★ A mi titkunk (hyunlix) ★

12. rész

Felix szemszög:

Még a vér is megfagyott bennem. Randi? Hyunjin-nal? Vagy rosszul hallottam? Lehet azt mondta party... Vagy mégse?
Csak meredtem rá, ő pedig nézett rám azzal a csábító mosolyával. Miután észbe kaptam hogy válaszolni kéne Hyunjin csak kuncogott arckifejezésemen.

-P-persze. Igen.- mondom lehajtott fejjel és pírban úszó arccal.
-El nem tudod képzelni hogy ezzel a pár szóval most mennyire boldoggá tetél! -Majd csak arra lettem figyelmes hogy ajkaink össze érnek. Nem volt hosszú, éppen csak egy lágy csókot adott és rögtön fel állt a földről. Nyújtotta kezét felém amit persze elfogadtam. Elindultam a cuccaimhoz felvettem a dzsekimet és vártam Hyun-ra.
-Szombaton szabad vagy? -fogta meg kezem és húzott közelebb magához.
-Igen. -válaszoltam szűkszavúan, ugyanis olyan zavarba voltam hogy csak ennyi jön ki most.
-Akkor találkozzunk az épület mögötti parkolóban délután 7-kor. Ügyelj hogy ne bukjunk le, öltözz fel rendesen. -Majd elengedett és elindult az ajtó felé. Én is feleszméltem majd utána eredtem. Parkolóban? Ha azt akarja hogy ne vegyenek észre miért az Ent háta mögött találkozunk?

Sok-sok kérdéssel a fejemben tértem haza és vetettem magam ágyamba. Mit tervezhet Hyunjin? Nem mondom hogy nem örülnék ha azt mondaná legyek a barátja. De nem lehet, ő egy idol én pedig egy gyakornok. A rajongói szétszednének és azt nem akarom. Nagy gondolkozásom közepette csak éreztem hogy szemeim nehezülnek majd bealudtam.

Másnap mikor felkeltem körül néztem s szomorúan konstatáltam hogy bizony este tényleg nem fürödtem. Megkerestem telefonom és TE JÓ ÉG, KÉSÉSBEN VAGYOK. Gyorsan be rohantam a fürdőbe és még a víz is hideg volt, de minél hamarabb akartam végezni. Fel kaptam magamra a ruháim, meg igazítottam hajam majd indultam is a busz megállóhoz. Böngésztem a közösségi médiákat majd arra lettem figyelmes hogy valaki dudál. Oda kaptam a fejem és megláttam egy fekete drága autót. Megállt elöttem, majd lassan az illető lehuzta az ablakot. Ahogy megláttam ki ül benne úgy meglepödtem hogy szinte megszédültem.

-Bangchan Hyung? Hogy hogy itt vagy?-
-Máris mondom de elöbb inkább szállj be-
Erre habozás nélkül nyitottam ki az autó ajtaját. Végül el is indultunk valamerre.
-Na szóval ma nem kell a kiadóhoz mennünk ezért erre fel jöttem mert elméletileg van a közelben egy jó cukrázda. Viszont te hogy hogy még itt vagy? Nektek be kell menni.-
-Na igen, csak elaludtam. -mondtam kínosan, mire elkezdett nevetni.
-Ejnye, ejnye. Mellesleg én is szoktam. Mindenki késik. Fogd a tömegközlekedésre, azt általában megértik. -mondta, mire bólintottam.
-Bocsánat hogy megkérdezem, te koreai vagy? Mert fura az akcentusod. -
-Jaa, nem, én Ausztráliából jöttem. -
-Tényleg? Én is onnan származom. Wow. Nem gondoltam hogy ez közös.
Az út további része kellemesen telt. Jól kijövök Chan-nel aminek nagyon örülök. Mint kiderült nem csak a származásunk közös hanem elég sok minden. Nagyon megkedveltem.
Bekopogtam a táncterembe és a fiúk már ott vártak rám.
-Hát te meg hol voltál? -idegeskedett Changbin.
-Tudod milyen a tömegközlekedés. Nem járnak a buszok. -hazudtam, de úgy tűnik bevált amit Hyung mondott.
Elkezdődött a próba és befejeztünk a koreográfiát a következő havi értékelésre.
Kicsit nehéz volt koncentrálni ugyanis valaki folyamatosan elvette a figyelmem. Hyunjin. Drága lelkem most teljesen elvette az eszem. És csak most jöttem rá hogy ma csütörtök, azaz 2 nap és randizom életem pasijával.

~TIMESKIP~

Na igen. Ez a 2 nap olyan hamar telt el ahogy én azt ki gondoltam. Most itt ülök szekrényem előtt azon töprengve hogy mit vegyek fel. Azt hiszik hogy csak a lányoknak tart sok ideig az elkészülés.

Akkor engem meg se említsünk.

Nehezen kiválasztottam egy szettet. Fel húztam egy lenge fekete nadrágot, egy egyszerű fehér pólót és hozzá egy bőr kabátot. Így nem ünnepi de mégis elegáns. Hajamat megfésültem és ahol szükséges volt megigazítottam hajvasalóval. Felvettem a kedvenc cipőm és indulásra készen állva nyitottam az ajtót. Tele vagyok feszültséggel. Csak el ne szúrjak valamit. Megpróbáltam az utolsó pillanatban minden negatív gondolatot elhesegetni a fejemből ugyanis mindjárt le kell szállnom. Megnyomtam a jelző gombot és a sofőr nyitotta is az ajtót. Oda ballagtam a megbeszélt helyre de még nem láttam senkit. Ezek szerint nem késtem.

Kis várakozás után egy autóra lettem figyelmes ami épp most hajtott be parkoló helyet keresve. Nem igazán törődtem vele ugyanis tudtam hogy nem lehet Jin. Legalábbis én azt hittem. De valóban ő volt az. Ki szállt a kocsiból és csak meredten néztem helyes mivoltát. Fekete farmer nadrág volt rajta egy fehér inggel, meg egy tenyérig érő fekete bőr kesztyű. Haja ki engedve, egy pár kósza tincs szemébe lógva, de így volt tökéletes megjelenése.
-Szia Felix, örülök hogy el jöttél. -lépett oda hozzám majd megölelt és egy csókot lehelt nyakhajlatomba. Mintha ez természetes lenne. Hyunjin mit művelsz velem? Szívem olyan hevesen kezdett verni hogy szerintem még levegőt is elfelejtettem venni amit persze észre vett. Öleléséből kibontakozva köszöntem végül én is majd invitált engem járművéhez.
-Nem is mondtad hogy tudsz vezetni. -csuktam be az ajtót.
-Sok mindent nem tudsz még. -Nézett rám sejtelmesen, amin nem tudtam nem elvörösödni.

Már lassan elmehtnék egy pardicsomnak a kertben...

Beindította a motort és kitolatott a parkolóból. Elkezdtünk minden féléről beszélgetni, tök mókásan telt az idő aztán csak arra lettem figyelmes hogy egy kéz siklik a combomra. Kicsit ki kerekedett a szemem, de jól esett.

*＊✿❀Berry berry❀✿＊*