Wings of Freedom ( Levi x Oc )

10. Harc

A kép minőségét nézzétek el.

Mindenütt halottak, a vérszag már-már marta az orrom.

- Louis? HOL VAN? - emelem fel a hangom a végére, már könnyek gyűltek a szemembe. Anastazia lesütötte a fejét. A vállai remegni kezdtek.

Hírtelen tört ki belőlle a zokogás.

- Épp... épp... - akarta mondani, de a zokogás nem engedte. Nagy levegőt vett és újból kezdte, már egy kicsit nyugottabban. - Épp jelenteni ment amikor a titán megjelent. Akkor már az épületben volt. Egy... egy hatalmas kő repült egyenesen feléjük. Én kiabálva rohantam a ház felé, de alig tettem meg pár lépést a hatalmas törmelék az épületre zuhant.... - mondta és újból zokogásba kezdett.

Egy sós könnycseppet éreztem még a szájamnál. Sírtam.

Nagy erőt vettem magamon, majd megszólaltam.

- Már nem tudunk rajta segíteni, de többiekén tudunk. Gyere, muszály megmentenünk azokat, akik még élnek. - mondtam és megragadtam a csuklóját. Rohanni kezdtünk a fal felé.

Most elöször látok igazi titánokat. Mind rondák és ilyesztőek. Pont ahogy mesélték.

- Ne maradj le, a falhoz megyünk! - mondom, majd egy nagyjából ép épület falába lőttem a zsinoromat és felemelkedtem a levegőbe. Hallottam, hogy Anastazia is követ, majd nem sokkal később mellém ér.

- Még nem foglalkozunk a titánokkal, csak akkor ha az utunkat állják, vagy megtámadnak!

Anastazia csak bólintott. Nem tudom jó döntést hoztam e, de így láttam helyesnek.

Közel egymáshoz száguldottunk az épületek között. Egy ideig nem keresztezték az utunkat titánok.

Már majdnem ott voltunk a falnál, amikor egy szőke, rendellenes titán ugrott át egy házon és utánunk iramodott négykézláb.

- A francba! - kiálltom el magam, mikor hátranéztem.

- Tessa! Vigyázz! - Mondta Anastazia. Értetlenűl fordúltam előre. Egy titán szájával néztem farkasszemet.

Túl gyorsan megyek! Ilyedten kiolldottam a zsinórjaimat és zuhanni kezdtem. Pont elfértem a titán feje alatt, mivel az vízszintesen csüngött egy házon.

A titán szája csattant én pedig azonnal gyorsítottam. Pont sikerűlt kellő távolságra repülnöm, mivel a két titán összecsattant és pórt húzva maguk után csúsztak jópár métert.

Zihálva néztem hátra a titánokra. A rendellenes azonnal felállt és újból utánunk indult. A másik még bogyánkodott a földön.

Mivel vesztettem a lendületemből így a titán túlságosan közel kerűlt hozzám.

Betértem egy éles kanyarral egy másik utcára, erre nem számított a titán, így pár métert futott még, mielőtt felszökkenve a háztetőre utánnam vetette magát.

Újból élest kanyart vettem, majd teljes gőzzel előre vetettem magam. A titán házakat összedőjtve futott utánam. Már ott voltam a falnál, így gyorsan felemelkedtem a magasba. Megnyugodva álltam meg a fal tetején. Túl éltem... de ez még csak a kezdet.

Körülnéztem, mindenhol törmeléknek.

Anastazia is felért a fal tetejére.

- Nincsenek itt. - mondom, de tudom potyára hisz ő is lássa.

- Eremből kiindúlva biztos a városban lesznek.

- Jó, de hol? Ketten semmit nem érünk egy rendellenes ellen! Még lehet egy sima titánt se tudunk megölni!