Wings of Freedom ( Levi x Oc )

4. Ellenségből barát

Anastazia szemszöge:

Fáradtan pakoltam le a rengeteg faágat, amit az erdőben szedtem, majd tüzet gyújtottam. 

Nagyon óvatosa kellett legyek, nehogy túlságosan füstölni kezdjen, mivel akkor idevonzom magamhoz a többi utcán élőt. 

Igen, utcánélőt.

7 éves voltam, amikor a falunkat megtámadták a titáno. Épp virágot szedtem a házunk kertjében, mikor sikításokra lettem figyelmes. Azonnal eldobtam a csokrot a kezemből és berohantam a házba. Nem láttam miért sikítoznak, de nem is akartam tudni. Anyám azonnal a kezébe vett, majd letuszkolt a pincénkbe. 

- Anastazia, bármi történjen ki ne gyere innen! Várd meg míg minden elcsendesül és csak is akkor gyere ki és ha bármi szokatlant látsz, vagy hallassz azonnal gyere vissza ide! Világos? - mondta anyám a sírás határán. Látszott, hogy nagyon megvan ijedve.

- Igen. - nem tudtam miért mondja ezt.

- Richard! - mondja, majd azonnal felfut a lépcsőn. Richard az idősebb fiú testvérem, aki akkor az egyik barátjánál volt.

Jobban elbújtam a szekrény mellé, majd halgatóztam. Sikítások, sírás és hangos dörömbölés, amitől a föld is remegett. Lesöpörtem a vállamról a lehullott vakolatot, amikor meghallottam anyám sikolyát. 

- Richard! Neee! - a hangja törként hatolt a szívembe. 

Ez a robaly több órán keresztűl tartott. Mivel anyának megígértem, hogy nem megyek ki így maradtam a pincében és vártam. És csak vártam.

3 óra elteltével minden lecsendesült. A dübörgések egyre távolodtak. Mikor már úgy véltem kimehetek, lassan összehúztam magamon a felsőmet és nekiálltam a lépcsőknek. Nehezen ugyan de sikerült kinyitanom a pince ajtót, biztos ráesett valami. És igazam volt. Az egyik éjjeli szekrényünk volt az. Még jó, hogy üres volt, mert hanem bennt ragadtam volna.

Mikor sikerült felálljak körülnéztem a házban. Minden feldölve volt, a falak repedtek. 

Kinyitottam a bejárati ajtót, majd a szám elé kaptam a kezem, mivel a látványtól kishíján elhánytam magam. Az utca vérben ázott. Néhány épület romokban állt. Emberek testrészei hevertek szanaszét. 

Sírni kezdtem, majd elkezdtem keresni anyáékat.

- Anya... - mondtom, majd meglátok egy ismerős felsőtestet a ház sarkában. A szemem előtt minden elhomályosult. Richard élettelen teste hevert a ház mellett, pár méterrel mellette anyám hosszan kettévált teste, vagy is leginkább annak alsó része. A gyomrom összerándúlt, a szemeimből patakzottak a sós könnyek. Nem bírtam tovább nézni ezt a látványt. A ház felé fordúltam, majd beakartam menni, de összecsuklott a lábam és elestem. 

Még jobban elkezdtem zokogni, majd mikor felakartam állni gyomrom tartalma megindúlt és nem sokkal később öklendezni kezdtem. 

Mikor már vaamennyire megnyugodott a szervezetem bementem a házba és magamrazártam azt.

Ittam egy pohár vizet, majd összekuporodtam a mosogató kagyló mellé. 

Igaz, már alig kaptam levegőt a sírástól de nem érdekelt. Azt kívántam bár csak én is meghalnék.

3 napig vártam apámra, de mikor a harmadik nap estéjén is egyedül voltam rájöttem, hogy nem fog értem jönni. 

Reggel összeszedtem azt a kevés dolgomat is ami volt, majd nekiláttam körülnézni a faluban. 

Mivel már a szervezetem megszokta ezt a szagot és látványt nem hánytam el magam az utam során. 

Élő emberekkel nem találkoztam, de az egyik istállóban találtam egy lovat, amit felnyergeltem, majd nehezen felültem rá. Még jó, hogy apám megtanított lovagolni a régi lovunkon, Chillin.