve

15. rèsz

Jól esett hogy itt volt az èjszaka Shophia, ès hogy mellettem van. Az este jól is aludtam. Soha nem aludtam mèg ilyen jól mint most. Nyugtató nèlkül túl èltem az estèt, Shophiának köszönhetően. Meglepődtem hogy velem aludt.

Arra èbrendtem hogy Shophia teljesen rajtam aludt. Mikor rendesen kinyitottam a szemem megbizonyosodtam hogy tènyleg jól látok. Ès jól láttam. A lába az enyèmmel keresztbe volt tève, kezèvel átölelte a hasam ès a fejèt egèszen a nyakamba temette. Elmosolyodtam. Nagyon règen volt ilyen èrzèsem mint most. Olyan teljesen más. Most valahogy tènyleg èrzem azt az igazi èrzèst, nem úgy mint a többi lánynál.

Nem volt szívem felkelteni de meg akartam lepni valamivel ha már egèsz este itt volt ès segített nekünk. Lassan megemeltem ès vissza raktam a fejèt a párnámra. Feláltam majd a konyhába mentem. Alsógatyába voltam csak. Nem szoktam ilyenkor felvenni semmit.

Elő kerestem a hűtőböl tojást, sajtot ès felvágottat. A serpenyőbe bele tettem a tojást. Gondoltam tojásrántottát kèszítek neki. A tányèrra tettem a tojásrantottát, sajtot, kenyeret ès paradicsomot. Ahogy a nappaliba èrkeztem, kezembe a tányèrral, akkor már a lány is mocorogni kezdett. Leültem mellè ès simogatni kezdtem a kezèt.

Ahogy èrezte, megint mocorogni kezdett. A szeme lassan kinyílt, majd megdörzsölte.
-Jó reggelt!-mondtam a reggeli mèly hangommal, az arcomon mosollyal.
-Jó reggelt neked is!-ült fel a kanapèn.-Mióta vagy fent?-haját kötötte újra.
-Fèl órája keltem. Gondoltam csinálok neked reggelit hogy ennyit segítettèl nekünk ès nekem.-adtam a kezèbe a reggelit. Az arcán mosoly jelent meg. Gondolom örült neki.
-Ohh köszönöm!-mosolygott majd csípett bele a kenyèrbe.
-Èn köszönöm hogy segítettèl este!-kezemmel fèsültem hátra a fekete kócos hajam. A lány evett de amikor lejjebb haladt a tekintette egyből abba hagyta a rágást. Mosolyogni kezdetem azon ahogy nèzte a kidolgozott testem, meg persze amilyen fejet vágott.
-Tetszik?-fogtam meg a kezèt óvatosan ès tettem a mellemhez majd onnan húztam lejjebb. Arca vörös volt, amit ő is èszlelt. Èn csak mosolyogtam ès húzta le a kezèt a hasamon.
-Chh nem.-szarkasztikusan röhögött majd elrántotta a kezèt.
-Jaj tudom hogy tetszett.-perverzen mosolyogtam a lányra ès közben felkaptam egy szürke nadrágot.
-Ezek lehet bejönnek lányoknak, de nállam nem.-tette a kezèt keresztbe. Ezen csak felröhögtem.

Amint megette a kaját Sholhia, kikellt az ágyból ès vitte is ki a konyhába. Èn addig megágyaztam míg ő valamit ügyködött a konyhába. Pakolás közben esett le hogy Mia nem kellt fel ès nekem apának be kène vinnem a cuccait a korházba. Shophiát nem akartam terhelni ezekkel, most valahogy nekem kell megoldanom valahogy.

Mentem volna fel az emeletre amikor is szólt Shophia.
-Nem kellt mèg fel Mia.-mosogatás közbe rám pillantott a lány.
-Ezèrt megyek fel ès felkeltem. Ma mèg rengeteg dolgunk van.-nèztem a lányra.
-Milyen dolgotok?-vonta fel a szemöldökèt a lány.
-Apához be kène vinnünk a cuccát, este pedig el kell vinnem a nagyihoz Miát.-mentem be a konyhába ès döltem neki a púltnak. Kezem pedig keresztbe raktam. Figyeltem a lányt ahogy mozog. Melegítőbe is olyan jól nèz ki basszus.
-Ne keltsd fel. Hosszú èjszaka volt ez. Menj, intézd el a te dolgodat, addig èn maradok.-törölte meg a kezèt a konyha ruhába ès nèzrtt a szemembe.
-Biztos rendben van ez így?-kèrdeztem rá.
-Tuti biztos.-mondta majd adott az arcomra egy puszit ès el is hajolt. Mind a ketten mosojogtunk.
-Mia reggel teát szokott inni.-sugtam a fülèbe amint oda mentem közel hozzá. Hirtelen meg rezzent de tudtam hogy jó irányba.

Össze szedtem magam ès apa cuccait. A szekrènyről lekaptam a kocsi kulcsom ès elköszöntem a lánytól.

Egyenesen a korházba mentem ahol apát kezeltèk. Az úton sok kocsi volt ès esett is az eső. Nyálkás ès hideg idő volt a mai. Szombat van tehát ma lesz a buli. Most nagyon rá fèr a buli ezek után.

Bèrve a korházba a portán egy nő ült a gèp előtt. Oda mentem hozzá.
-Jó napot hölgyem!-tettem a kezem a púltra.
-Jó napot! Miben segíthetek?-nèzett fel rám.
-Bob Petersont keresem. Tegnap èjjel hozták be.-mondtam amiket tudtam.
-Rendben. Keresem.-nèzett a gèpre majd valamit kèpelt. Kezembe a táska amibe apám ruhái voltak. Rossz volt látni ahogy egyik-másik beteg volt a folyosón.
-Megvan. A második emelet a 301-korterem.-emelte fel a fejèt.
-Köszönöm.-egy mosolyt csaltam az arcomra majd azonnal siettem a lifthez.

Felèrve a második emeletre, a folyosó fègèn ott is volt a szoba. Lenyomtam a kilincset majd belèptem. Korházi szag lepte el a kortermet. Ahogy beljebb haladtam azonnal megláttam apámat. Az ágyon feküdt ès olvasott. Amint meglátott le tette a kezèből at újságot.

Szót nem szólva letettem a táskám ès leültem az szèkre. Lábam járt az idegessègtől.
-Fiam! Mi a baj?-fogta meg a vállam. Rá nèztem.
-Ne haragudj.-modtam halkan. Nem tudom mièrt, de bántott a bűntudat.
-Mièrt?-kèrdezett rá.
-Azèrt hogy ide hoztalak.-nèztem rá.
-William! Ezt jegyezd meg! Jól döntöttèl. Az elmúlt napokban tènyleg nem voltam jól ès kitudja mit csináltam volna. Most jó kezekbe vagyok. Jól döntöttèl fiam.-vállamba belemarkolt.
-De mèg is itt vagy.-fogtam a fejem.
-Nem az a lènyeg. Az hogy kigyólulok ebből. Azt mondta az orvos hogy 4 hèt ès mehetek haza.-vette le a szemüvegèt.
-Ès addig mit fogok èn kezdeni. Minden házi munka rám hárúlt. Most játszam el megint az apa szerepet?!-lábam járt, kezemet ökölbe szorítottam. Ideges voltam mert saját magamnak csináltam hülyeséget.
-Tudom fiam èn rontottam el mindent. De amint innen kikerülök ès meggyógyulok azonnal rendbe hozok mindent. Mamának szóltam hogy lesz majd olyan hogy 1 hètig ott lesz Mia. Ő is szeretett volna ott lenni. Mamával tudta tanúlni is te pedig addig kikapcsolódsz.-nèzett apám engem.
-Ma oda leszek buliba. Elviszem Miát mamához.-nèztem fel rá. Most kicsit megnyugodtam de nem teljesen. Minden rám hárúl ès mindent nekem kell csinálnom. Nehèz megint. Minden nehèz.
-Mia hol van? Otthon hagytad egyedül?-szemem kerekedett ki.
-Nem. Ott van Shophia is.-tudtam le ennyivel a dolhot.
-Szegèny lányt is bele rángattad ebbe? Fiam lègyszi legalább őt ne.-emelte fel kicsit apa hangját. Megint jön a jó apa szereppel miközben kicsit sem az.
-Igen kèpzeld belerángadtam. Bíztatott ès mellettem volt. Amikor tèged elvittel a mentősök oda jött ès ott volt velem egèsz este. Igen. Ott aludt ès ott volt velem. Szeretem apa èrted? Szeretem Shophiát. Különleges ès annyira más lány. Sose aludtam jól mèg ennyire mint most mióta anya meghalt.-akadtam ki teljesen. Nem èrdekelt hogy mit mondok vagy milyen hangnembe. Egyeltalán nem èrdekelt már semmi.
-Szereted Shophiát?-kèrdezett rá
-Igen.-mondtam ki határozottan.
-Vigyázz akkor kèrlek rá. Te is tudod milyne törèkeny lány. Ès me csinálj hülyesèget amivel megtudnád bántani kèrlek fiam. Legalább őt ne lökd el magadtól.-vette komolyra a szót.