Wings of Freedom ( Levi x Oc )

6. Első nap

Miután mindenki kipakolta azt a kevés holmiát kopogtattak, Mina Carolina volt az a szomszédos házból. 

- Sziasztok! Bejöhetek? - kérdezte az ajtóba kukucskálva. 

- Persze! - mondta Crista. A lány hatalmas mosollyal megköszönte, majd bejött.

- Már alig vártam ezt a napot! - örvendezett és leült az ágyamra.

- Én is. Azt mondták nagyon nehéz és megterhelő lesz, de szerintem ez így mókás! - dölt ki a saját ágyára Anastazia.

- Én egy kicsit parázok... Már akkor leordították a fejünket mikor kiszálltunk a szekérből. - mondta alig hallatóan Crista, majd a lábait átölelve a térdeire tette a fejét. Ymir azonnal mellette termedt, lefeküdt mögé keresztbe, a derekát átölelte a lánynak és a kezére döjtötte a fejét, majd végre elmondta amit akart.

- Ugyan Crista! Jó lesz! És majd ha mindennek vége és csatlakozunk a felderítőkhöz megházasodunk! - miközben ezt kijelentette a szája kishíjján átölelte az egész egész fejét.

Kibontottam a hajam ami leomlott a vállaimra, egésszen a derekamig ér. Mióta az eszemet tudom azóta hosszú hajam van és előbb kerülök a sírba, mint hogy én levágjam. 

Mina elvette az éjjeli szekrényemről a fésümet és felém fordúlt.

- Olyan gyönyörű hajad van, Tessa. Megengeded? - mutatott a fésümmel a hajamra.

- Nyugottan. 

Feltérdelt mögém majd összefogta a hajamat és fésülni kezdte.

- Na és ti melyik egységhez akartok csatlakozni?- kérdezte a mögöttem lévő.

.

.

.

Az este folyamán nagyon jókat beszélgettünk. Már is úgy érzem magam itt mintha ide tartoznák. Mikasnán kívül senkinek sem állt be a szája, Annie meg velünk se volt egésszen lefekvésig. Egymás szavába vágva beszéltünk.

Reggel hulla fáradtan keltem. Vagy is szinte kipattantam az ágyból ilyedtségemben. Hangos trombitaszó szólt az udvaron. Lihegve a szívemre tettem a kezem, ami így vert, hogy azt hittem abban a pillanatban szívrohamot kapok. 

Nagy levegőt vettem majd lassan kifújtam. Mikor már lenyugodott a szívem gyorsan megvettem az ágyat mivel a többiek már öltöztek. 

Gyorsan az ágyra vettem a szekrényemben lévő vadi új egyenruhát amit a vacsoránál osztottak szét köztünk. 

Másfél perc alatt magamra kaptam mindent, kivéve az öveket. Remegő késszel bogyánkodtam velük, mivel még csak alig volt pár percünk elkészülni. Lenyugtattam magam, majd a többiek utasításával felvettem a maradék kiegészítőt. Futva az ebédlőbe mentünk, ahol már mindenki evett. Keith mikor meglátott leszólított minket. 

- MÁR ELSŐ NAP KÉSTEK? MIT KÉPZELTEK TI MAGATOKRÓL? KIK VAYTOK TI? A KISKIRÁLYOK? AZONNAL TAKARODJATOK ENNI, ÉS A KÖVETKEZŐ ILYENNÉL ÉHEN MARADTOK, VILÁGOS TI SEMMIREKELLŐ TAKARMÁNYOK?

- Igen is! - mondtuk teljesen egyszerre, majd gyorsan elvettük az ételeinket és leültünk egy üres asztalra és szótlanul enni kezdtünk. Épp időben sikerült befejezzük az evést. Leadtuk a tányérjeinkat majd gyorsan az udvarra siettünk és megálltunk egymás mellé 1-1 méter távolságra, úgy mint a többiek. 

Louis mosolyogva intett nekünk a sor végéből. Vele volt Jean, Eren, Armin, Connie és még három srác, amiből 2 nagyon is fura volt nekem. Az egyik egy nagyon magas fekete haju szeplős srác volt, a másik a mellette álló alacsonyabb kigyurt szőke. A harmadik egy ártatlan kedves srácnak kinéző szintén szeplős és fekete haju srác volt.

Keith és még néhány felettes járkált közöttünk. Keith néha megállt majd kiabálva kérdezet néhányat egy-egy rémült kadéttól, majd tovább állt. A többi felettes halkan beszélt és végigmérték a fiatalokat.

Mikor átestünk a "bemutatkozáson" Keith ki is adta az első feladatot, erőgyakorlatok. Mindenkinek felmérte az erejét majd lapra írta azt.

Épp a fekvőtámaszt csináltam, amikor elém lépett, majd a hátam felső részére lépett. A kezeim azonnal remegni kezdtem. Dühösen néztem a felettesre, aki csak morgott valamit és a papírra firkált valamit. A lába még mindig rajtam volt. A kezeim már sajogtak a fájdalomtól, de nem adtam fel. Lassabban ugyan de csináltam a fekvőket. A férfi végre levette a lábát rólam, majd elment. Mivel figyeltek így nem hagytam félbe a fekvőket, de éreztem, hogy a szemem könnybe lápadt a fájdalom miatt ami már az egész testemben lüktetett.

A következő áldozata egy szőke, göndör hajú srác volt, ő szinte egyből kifeküdt mihelyt Keith a lábát a hátára tette. Keith azonnal leordította a fejét és felírta a " megbukottak" listájára.

Ez ment 1 órán keresztűl, míg mindenkit felmért. Ebben  a gyakorlatban 6an buktak el abból 4 lány. Szerencsére a mi "csapatunkból" mindenkinek sikerűlt.

Hálásan sóhajtottam fel, amikor végre letehettem a lábamat a földre. A kezein rezegtek akár egy öregasszonynak, és már nem éreztem őket a testemben szétáramlott fájdalom miatt. Körül néztem. Mikasán,  Annien,  Ymiren és a kigyúrt szőke csávón kívűl mindenki teljesen kivolt. Megráztam a kezeimet, majd jólesően kiropogtattam a hátamat. Keith azt mondta ez csak bemelegítés volt és 10 perc pihenő után futni fogunk 15 km-ert. Remek. Mindig is jó voltam futásban, de sosem szerettem hosszú távon csinálni hiába bírtam.