Wings of Freedom ( Levi x Oc )

20. A sziget

Felfegyverkezve álltunk a hajón és az előttünk lévő szigetet néztük.

- És akkor ez után eltüntök onnan. Ez mind kb 1, 2 hónap lesz. Muszály egy kicsit beolvadjatok a környezetbe. Tudnotok kell számítanak e rátok, de ezt nem hiszem. Értettük?- a parancsnok vérfagyasztó hangja meglepően halk volt.

Még jó, hogy a fagy mit sem ér nállam.

- Igen!

Mondjuk én csak a beszélgetés végét hallottam, de sebaj, majd útközben megkérem a fiúkat, hogy mondják el újból.

- Akkor indulás.

Nekem több se kellett. Felugrottam a lovamra és már mentem is. A többiek pár perc múlva értek csak utol.

- Na, melyikőtök mondja el a tervet?

- Annyira tudtam, hogy nem figyelsz. - Reiner feladóan legyintett egyet a levegőbe.

- Én elmondom. - ajánlotta fel Berthold

- Még jó, hogy nincs itt Zeke. Ezért kapnál Kyro.

- De nincs itt, és nem fogja megtudni.

- Jó felfogás. Vagy nem.

Meg se hallottam. Már unom mindenre visszaszólni. Inkább hallgattam Berthold beszámolóját, közben a természetet néztem. Olyan, mintha már jártam volna itt. Mintha.... nem is tudom.
Mintha ide tartoznák.

Milyen hülyeség már, nem?

~~~~~~~~~~

Már fájt a seggem a sok lovaglástól. Miért kell lovagolni? Ajj. Őskőkor van itt.

- Még mennyi idő? Már teljesen kivagyok ettől a lovaglástól!

- Ne nyavalyogj Kyto. Már látszik a Mária fal teteje.

- Jajj de jó, akkor még csak egy kibaszott falat kell átjárjunk, ami még egy napnyi lovaglás. Juhú!

Már 3 napja lovagolunk. Lassan 4. Senki az ég világon nem mondta, hogy ennyit kell menni! Elegem van. Már gyilkolni akarok, de nem lehet! Ajj!

Órák teltek el. Már annyira fájt mindenem a lovaglástól, hogy meg kellett álljak.

Leszálltam a lóról, majd remegő lábakkal a fűbe terültem.

- Elegem vaaan! Mikor érünk oda?!

- Tes... izé, Kyro! Veszélyes itt csak úgy kifeküdni! Tudod jól....- sosem fordult még elő, hogy összetévesszék a nevem. Érdeklődve kaptam fel a fejemet a fű közűl.

- Tes mi? Kivel tévesztettél össze?

- Volt egy csapattársunk,  aki ugyan így mint te nem bírta a hosszú utat. - Reiner eléggé furán mondta ezeket a szavakat. Én itt egy kis hazugságot szagolok. Megrántottam a vállam.

- Én bírom a lovaglást. Az, hogy néha pá percre megállunk simán megtehessük.

- Há annyira nem, mert bármelyik percben találkozhatunk egy titánnal és ha elfutnak a lovaink cseszhessük.

- Jó, jó értettem.

Morogva tápászkodtam fel, majd fájó lábakkal űltem vissza a kényelmetlen nyeregbe.