★ A mi titkunk (hyunlix) ★

10. rész

Felix szemszög:

Reggel Yeonjun ébresztett fel és szedett ki az ágyból, reggelit is kaptam, a ruhákat elő készítette nekem, szinte elkényeztett.
A cipőmet is már fel vettem és rá néztem drága barátomra indulásra készen, aki erre kezét nyújta nekem. Mivel én azt hittem hogy a kulcs az készségesen el vettem tőle, de meglepetésemre a telefonomat tartottam a kezemben.

-Tudod amíg mi ki lelkiztük magunkat addig mások agyon kereshettek mert kb. 35 nem fogadott hívásod van más-más illetőtől és még sok üzeneted érkezett- veszi fel ő is a cipőjét. Viszont ahogy leesett mit mondott azonnal fel oldottam a telefonom és valóban nagyon próbálkoztak elérni. A legtöbb hívás egy ismeretlen számtól jött.
Ő meg ki lehet??

Már hívtam is volna de Changbin gyorsabb volt.

-Szi- de nem mondtam végig, mert nem tudtam.

-Felix!! Hála az égnek, már azt hittem valami rossz történt veled. Tudod te hányszor kerestünk?!-

-Igen igen tudom, és meg tudom magyará-de várj miért engem dorgálsz le? Hiszen ti hagytatok ott egyedül minden szó nélkül-

-Meg volt rá az okunk, és el fogom magyarázni de előbb muszáj be jönnöd az Entertainmentbe, gyakorulnunk kell.

-Rendben, máris megyek- teszem zsebembe a telefont és Yeonjun felé fordultam hogy el tud-e vinni amire egy igennel válaszolt.

Nem telt sok időbe és már az épületben voltunk. Ahol amint megláttak Changbin, Jeongin és Jisung szószerint rám ugranak örömükben amin képtelen vagyok nem kuncogni egyet. Viszont a mosolyom azon nyomban kezd lefele konyulni ahogy meglátom Hyunjin-t aki arra vár hogy magához öleljen. De Yeonjun is itt van és nem akarom hogy utáljon vagy undorodjon azért mert egy fiúba vagyok szerelemes. Viszont így megbántom Hyunjin-t...

Itt a szemébe is nézek amitől mintha boldogabb lenne. Erre egy hatalmassat dobbant a szívem. Miattam ilyen boldog?

Amúgy így bele gondolva ha Yeonjun tényleg a barátom akkor elfogadja hogy egy fiúhoz vonzódom, nem?

Így hát amint elengedtek a fiúk Hyunjin-hoz mentem aki egy pillanatig se vár szorosan von magához a derekamat fogva, én meg a nyakát karolom át. Majd mikor egy picit elhúzodnék hirtelen az ajkaimra tapad.

Nem csak mi vagyunk itt!!

Olyan szinten zavarban voltam hogy majdnem úgy néztem ki mintha piros festékkel kenték volna be az arcom. Végül elhajolt az ajkaimtól és a fülemhez hajolt.

-Nagyon cuki vagy, ugye tudod? - mosolyog rám.

-Ahj ne mondj ilyet... m-mellesleg nem csak ketten vagyunk i-itt- nézek félénken a többiekre akik csak mosolyognak viszont Yeonjun meglepődött arcot vág.

Semmi undor vagy megvetést nem vélek fel fedezni a test beszédében. Akkor ez jó jel nem?

-Na de skacok ideje menni gyakorolni- idul el a lépcsőhőz Bangchan. A többiek is mentek volna de még időben meg állítottam őket.

-Bangchan, Yeonjun is velünk jöhetne? - remélem igent mond, remélem igent mond
Ha most elküldik akkor elfog húzodni a fontos beszélgetésünk amit én itt terveztem az elmúlt pár percben. Hiszen még is el kell magyaráznom hogy mi volt ez az előbb Hyunjin és köztem.

-Persze, csak ne nagyon zavarja meg a gyakorlást-

-Nem fogja, ígérem- fogom meg Yeonjun karját.

-Na akkor most már menjünk-

A nap további részében csak gyakoroltunk kifulladásig.

Ami nem volt a legjobb érzés de hozzá kell szoknom.

Hyunjin sokszor szúrós pillantásokkal illete Yeonjun-t mikor vele voltam. Drága barátom szerint féltékeny rám, erre nem mondtam semmit viszont elgondolkodtam azon amit mondott és azon is hogy per pill akkor őt...

-Yeonjun, téged... Egyáltalán nem zavar hogy-

-Egy fiú tetszik? Nem, nem zavar. Sőt örülök hogy boldog vagy-simogatja meg a fejem bubját, ami által a hirtelen jött félelmemet el is hesegette -Meg hát én már lassan több mint 3 éve együtt vagyok a fiúmmal- Hogy mi??!!

*＊✿❀Berry berry❀✿＊*