Wings of Freedom ( Levi x Oc )

11. Megmentettél

Nem sokáig lehettem kiütve, mivel arra ébredtem, hogy valaki épp cipel. A nap erősen a szemembesütött, így hunyorogva próbáltam kivenni kinek a kezeibe lehettem. Világos szürke, már már fehér haj, világos kék szem, sápadt bőr. Ez csak egy ember lehet.

- L..Louis... - motyogom.

- Igen, én vagyok. Ne félj, hamarosan a puha ágyadban aludhatsz. - mondja, majd lenéz rám.

- Életben vagy.... - mondom, a látásom elhomályosodik a könnyeimtől.

- Még szép hogy! Nem boszontottalak eleget az évek alatt, így muszály volt még maradjak.

- De, hogy...?

- Majd elmesélem, csak érjünk biztonságos helyre.

Még pár percig vitt a kezébe, amikor megtorpant.

- Mi az? - kérdezem egyből és arra nézek amerre Louis is.

Mikasa és Armin épp Erent emelték ki a titán testéből, a nagy lyuk a kapun már sehol se volt, a nagy sziklának hála. Alig pár méterre voltak. Louis odavitt, majd letett a földre. A többiek mrghökkenve nézték barátomat, hisz mindenki úgy tudta meghalt. Még mindig szédültem, de már feltudtam állni. Louis vállára támaszkodva épp kérdezni akartam valamit, amikor árnyék vetült ránk. Hátranéztünk. Két 10 méteres titán vigyorgott ránk.

- Hogy az a...!!! - mondja Louis. Elékapta a kardjait, majd épp a kezét nyújtó titán felé indult, amikor villanásokat láttunk. Ahol addig két titán állt, már csak a holttestük maradt. Nos, ez nem volt semmi. Valaki 2 mp alatt kiikattott két 10 métrest. Hamar meg is tudtuk ki volt ez az elképesztően erős ember, hát, nem más mint Levi hadnagy a felderítőktől. Hatalmas mosoly ült az arcomra. Csodálattal néztem minden egyes mozdulatát.

- Mi, kölykök, még is mi a franc folyik itt?! - kérdezte hátranézve ránk. A szeme megakart rajtam, de hamar Erenre vándorolt figyelme. Armin magyarázkodni kezdett, vállán tartva a félig ájult Erent, akit Mikasa putyukált.

Levi hadnagy azonnal eltessékelt minket onnan. Én mentem legutoljára, és amikor mellé értem megálltam.

- Kölyök, mondtam, hogy menj innen.

- Tudom, csak megakartam köszönni, hogy megmentett.

- Tch... tisztára olyan vagy, mint Petra.. - motyogja halkan. Elmosolyodtam a megjegyzésén, ugyan is nem tudja, hogy épp Petra testvére áll mellette.

- Talán azért, mert a testvérem. Amúgy ő jól van ugye?

A hadnagy egy pillanatra megszeppenve rám kapta a fejét, de szinte azonnal rendezte vonásait.

- Igen, jól van na de most menj a többiek után! - adta parancsba.

Megfordultam és megkönnyebbűlve mentem oda a többiekhez.
.
.
.

- Igaz, hogy a nővéred Levi csapatába van? - kérdezte Crista, már a szálláson.

Erent egy másik teljesen külön szobába tették míg felépül, majd lefogják vinni a pincébe. Én Cristával, Ymirrel és Sashaval voltam egy szobában. A szobánk sokkal nagyobb volt, mint a táborban, és csak 4en voltunk benne. A négy ágy a szoba négy sarkában van, az ablak alatt egy íróasztal van egy székkel és egy váza virággal. A két szekrények az ágyak  végébe vannak, középen. A kilátás semmi különösebb nem volt, csak a fal, ami az egész egységet körbevette.

Épp bepakoltam a szekrényembe, amit Sashaval osztottam el, amikor kopogtattak.

Jean kért beinvitálást a szobába.