★ A mi titkunk (hyunlix) ★

8. rész

Felix szemszög:

Tegnap amikor haza mentem nem tudtam semmire se gondolni csak Hyunjin-ra és a történtekre. Megnyugtat hogy csak az unokatestvére volt, de hogyan tovább? Össze szedtem a gondolataim és már indultam is a JYP épülete felé ugyanis Changbin mondta hogy különleges feladatot kaptunk. Ahogy oda értem görcsbe rándult a hasam, tán rájöttek miket csináltunk Hyunjin-nal??
Csak nem...
Vagy az entertainment jött rá és el akarnak küldeni máshova??
Sok rossz gondolat cikázott a fejemben és nem tudtam elhesegetni. Szépen lassan be nyitottam, és elkezdtem keresni a fiúkat.
-Lixie itt vagyunk! -hallom meg a hátam mögül Jisung-ot. Megfordulok és mind a hárman fülig erő szájjal vigyorognak rám. Oda mentem és üdvözöltem őket.
-Na gyerekek indulás, menni kell az irodába -csapta össze kezét Changbin
-És mi az a fontos dolog?-mindenki csak sejtelmesen nézett rám, hát ez szuper hogy én mindenből ki maradok.
Felértünk és bekopogtunk az ajtón de nem szólt vissza senki. Benyitottunk és üres volt a szoba.
-Ez volt a nagy meglepetés? - Nézek rájuk egy kicsit szomorkásan. Én egy picit többet képzeltem el hogy mi lehet az ajtó mögött.
De ők csak vigyorogtak. Végül le ültünk, én az ablak elé ültem táskám pedig leraktam egy kicsit messzebbre. Elkezdtünk beszélgetni minden féléről mire hirtelen leoltódott a villany és tiszta sötétség lett a teremben. Nem láttam semmit tiszta fekete volt a szoba a többiek meg csak nevettek, nekem ez sajnos nem volt annyira mulatságos.

A sötétség a legnagyobb félelmem

-Srácok, Srácok!!! Hol vagytok?!?! Könyörögöm mondjátok el hol vagytok?!- jön rám a pánikroham.
-Felix, Felix nyugi mind itt vagyunk, nem lesz semmi baj- mondja nekem Changbin miközben próbál megkeresni.

Ahj ez így nem jó, nagyon nem

Egyszer csak két kart éreztem meg a derekamon és egyre közelebb hajolt az illető
-Csak én vagyok, ne félj- suttogta és egyből felismertem a hangját. Ez Hyunjin. Elfordítottam a fejem és ahogy hallottam akkor elméletileg most vele szembe vagyok. Az egyik kezével arcomra simított nyugtatás képp még a derekamat is finom mozdulatok érték. Minden érintésébe azonnal bújtam is. A sok kedves gesztus után azt hittem ennél jobb már nem is lehet, de kellemesett csalodtam. Ajkaimon az övéi voltak, nem volt túl hosszú de minden érzelmet éreztem benne. Később elváltunk egymástól és hirtelen fény lepte el a szobát. Ezt észre véve a fiúkra nézek akik pedig minket figyelnek sokkosa, hiszen azért szorosan Hyunjin-t ölelem ahogy ő is engem. A kialakult szituáció miatt eléggé elpírulok és bele bújok Jinnie mellkasába hogy ne lássák az arcom.
-Öhm itt mi történik? -kérdi Seungmin.
-Felix, mindvégig Hyunjin volt?? - jön közelebb Changbin. Én csak bólintok egyet.
-Most már mindent értek-
-Mi? Mit? Mi folyik itt? Mi ez az egész? -
-Szerelem, az folyik itt- válaszolja meg Jisung kérdését Bangchan egy mosoly keretében.
Egy újabb hosszú kínos csend lesz úrrá a társaságon, majd mintha minden értelmet nyert volna elkezdenek gratulálni nekünk meg hogy sokáig. Hogy őszinte legyek azt hittem nem fognak elfogadni de újfent nagyon kellemesett csalódtam.

-Most pedig mindent szépen részletesen elmesélni- mondja Minho és leül Jisung mellé.Amiíg én nagyban mesélek Hyunjin az ölébe húz és néha ő is közbeszól.

-És a manager tud róla? - néz ránk Bangchan.

-Nem tud semmit, mert hivatalosan nem vagyunk még együtt- felel Hyunjin, majd elkezdenek beszélni én meg csöndben ülök továbbbJin ölében és kezével játszok, amit sokszor meg mosolyogtatja.

Annyira mesebeli ez az egész

Vajon ha talán össze jönnénk a manager elfogadná? Boldogan élhetnénk az életünket közösen? Persze csak akkor ha Hyunjin is akarja. Bár remélem nagyon de nagyon hogy igen.

*＊✿❀Berry berry❀✿＊*