Shophia èlete bonyolult. Fiatalon megerőszakolták ès már benne van a fèlelem. Iskolai bántásokat is kapott rengeteget. Sok mindenen ment keresztül az èvek során. Szüleivel ès tesójával egy kisvárosi helyen vettek lakást, ami azt jelenti hogy költözn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
London sötét utcáin sétáltunk barátnőmmel akivel vacsorázni megyek egy kiadós csajos estét tartani így az utolsó napon itt Londonban. Este hat óra lehetett. Az utcákon hol gyalogosok sétáltak vagy épp fiatalok mentek buliba, hol sportoló emberek akik London utcáiba futottak és épp erősítették a szervezetüket, de a legtöbből a kocsisok voltak. London sose volt a csöndes helyről híres, de hogy őszinte legyek hozzá lehet szokni.
Utcákon a lámpák felkapcsolódtak és az égen a nap ment le gyönyörűen. Nem volt tűző nap ma, de hidegnek sem mondhattam az időt. Legalább is az ablakon keresztül amennyi levegő beszűrődött a hotel szobába amibe egész nap kuksoltam.
-Anyudnak elmondtad már a helyzetet?-fordultunk be egy kicsi de annál inkább hangulatosabb utcába ahol különböző kávézok vagy éttermeknek a kinti kis kiüllő része volt szépen feldíszítve.
-Nem még. Szerettem volna ha haza megyek és addig is nyugi van. Kibororúlna teljesen, utána csak hallgathatom a monológját. Ha anya megtudja akkor apa és apát követi a bátyám amit végképp nem akarok.-fordítottam a fejem egy pillanatra a barátnőm felé. -Te is gondolhatod mi lenne akkor.
-Miért James ismeri Williamet?-hökkent meg a barátnőm.
-Valahonnan de igen, ismerik egymást.-bólintottam majd Madison megált, ezt követően én is és értetlenkedve néztem Madisonra.-Most miért álltunk meg?-húztam fel a szemöldököm várva a válaszára.
-Shophia megérkeztünk az étterembe.-nevette el magát a figyelmetlenségemen. Ekkor felnéztem az épületre majd fejen csaptam magam hogy hogy lehet ennyire szétszort.
Örültem annak hogy elhozott és kirángatott engem Madison, viszont semmi kedvem nincs. Szívem darabokra ráadásul az energiaszintem a béka segge alatt van jelenleg. Öltözködés közben gondolkoztam kissé ezen az egész szakításos témán. Megpróbálok tovább lépni és pozitív oldalát nézni, hiszen seggfej, öntelt, és persze egy igazi rohadék volt hogy egy semmi indok nélkül csalt meg majd azzal az egy kibaszott mondatával ami szíven ütött otthagytott.
Ott az egyik szívem ami szereti őt de már nem annyira mint a legelején aki szerethető volt még. Ocsmány módon szakított velem és hagyott ott a picsába. Hát tudod mikor tegyél velem ilye még egyszer William Peterson. Soha te SEGGFEJ ARC. Én velem te soha ne kezdj ki, mert még te jársz rosszabbúl édes.
-Ahhj Madison nem mehetek mégis vissza a hotelbe?-kezdtem el hisztizni mint egy ovodás.
-Nem! Na gyere már! Meglátod jól fogod érezni magad.-karolt belém nagy ledülettel. Ez a csaj totál be van pörögve. Suliba is reggel már boldogan jön be, de hogy hogy az már csak titok. Lehet valami pörgős cuccot szed, de ha ez így van reggelente adhatna.
Étterembe beérve leültünk egy asztalhoz amin fehér asztalteríték volt, szép kék színű kerek porcelántányér, mellette az evőeszközös és kettő borospoharak. A borospoharakba pedig szépen összetekert kreatív ötleten alapúló szalvéta ami fehér volt. Az asztal kocka alakú volt, a székek pedig fából készültek.
