Wings of Freedom ( Levi x Oc )

14. Betegség

 Petra szemszöge:

Hét éves voltam, amikor mamáméknál nyaraltunk. Ők a fal másik felén felén lévő egyik faluban laktak, így minden nyáron ott voltunk, hogy apa ne kelljen ránk vigyázzon.

Most is oda tartottunk.

A szekér lassan döcögött az uticélunk felé. Tessa nyűgösen hisztizett mellettem.

- Miko éjünk oda? - kérdezte dunnyogva.

- Még sok idő kell. Aludj addig.

- Nyem!

Nagyot sóhajtottam. Mivel elmaradt Tessa déli alvási így a szokásosnál is türelmetlenebb lett.

Mivel a szekéren más utasok is voltak így inkább jobbnak láttam ha nem állok le vele veszekedni.

Sajnos apa nem tudod jönni belünk, így félve kuporodtunk le a szekér egyik sarkába és néztük az idegen felnőtteket.

Tessa tíz perc múlva szerencsére elaludt, így csendben telt el a következő 1 óra utazás.

Az ismerős falu tornya magasodott a horizonton. Hamarosan odaérünk. Izgatottan mocorogni kezdtem.

Mikor már eléggé közel értünk a házakhoz felkeltettem az alvó Tessát.

- Megéjkeztünk? - a szemét dörzsölve, kócos hajjal felült, hogy kilásson.

- Igen. Itt vagyunk, vedd a táskádat.

A falu végén megállt a szekér, mi pedig leszátunk. Izgatottan néztem körül keresve a két ismerős arcot, de sehol nem láttam őket.

Kézen fogtam Tessát, majd húzni kezdtem a nagyszüleink háza felé vezető úton.

- Hol van mama és papa?

- Biztos otthon vannak.

Valami nem stimmel itt. Mindig vártak minket a falu végén, de most nem. Pedig tudták hogy jövünk.

Tessa borotválva haladott mellettem, így jobbnak láttam, ha felveszem, hogy hamarább odaérjünk.

Végre megérkeztem az ismerős házhoz, de túlságosan nagy csend honolt bennt.

Remegő kézzel fogtam meg a kilincset, és mielőtt kinyitottam volna az ajtót letettem Tessát magam mellé.

Bennt halk motoszkálás és csoszogás hallatszódott. Becsuktam az ajtót, mire a csoszogás egy pillanatra abba maradt.

Köhögést hallottam nagyszüleim szobája felől.

Lépések erősödtek, majd mamám ijedt arccal fordult be az ajtóhoz vezető kis folyósóra. Bal kezében egy laskasirittőt szorongatott. Amikor felismert minket a fogása enyhűlt a konyhai eszközön.

- Mama! - Tessa nevetve futott oda mamához, aki azonnal megölelte. Én csak földbegyökerezett lábbal álltam az ajtónál.

- Mama, mi történt? Miért nem jöttetek ki utánunk? - nagyon furcsáltam mama viselkedését és a köhögéseket.

- Jajj édesem, a nagyapád nagyon beteg, nem tudtam kimenni értetek, mert nem hagyhatom itt.

- Rendbe fog jönni? - a szemembe könnyek gyűltek. Tudtam, hogy valami baj van. - Látta már az orvos?