Wings of Freedom ( Levi x Oc )

7. Kiképzésből pokol egy nap alatt

3. hónapja vagyunk itt, minden nap egyre nehezedő feladatokat kapunk. Már az emberek egy negyedét kidobták, de már mindenki annyira megerősödött, hogy lassan 1 hónapja senki nem hagyta el a tábort. A tél a nyakunkon, ami nem lenne elég,de már szinte alig van étel. A városban a gazdagok mindent felvásárolnak a tél közepette miatt, nekünk meg marad a maradék.

Valamiért rossz előérzetem volt a mai nappal kapcsolatban, de nem tudom mi.

A mai feladatunk a tábor melletti erdőben volt. Mindenki manőver felszerelésben várta a parancsot az erdő szélén.

Titán bábuk "megölése" volt a mai tehetőnk. A parancs kiadása után mindenki egy emberként vette be magát a lombok közé és keresni kezdtük a bábukat. Már volt ilyen feladatunk, így mindenki tudta mi volt a feladata. Én egyedűl voltam az erdő északi részén. A közelben egy kadétot se láttam. A szemem sarkából észrevettem, hogy valaki figyel. Jobban megnéztem. A felderítő egységből voltak itt páran. Két magas férfi, egyik szőke a másik világosbarna bajuszos, velük volt még két nő, egy hiperaktív szemüveges és egy szőke rövid hajú. A gyomrom görcsbeállt. Figyelnek! Engem! És ha most elrontom búcsuzhatok a felderítő egységtől!

Abban a pillanatban egy titánbábu hajolt ki a lombok közűl. Egy pillanatra szívroham jött rám, mivel nagyon megilyedtem. A zsinórom kiakadt a fából  mivel ilyenetekbe megnyomtam valamit a "kapcsoló karon" pár métert zuhantam, de gyorsan újból kilőttem a zsinóromat és a titán bábu feje alatt suhantam át, majd megpördűltem és lecsaptam.

Még én is meglepődtem magamon. Eddig nem voltam ilyen jó, persze eddig is jól teljesítettem de nem ennyire. Nagy levegőt vettem, majd a következő bábú felé vettem az irányt. Láttam a távolban Mikasát közeledni halálos sebességgel, de én sokkal közelebb voltam a bábuhoz. Még jobban felgyorsítottam. Már szinte hunyorognom kellett a széltől. A bábú vészesen közeledett. Jobban megmarkoltam a kardomat majd lecsaptam. Hamarább értem oda, mint Mikasa, amit biza senki nem tudhatott a magáévá, mivel Mikasa mindenkinél sokkal jobban telesít.

Egy pillanatra meglepettség suhan át az arcán, majd ő is lecsap. A vágása pont olyan lett mint az enyém. Mikor ezt látta az ajkait összepréselte. Én nem maradtam tovább. Eltüntem a fák között.

Végre megmutattam neki, megmutattam hogy nem csak ő jó!

Büszkén kaszaboltam ezek után a bábukat. Többet nem is találkoztam Mikasával. Most így belegondolva fura hogy nem Erennel volt, hisz egyfolytába ott lohol a srác mögött.

Már rengeteg titánt kaszaboltam le. Nem számoltam de már az olyan 30. nál tartottam. Épp a következő áldozatom felé haladtam, amikor keresztezte az utamat az egyik kiképző lány. Mit keres itt? Nem a titánokkal kéne foglalkozzon. Nagyon gyorsan jött. Hallottam a távolba Keith kiálltását. Minden olyan gyorsan történt. Én reflexből kitértem a lány elől, de egy ágnak ütköztem. A bordáim reccsentek, az egész tüdőmből kiszorúlt a levegő. Köhögve zuhanni kezdtem. A fejem sajgott, nem láttam tisztán. Minden levegővétel egy kész kínzás volt. Az ág egyre távolodott tőlem. A manőver felszerelés zúgása egyre csak közelebbről hallatszódott. Már felkészűltem a becsapódásra, amikor két erős kar kikapott. Nehezen felnéztem a megmentőmre. Az a szőke férfi volt, aki figyelt engem az edzés elején.

Letett a földre, majd Keith felé fordúlt. A lány akivel majdnem ütköztem a könnyeivel küszködve idejött hozzánk. Keith leakarta szidni de a férfi rászólt. A lány vagy ezerszer bocsánatot kért, de a férfi megparancsta neki, hogy lássa el a sérülésem. Így is tett. A két férfi elsétált pár méterrel arrébb, csak annyit láttam hogy egy ideig nyugottan beszélgetnek majd veszekedni kezdtek.

A lány a megbocsájtásomért könyörgött.

- Ugyan, megtörténik az ilyen, nem kell magadat okolnod. Nem figyeltünk, ez van. Túl élem.

- De miattam lehet,  hogy kifognak dobni, mivel nem tudsz így edzeni legalább 2 hétig!

- Mi?? - Na és ekkor kezdtem mérges lenni a csajra. A nyelvem hegyén volt, hogy kimondjam mit érzek de hallgattam. A két férfi visszajött hozzánk.

- Két hétig szabad leszel. Addig a sebeid is begyógyulnak, mivel szerencsére nem tört el semmid. - mondja a szőke.

- Nem rugnak ki? - csillant fel a szememben a remény.

- Egy ilyen tehetséget nem dobhatunk csak úgy el. - mondja majd elment. Keith pár másodperc múlva kiabálva szidta le a lányt aki lehajtott fejjel hallgatta. Megjöttek értem a hordággyal így engem elvittek onnan.

A szobámba vittek majd az ottani orvos ellátta a sebeimet.

- Nagy szerencséd van, hogy nem tört el semmid, de máskor legyél óvatosabb. - mondta majd pakolni kezdett.

Petra kopogott be az ajtón. Lihegett, látszott rajta, hogy messziről jött.

- Tessa! Jesszusom a szívbajt hoztad rám! Mikor megtudtam mi lett annyira megilyedtem,  ugye jól van? - kérdezte az orvostól.

- Igen, nem súlyosak a sérülései.  - mondta majd elment.

- Sajnálom, csalódást okoztam. Egy éve se vagyok itt de már most megsérűltem. - Mondtam és lesültem a fejem. Égett a pofám de rendesen.

- Ajj Tessa- mondta Petra lágy hangon, majd óvatosan megölelt. - Nem okoztál csalódást! Ne blamáld magad. Nagyon ügyes vagy, hallottam hogy Erwin parancsnok is megdicsért.

- Erwin parancsnok? - szipogtam. És akkor eszembe jutott, hogy honnan volt ismerős a férfi. Hisz ő a Felderítők parancsnoka! Hogy is felejthettem el?!

- Aki megmentett, tudod.

- Tudtam, hogy valahonnan ismerős, de nem tudtam eldönteni honnan.

- Sajnos mennem kell, így is pipa lesz rám a csapat.

- Persze, menj csak.

- Jó pihenést és még jövök. - adott egy puszit a homlokomra mielőtt kiment volna.

- Szia... - mondom, majd hátra döltem és óvatosan elhelyezkedem. A fekvés fájdalmas volt, de türhető. Próbáltam a legkevésbé terhelni a bal oldalam, mivel azt ütöttem be.

Nem tudom mennyit aludhattam, de arra ébredtem fel, hogy este van és eszeveszettűl fáj az oldalam. Az ajkamba haraptam, hogy ne sikítsak fel, amikor megmozdítottam a bal kezem. Zihálva feltápászkodtam ülő helyzetbe, majd az ágam melletti kulacsból ittam. Jól esett. Egy pillanatra még a fájást is elfelejtettem.

Zihálva feltűrtem a blúzom és megnéztem a sebem. Nem vészes annyira, csak van egy hatalmas kék-lila-zöld folt a derekamtól a hónom aljáig. Leginkább a lapockám közepénél dúrva.  Ott még a hajszál erek is látszodtak.  Visszatekertem a kötést,majd a hideg kacsót odatettem, ami enyhítette a fájást.

Ez ment egy héten keresztűl. Már mozogni is alig mertem, mert ha rosszúl mozdultam még iszonyatos fájdalom hasított belém. Már kezdtem azt hinni sosem lesz vége.