Wings of Freedom ( Levi x Oc )

13. Érzelmek

* Pár héttel azután, hogy elmentek a régi hadiszállásra*

Végre nem kellett korán kelni! Nem volt ma rám "szükség" mivel most Hange Erennt vizsgálja, de nme titán testben.

Ásítva kinyújtóztam a meleg ágyamban. A takaró leesett a földre, így a hideg azonnal megtámadott. Az egész testem libabőrös lett. Mivel jó tavaszi idő van, nem kellett nagyon felöltözzek: Csak egy nagy pulcsit vettem magamra, és egy fekete nadrágot. A csizmát is lecseréltem egy vékonyabb cipőre. A hajamat ma kiengedve hagytam, így az a vállamat és a hátamat verdeste, miközben az ebédlőbe igyekeztem. Mindig is szerettem a tavaszt. A virágok nyílnak, a fák és a föld zöldül, egyre több madár énekel, a Nap egyre erősödik, és tovább tart a világossák. A tavasz maga az élet. Az ablakokat nézegetve haladtam előre, míg valakinek neki nem mentem. Az a "valami" fel mordult, majd szóra nyitotta a száját. Én azonnal bocsánatot kértem, míg mielőtt lecseszne.

- Bocsánat! Nem figyeltem, többet nem fordul elő! - emeltem fel védekezően magam elé a kezemet, miközben a hideg szempárba néztem, ami egyből meghenyhűlt, amikor felismert.

- Tch, mit csinálsz itt? 

- Az ebédlőbe megyek.

- Csak nem most keltél fel? - az egyik szemöldöke enyhén megemelődött, a szája széle egy miliméterrel feljebb vándorolt az arcán, amire én meglepődtem. Sokan észre sem vették volna, de én azonnal láttam, amit észrevett és már tova is szállt a "vigyora".

- De... hány óra?

- 12. Ha nem lennél felmentve a mai nap alól kemény büntetést adnák neked. De most az egyszer kivételezek. Nem lesz következő alkalom. Jah, és már rég lekésted a reggelit, szóval várnod kell. 

Ezzel elment, de láttam, hogy megrázza a fejet, majd egy "tch"-vel otthagyott, de hallottam a hangján, hogy elmosolyodott. 

Óvatosan utána néztem: a haja csillogott a napfénytől, szokásos egyenruhája, mint mindig, tiszta és gyűrődés mentes. Láttam, hogy kezd hátra fordulni, így gyorsan előre pördültem és sietős léptekkel távoztam. 

A szívem a torkomban dobogott. Levi hadnagy utánam fordult! Jajj Istenem miket beszélek! Biztos csak rosszul láttam. Ugyan, még hogy Levi hadnagy és én.... JESSZUS! Miket képzelek el! A már rákvörös fejemet a két kezem közé temettem. Szaporán vettem a levegőt, a gondolataim cikáztak.

Mi ez? Mi ez a fura...érzés?

Nagy levegőt vettem ,majd elemeltem a kezem az arcomtól. 

- Hé kölyök! Minden rendben? 

Oluo hangjára nagyot szöktem, közben egy halkat sikkantottam. 

- Jesszusom Oluo! A szívbajt hoztad rám! Nem volt szép tőled settenkedni!

- Ó bocsánat, hogy érdeklődtem utánad! - mondta és dühös tekintettel karba tette a kezét.- De ne félj, többször nem fog előfordulni. - a morcos tekintete semlegessé vált. - Remélem nem a láztól paradicsom a fejed, mert akkor nagyot kapok Petrától ha itt hagylak, de sajnos nincs időm rád.

- Akkor minek érdeklődsz?

- Pont azért, mert ha itt hagylak lázason Petra kinyír! Na, akkor lázas vagy vagy sem?

- Nem... asszem.

- Mi az, hogy asszem? Már azt sem tudod eldönteni mi a bajod?

Igen, pontosan, nem tudom mi bajom van. Fújtatva folytattam az utamat az ebédlőbe.

Csippeszketve levettem egy poharat a felső polcról ( igen, a 156 cm-m nem valami sok), majd öntöttem magamnak vizet. Kinyitottam az ablakot, mivel egy kicsit állott levegő volt, és kikönyököltem az ablakba. Az udvaron csend volt, a többiek, Oluo-n és Levi-n kívül Hangeval és Erennel voltak nem messze innen lévő tisztáson.