★ A mi titkunk (hyunlix) ★

23. rész

Felix szemszög:

-Jó napot- hajoltunk meg. A Manager a kezével intve jelezte hogy üljünk le.
Félek..
-Nos, azért hívtalak ide titeket mert hallottam volt egy incidens a Mama ünnepségen-itt rám néz ami miatt kicsit fejemet lehajtva összébb húzzom magam.

A Manager a gépen valamit beírva félig felénk fordítva a monítort indítja el a videót amin Hyunjin éppen menyasszony pózba visz le a színpadról.
A videó végére újra ránk néz de leginkább rám.
-Nos, van-e fogalmad Felix hogy ezzel a mutatvánnyal mit okztatok?-
-N-nem, sajnálom-
-Tehát nem, akkor had mondjam el hogy olyan szintű rajongás keletkezett a Hyunlix ship íránt, amilyenre még nem volt példa a kpop iparban-
-MI!? - szolalunk meg.
-Igen! Szóval- kulcsolja össze kezeit és arra támasztja az állát. -Azt kérem tőled Felix hogy Hyunjin-nal többet jelenjetek meg együtt, lássák mennyire szeretitek egymást. Azzal is nagyobb hírnevet kapjunk.
A többiek is probálkozzanak hát ha lesz még egy ilyen sikerünk- néz végig rajtunk.
- Akkoooor akár össze is jöhetünk velük? Mármint nem csak megjátszanánk hanem tényleg együtt lennénk- teszi fel a kérdést Jisung.
-Hát ha több rajongót hozz akkor nyugodtan-
-Úh....a seggemnek annyi- itt mind meglepetten nézünk rá, de semmit nem mond.
-Na akkor mindenki a dolgára-

Az irodából kilépve én a többieket meg se várva mentem át öltözni majd a táncterembe igyekztem. Elindítottam a zenénket és táncolni kezdtem.

Most újra össze fogunk jönni vagy csak a látszatra megyünk? Lehet hogy az utóbbi hiszen Hyunjin azért kerül. De akkor meg miért viselkedik néha ilyen gondoskodoan? Vagy csak barátilag?
Ahj minél többet gondolok rá annál jobban hiányzik...

Az egyik tánc után vettem a másikat, köztük az összes Red Light táncot amit csak tudok meg sajátjainkat.

A többiek amúgy hogy hogy nem jöttek? Hol vannak most?

Újabb köröket téve végül kifulladva a földre feküdtem. Nagyokat lélegezve néztem a plafont majd mikor ezt meguntam inkább lehunytam szemeimet.

Ha csak látszat akkor én azt nem fogom kibírni. Úgy lenni Hyunjin mellett hogy nem érezhetem magamének az kegyetlen.

Egy sóhajt kiengedve nyitom ki szemeim de még mindig sötét van. Újra le és fel mozgatom szemhéjam de semmi változás.

Jaj ne. Áram szünet...

Elkezdem gyorsan venni a levegőt és lábaimat át ölelve dölök a falnak.
Probálom magam megnyugtatni de úgy is tudom hogy egyedül ez biztos nem fog menni.

-Valaki! -
-VALAKI! NINCS IT VALAKI? Könyörgöm... - kezdek el sírni.

Sötét van... nagyon. Ez nem jó...

Egy nagy csapódás haladszott kint amitől még jobban megijedtem.

-Kérlek... -

Ennyi. Most meg fognak ölni? Nem akarom. Nem nem nem.

-Felix! -
-H-hyunjin? - emelem fel a fejem.
-Jól vagy? - jön közelebb.
-M-most már egy k-kicsit jobban hogy nem vagyok e-egyedül- lassan lépkedve megindul felém.
-Nincs semmi baj, most már itt vagyok-

Vajon ezt is csak barátilag csinálja?

Pár perc múlva hozzám talál és kissé fel emelve ölébe rak hogy vele szembe legyek, így nyakába bújva probálok megnyugodni. A derekamat finoman simogatva nyugtatgat.

-H-honnan tudtad hogy itt vagyok? - sutogom oda.
-Jisung-ék mondták hogy bezárkoztál a táncterembe-

A testem folyamatosan remeg még mindig a félelemtől és ezt biztos Minho is megérezte mert egy puszit kaptam a homlokomra.

Én ezt nem bírom...

Könnyeim elkezdtek fokozatosan potyogni Jinnie pulcsijára.

Miért kell mindig kétértelmű jeleket adni?

-Fe- mi a baj? Lix, Lix megijesztesz.-
-Nekem ez nem megy... -
-Mi nem megy? -kezd el simogatni.
-A Manager azt mondta többet kell úgy mutatkoznunk mintha együtt lennénk. De én nem akarok úgy hogy nem vagyunk tényleg együtt...
Akkor inkább kilépek, de nekem ez nem. Te is kerülsz ezért nem hinném hogy újra velem lennél egy pár. Hiszen úgy jössz mint most de még is úgy távolságot tartasz. Mondjuk érthető mert én se akarnék magammal össze jönni vagy a közelembe menni a helyedben. És tu- hirtelen meg csókolt. Kezeimmel probáltam eltolni de nem engedte. Hanem tarkomra fogva át csusztatta a nyelvét.

Mikor elvált a fülemhez hajolt és kimondta hogy:
-Szeretlek, és mindig is szerettelek. De mikor láttam hogy miattam szomorkodsz egyszerűen nem volt bátorságom újra úgy közeledni feléd, mert nem akartalak jobban megbántani.- mondja el majd fejét vallamra téve jobban szorít magához amit simogatással viszonzok.

-Én is szeretlek.. - mondatomra puszit kapok a nyakamra, én meg szőke tincseire adok egyet.

A félelmem szépen kezdett enyhülni míg el nem múlt. Így Hyunjin ölében nyugodtan pihenve vártam hogy vissza jöjjön az áram.

*＊✿❀Berry berry❀✿＊*