Shophia èlete bonyolult. Fiatalon megerőszakolták ès már benne van a fèlelem. Iskolai bántásokat is kapott rengeteget. Sok mindenen ment keresztül az èvek során. Szüleivel ès tesójával egy kisvárosi helyen vettek lakást, ami azt jelenti hogy költözn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝑰𝒅𝒆𝒈𝒆𝒔𝒔𝒆́𝒈𝒆𝒎 𝒆́𝒔 𝒂 𝒅𝒖̈𝒉𝒐̈𝒎 𝒆𝒈𝒚𝒂𝒓𝒂́𝒏𝒕 a tetőfokon van. Az ágyamon ülve, kezembe egy nem tetsző felsővel ülök, amíg barátnőm a segítségemre van a szekrényem előtt. Mi illendő ilyenkor felvenni, hiszen nem randi, de nem is egy átlagos találkozás a zaklatómmal. Zaklatóm, igen. Ez a jó megfogalmazás erre a tuskó és beképzelt alakra, aki szó szerint tud valamit, hogy így sóvárgok az érintéséért. Ez ami kihoz a sodromból, hiszen megbántott és eldobott. Hogy miért egy sejtésem sincs, hogy mi oka volt. Női megérzésem azt súgja az egója nagyobb, mint aminek kellene lennie.
-Ezt vedd fel csajos! Ebbe az összes pasi megfog nézni, amint kiteszed a lábad a házból.-dobta hozzám a ruhát amit a kezébe tartott. Általában sosincs bajom az öltözködéssel, de most kivételesen teljes szenvedés volt. Borzalmas.
-Nem akarok elmenni Madison! Nincs semmi hangulatom egy ekkora seggfejjel egy légtérben lenni. Lemondom!-nyavalygok. Ez a női szenvedés, ami elég ritkán hangzik el a számból. De mégis kinek van kedve az exével találkozni? Nyilván senkinek, de én mégis megteszem. Totálisan hibbant agyú vagyok.
- Szerintem mind a ketten tudjuk, hogy az érintéséért könyörögsz Shophia és hogy megtudd az igazságot. Ha az elég magyarázat lesz a tettére, tedd azt amit jónak érzel. Megérdemled az igazságot te is tudod jól.-ült le mellém barátnőm és ő is hatra borult az ágyon, ahogyan én is. Plafont bámulva szavain elgondolkoztam.
-Talán igazad van, de ez nem mentség arra hogy elmenjek. Lehet elrabol, megkínoz, egy sötét erdő bugyrába elvisz, majd egy raktárba bent tart. Végülis teljesen reális, igazad van.-fantáziáltam ami kissé tényleg para volt, de tudom hogy nem ártana nekem még így sem.
-Ne fantáziálgass te lökött, inkább öltözz és készülődj. Sminkelj én a hajad megcsinálom és még lesz időnk inni egyet.-pattant fel az ágyból ezzel a lendületével pedig felhúzott az ágyból.
Számat egy nyöszörgés hagyta el, ami arra utalt, hogy szenvedek. Se kedvem, sem pedig energiám nem volt. Készülődésemet már hatkor megkezdtük, ami egész visszafogott időnek számít nálunk. Szőke vállig érő hajam barátnőm besütötte, én pedig kisminkeltem magam. Számra a piros rúzsomat kentem fel, ami elmaradhatatlan dolog. A fekete harisnyámat szenvedtem fel magamra és a hozzá illő combomig érő ruhámat. Nem vittem túlzásba, de nem is fogtam vissza magam. Vanília illatú parfümömből a nyakamra és ruhámra fújtam. Imádom ezt az édes illatot magamon. Lépcsőn lemasírozva az oldaltáskámmal és a benne levő telefonommal a bejárati ajtó felé vettem az irányt, egyenesen az előszobához. A fekete combcsizmámat felkapva és a fekete nagy bőrdzsekimet, amit kabátnak lehet lassan már használni magamra kaptam. Szívem zakatol, kezem izzad és a testemből áramlik a hő az izgatottságtól. A csengő zaja pedig kissé sem segítette meg az helyzetet. Egy utolsó pillantást vetettem az alkoholjába ivó barátnőmre és anyára.
