1. Múlt

146 12 1
                                    

- Tessa! Ne menj el egyedül! Még sok idő van addig , míg jönnek a felderítők! Várd meg a nővéredet és menjetek együtt az utcára! És tudjátok a szabályokat! - jött ki a szobából apa kezébe egy inggel.

- Rendben! Siess Petra! - mondtom miközben futtam a konyhába segíteni a nővéremnek, hogy minél hamarabb mehessünk.

- Igazán izgatott vagy Tessa, de azért ügyelj, nehogy bajod essen. - mondta az óvón védő nővérem. Petra olyan volt mintha az anyám lenne, a legjobb barátom akinek mindent elmondhatok. Ő volt az aki anyám helyett is anyám volt. És hogy miért nem mondok semmit se az anyámról? Nos, valamit talán nem mondtam el az elején.


10 évvel korábban:

- Hamarosan itt lesz az orvos! Bírd ki addig kedvesem!

- Nagyon fáj! Biztos.... Biztos! - fájdalmas sikítás. - Biztos megfordult a hasamba. Johnatan! Ha... Ha nem szülöm meg minél hamarabb elfogjuk veszíteni! 

Petra szemszöge:

3 éves voltam, amikor édesanyám várandós lett a testvéremmel. A hasa napról napra egyre nagyobb lett. Azt hittem beteg, így egy nap megkérdeztem miért nő így a hasa, amikor megtudtam ezt a csodás hírt. Onnantól kezdve számlálni kezdtem a napokat, hogy mikor jön el az a nap, hogy a testvérem a családom tagja lesz.

Teltek a hónapok. Anyám hasa egyre nagyobb- és nagyobb lett. Mr. Jeager, az orvos hetente kétszer jött egy gyors megvizsgálásra. Mondta, hogy az is lehet, hogy ikreket vát, mivel a hasa a szokásosnál nagyobb, viszont amikor elment aznap, mikor ezt mondta anyám sírt a szobában. Nem tudtam mi baja van, így elmentem és szedtem neki egy pár szál virágot a kertből. Mikor visszajöttem a virágszedésből Mr. Jeager újfent a házunkban volt, mivel biztos hozott valamilyen gyógyszert. Beakartam menni a szobába anyához, de apám kiparancsolt azt mondván ne legyek útban, a virágot adjam oda később mert Mr. Jeager nagyon fontos vizsgálatot kell elvégezzen anyán.

Leültem az előtérben lévő ládára és kinéztem az ablakon. Így telt el fél óra. A szobából sokszor sírás és fájdalmas kiálltások hallatszodtak ki. Nem tudtam mit csináltak, de nem tetszett nekem. Eddig egy vizsgálat se tartott eddig és nem is fájt anyunak. 

Mr. Jeager végre kinyitotta a szoba ajtaját. Apám egy vizes vödörrel lépett ki a szobából sötét tekintettel. Mr. Jeager odajött hozzám, míg apám a viderrel kiment a házból.

- Petra, anyukád jól van, a vizsgálat jól sikerült. Sajnos kiderült, hogy nem lesz két testvéred, de így jobb lesz meglátod. Úgy hallodtam számolod a napokat, hogy még mennyi van a testvéred érkezéséig. Sajnos még kell 4 hónap, de addig is legyél sokat az anyukádtal, nagy szügsége lesz rád.

- Bemehetek hozzá?

- Most pihennie kell, a virágot tedd egy vázába, majd megkapja anyukád, amikor felébred.

- Alszik?

- Igen, de hamarosan felkel.

Apám visszaért az üres vödörrel, majd elköszönt a dokitól. 

- Apa, hogy hogy egy testvérem lesz? - kérdeztem kíváncsian. 

- Nos, az egyik testvéred úgy döntött mégsem jön ide.

- Miért? Valami rosszat tettem? Nem akart a testvérem lenni?

- Nem, nem tettél semmi rosszat. Csak ő esélyt adott a másik testvérednek, hogy idetudjon jönni, mivel ketten nem tudtak volna.

- Értem, anya hogy van? Ezért sírt amikor elmentem virágot szedni?

- Anya már jobban van, és igen, nagyon várta a testvéreidet és teljes szívéből kívánta, hogy mindketten jönni tudjanak, de sajnos a sors nem így tervezte. 

Vissza a szüléshez:

- Petra! Menj ki a házból és siess Mr. Jeager elé! Gyerünk!

Botladozva kifutottam az utcába és azonnal nézelődni kezdtem. Nem értettem mi történik, de tudtam, hogyha az orvos hamarosan nem jön akkor valami nagyon rossz fog történni amit én mindenféle képpen el akarok kerülni. Toporzékolva forgolódtam a ház előtt. Több ember is megkérdezte, hogy segíthet e de én mindent elutasítottam, monst Jeager doktor kell! A házból sikolyok, sírás hangja szűrődött ki és minden egyes hang azt jelezte, hogy egyre jobban kifutok az időből. 

Végre megpillantottam Jeager doktort az utca sakrában. Azonnal felé futodtam mikörzben a nevét kiálltottam.

- Mr. Jeager! Anya sír és nagy baj van! Siessen! - modtam mire az orvos egy pillanatra lefagyott, majd rohanni kezdett a ház felé engem magaután utasítva. 

Már rég bentvolt az orvos, amikor én lihegve beléptem az ajtón. Apa a vizes ronggyal anya homlokát törölte, míg Jeager orvos valami hegyeseket tett az asztalra. Mikor apám meglátta, hogy a szobával szembe figyelem az eseményeket azonnal elengedte anyám kezéd, majd becsukta az ajtót. Én csak pislogva néztem tovább az ajtót, miközben könnyes szemekkel imádkortam, hogy minden rendbe menjen. 

Már egy órája vártam, hogy végre nyíljon az ajtó. A sikolyok már egy pár perce befejeződtek, csak egy baba sírása törte meg egy ideig a csendet, de az is elhalt egy kis idő múlva. 

Láblógatva néztem az utcát a láda tetején, amikor végre kinyilt az ajtó. Jeager orvos a véres késeket a mosogatóba vitte majd megmosta őket.

- Bemehetek? - kérdeztem halkan.

Jeager orvos eltette a késeket, majd odajött hozzám és megölelt.

- Sajnálom Petra, de nem történt minden úgy ahogy azt terveztük. Igaz, lett egy hugod, Tessa, de anyukád sajnos elhagyott minket. Mindent megtett azért, hogy Tessa maradni tudjon, ezért kérlek nagyon vigyázz a hugodra, és tudd, anyukád mindig tovább fog élni a szívedben.

A szemembe könnyek gyűltek. Lassan leszálltam a ládáról, majd bementem a szobába, ahol az ágyon feküdt anyám teljesen betakarva. Az ágy szélén apám állt egy pólyát szorongatva.

- Petra, gyere, nézd ő itt Tessa, a hugod. 

Odamentem apához és megöleltem őt, majd megnéztem a hugomat. 

- Nagyon hasonlítotok, nem gondolod Petra? - kérdezte Jeager orvos az ajtóban. 

- De, tényleg. 

- Ígérd meg, hogy jó testvére leszel Tessának , Petra. - mondta apa, mikor elengedtem őt.

- Ígérem! - mondtam, majd végig néztem , ahogy apa beteszi a babaágyba a hugomat, majd kitessékelt a szobából. 

Jelen:

Végre elmosogadtunk így mehettünk az utcára megnézni a felvonulást. Az az első felderítő út ebben az évben. Izgatottan másztam fel a kerítésre, hogy láthassak valamit, mivel már rengetegen voltak az utcákon. Petra mögémjött és megtartott, nehogy leesek. 

- Nézd Petra! Ott jönnek! - mutattam az utca másik felébe, mikor megpillantottam az első bátor lovast, majd minden másodpercben egyre több jelent meg. A szemeim csillogtak akár a csillagok egy meleg nyári éjszakán. Mindig hatalmas tisztelet járja át az egész valómat, amikor látom ezeket a hősöket. Mindig is érdekelt, hogy mi van a falakon túl, de egyszer sem tudtam megnézni, így elhatároztuk magunkat Petrával, hogy egy nap csatlakozunk ezekhez a hősökhöz és kimegyünk a falakon kívűlre. 

Wings of Freedom ( Levi x Oc )Where stories live. Discover now