Wings of Freedom ( Levi x Oc )

16. 57. felderítő út

Mivel Petra időben keltett, így nem kellett nagyon siessek. 

Reggeli után elvettem a nyeregtáskát, és kimentem nyergelni a lovamat. 

Apa nagy öleléssel búcsúzott tőlünk.

- Miután hazajösztök mindenképp bekell mutassátok személyesen Levi kapitányt, mivel mind ketten nagy előszeretettel írtok róla a leveleitekben. - mindketten összenéztünk, majd apa kezében lévő levelekre néztünk.

- Persze, mindenképp megkérjük, hogy betudjunk mutatni neki.  - Petra ennyivel le is tudta.

- Viszlát apa. - elköszöntünk, majd felültünk a lovainkra.

- Kérlek benneteket nagyon vigyázzatok magatokra, és épen gyertek haza. Vigyázzatok egymásra, és ha nem muszáj ne menjetek titánok közelében és hallgassatok a hadnagyra és....

- Vigyázni fogunk. - a válaszom egy kicsit feszült volt.

- Igen, ügyelni fogunk egymásra, és ha tehessük hazajövünk. De most mennünk kell, mert hanem elkésünk. Viszlát apa. - Petra már ki is fordult az utcára és elindult a főhadi szállás felé.

- Viszlát.

Gyorsan utána ügettem, majd egy nagy sóhajjal Petrára néztem. 

- Szerinted hazaérünk épségben? 

- Nem tudom. De biztos rengeteg áldozattal fog járni ez az expedíció.

- Az biztos...

Erről egyből az álmom jutott eszembe.

Ha ez mind igaz lesz....

Ajj! Én hülye, az csak egy álom, nem fog beteljesülni, ugyan már. Női titán NEM létezik, ez csak egy hülye álom volt, semmi több.

Végre elénk magasodott a főhadiszállás, az udvaron emberek sokasága ment össze-vissza és pakolásztak.

Próbáltunk nem útban lenni ( elárulom, kevés eséllyel). Eld, Günther és Oluo az udvar másik felén voltak, ki gondolta volna?...

Nehezen ugyan, de végre mi is mellettük álltunk, és vártunk a hadnagyra, hogy elmondja a mai "programot". Pár perc múlva már a térkép felett hajoltunk, és hallgattuk a hadnagyot.

Azt hittem menten segre ülök, amikor ugyan azt mondta el, mint az álmomban. 

Túl sok véletlen egybeesés van a mai nappal és az álmommal.

A tömeg, a pakolás, a csapat helye, a hadnagy beszéde, az időjárás, és minden.

Olyan mintha megint az álmomba lennék, annyi ellentéttel, hogy tudom mi lesz ez után. Persze a végét már sosem fogom tudni az álmomnak, de van egy olyan érzésem, hogy ma megtudom.

Már nagyon szúrta az oldalamat az álmom. El akartam mondani a csapatnak... de biztos hülyének néznének, hisz az "csak" egy álom. 

Már a fal előtt álltunk. Mindenki pattanásig feszült volt, még a hadnagy is egy picit, de nem nagyon látszott. Vagyis.... csak én láttam annak, amit az is bizonyosít, hogy Petra se látta rajta.

Ez a tudat még inkább feszülté tett. 

- Hé. Nyugalom. Ha ilyen feszült maradsz titán kaja ként végzed. - a hadnagy ismerő mondatától a hideg is kirázott. Még egy hasonlóság. 

- Rendben, megpróbálok...nyugottabb lenni.

Ami persze nem sikerült, mivel tudtam, hogyha elhagyjuk a kaput nem biztos, hogy valaha is hazatérünk, akkor meg pláne nem, ha az a titán valóban feltűnik.