★ A mi titkunk (hyunlix) ★

4. rész

Hyunjin szemszög :

Valahol biztos láttam őt csak ő nem emlékszik rá. De hol?? Wooyoung biztos nem lehet hiszen őt fel ismertem volna bármilyen szögből. Jinyoung sem lehet, nekik most turnéjuk van.
-És titeket hogy hívnak??- néz rá Bangchan a másik három fiúra. Aztán ők is bemutatkoztak szépen sorban.
De én még mindig csak Felix-et néztem.

Felix szemszög:

Na jó ez már nagyon kezd kínos lenni, le se veszi rólam a szemét. Amúgy a kérdésre vissza térve én tuti nem találkoztam vele...
hacsak nem az a fiú akinek neki mentem.
Itt rá is néztem hogy fel mérjem az egész lényét.
Hm... Elegáns úgy mint az a srác volt, a haja is hosszú, fekete.... Ahj ez így nem elég de többre nem emlékszem.

Hyunjin szemszög:

-Na mutassátok meg mit tudtok és meglátjuk min kell még javítani. - csapta össze két kezét Lee Know.

A fiúk elfoglalták helyüket, mi meg le ültünk a terem egyik oldalába. Seungmin elindította a zenét és már kezdték is. Eddig amúgy nem rossz a tánc de vannak apró hibák. Így a táncoló fiúkat nézve megint Felix-re figyeltem fel és eszembe jutott hogy annak a srácnak is ilyen haja volt mint aki nekem jött. Végül arra eszmélek fel hogy vége a zenének. Ja vége a táncnak.
Mind a négyen gratuláltunk nekik, majd szembesítetük őket az apró hibákról.
-De amúgy nem, nagyon jók voltatok- dicséri meg őket Seungmin
-Nagyon szépen köszönjük-
-Jó akkor holnap találkozzunk, ja és készüljetek fel hogy nincs kegyelem- mondja mosolyogva Bangchan.
Erre mind nevetünk és elkezdett mindenki pakolni. Én oda mentem Felix-hez és gyorsan oda súgtam neki hogy még maradjon mert beszélni szeretnék vele.

Felix szemszög:

Úristen Hyunjin beszélni akar velem, egy IDOL BESZÉLNI AKAR VELEM!! Na jó nyugi Felix nyugi ha most elkezdesz fangörcsölni az nagyon kínos lesz. Így is kicsit az volt alapból a hangulat.
Szépen össze pakoltam azt meg vártam míg mindenki elmegy, bár kérdezték miért nem megyek velük, de én csak annyit mondtam hogy mindent el fogok mesélni.

-Szóval-ül le mellém-azt szeretném tudni hogy nem te voltál e az aki nekem jött a lépcsőn, mert hogy nagyon hasonlítasz rá-

Hogy mi?!

Komolyan neki mentem volna?? Ezt most hogy magyarázam meg? Vagy mit mondjak? Tagadjam? Hiszen ha megtudja hogy én voltam meg is utálhat és tönkre tehetem így a bandám esélyeit. Meg ha a rajongók is megtudják akkor már a temetést is tervezhetem magamnak...
De egy Idolnak hazudni se a legjobb, úgy is megtörténhet minden rossz.

Jó akkor...inkább igazat mondok mint hogy egy hazug legyek a szemében.
-I-igen én voltam... És n-nagyon sajnálom... tényleg... -kezdek el dadogni, hebegni-habogni már lassan mindent amit nem kéne.... Hát ez már nem lehet rosszabb...
Nagy dilemmámból egy kéz ránt vissza a valóságba. Fel néztem Hyunjin-ra aki éppen a kezét a vállamon pihenteti.
-Na jó figyelj először is nyugi- mosolyog rám
-Másodszor pedig semmi baj csak tudni szerettem volna hogy te voltál e az.-
Fhuu el nem tudom mondani mekkora kő esett le most a szívemről mert talán nem fog megutálni.
Miután megnyugodtam újra neki szenteltem minden figyelmem. De mikor láttam hogy alapból már nézett, egy elmagyarázhatatlan érzés járta át testem szinte minden zegzugát. A szemébe bele mélyedten hátráltam mert tetszett a helyzet bár nem tudnám elmondani miért.
Már milliméterre volt tőlem mikor is olyan történt amire a legkevésbé sem számítottam.

*＊✿❀Berry berry❀✿＊*

Reméljük eddig tetszik a könyvünk<33