Wings of Freedom ( Levi x Oc )

15. Rossz előérzet

Két héttel később

Végre hazamehetünk. Persze ezt is csak azért, mert három nap múlva indulunk a 57. felderítő útra. Mindenki feszült volt, amikor lementem az előtérbe a csomagjaimmal. Szerencsére már mindjárt egy hete semmi bajom sincs. A hadnagy gyógyszere megtette a hatását. 

- Végre visszamehetünk, már kezdtem nagyon unni itt. - Eld is letette a csomagjait, majd nyújtózkodott egyet. - Már kezdett nagyon fájni a hátam a sok takarítástól. - ezt már csak nekem súgta, mivel én voltam a legközelebb hozzá. 

A hadnagy ebben a pillanatban jelent meg a lépcső tetején. Még szerencsém, hogy nem röhögtem el magam Eld kijelentésén, aminek igazat kell adjak. Életemben nem takarítottam ennyit, amit nagyon megfog érezni a hátam és a kezem. 

- Tch, ez a kölyök még mindig lennt van? - csak ekkor vettem észre, hogy Eren tényleg nincs köztünk. 

- Majd én lemegyek! - ajánlottam fel egyből és már el is indultam a pince irányába. 

A lépcsők eléggé csúsztak a nedves levegő miatt. Igazán sajnálom Erent, hogy itt kellett lakjon 1 hónapig.

- Eren! Gyere, mennünk kell! - a kiálltásomra csörömpölés jött válaszul. 

- Megyek!

Biztos halálra ijesztettem és valamit levert.

Már hallottam is a gyors lépteket, majd megjelent egy kócos barna hajkupac a lépcső mellett.

- Nocsak Eren tán nem elaludtál? - a fiú a kijelentésemre egyből a hajához nyúlt és megigazította. Mire megálltam a nevetést már mellettem volt.

- Igen, elaludtam, mert Hange egészen hajnali 4ig faggatott. 

- De hisz már mindent elmondtál neki, nem?

- De, de most a felderítő út miatt faggatózott. 

- Jajj ,hisz te nem is voltál felderítő úton, akkor mit várt tőlled?

- Ha lehet ilyet mondani, akkor saját magát faggadta... vagy is izé.... ő válaszolt a saját kérdéseire, én csak ültem mellette. 

- Miért nem mentél el? 

- Nem hagyhatom csak úgy ott. Az túl... túl....

- Parasztság lett volna.

- Pontosan!

Mire felértünk a csomagok már a szekéren voltak. 

- Tch, na végre kivonszoltátok a seggeteket. Máskor nem várunk rátok!

- Igen is hadnagy! - Eren már szinte remegett, annyira félt.

Mikor a hadnagy hátat fordított azonnal megkönyököltem Erent.

- Nyugi! Minek remegsz így? Nem harap a hadnagy. 

- Ugyan ezt te honnét tudnád? Elvégre nem téged vert meg.

- Azt a TE javadért tette! Ugyan már Eren. A hadnagy jó ember.

- Persze, hogy jó....

- Hé! Még egyszer nem mondom , hogy szálljatok fel a lóra! - a hadnagy hangjára mindketten szöktünk is fel a lovainkra. Már így is pipa ránk.

Az idő őrjítően meleg volt. Mindenki levette még a barna kabátját is, és csak ingbe voltunk, de így is főttünk meg. Az égen egy felhő sem volt, és mihelyt kiértünk a mezőre eléggé felmelegedett a levegő.

Kerestem egy hajgumit és felkontyoltam a hajam amennyire csak tudtam. 

A kezemmel próbáltam legyezni magam, kisebb sikerrel. Már mindenki totál kivolt, kivéve a hadnagyot. Nem is értem, egyáltalán érez valamit is? Mindig olyan... rideg... és semmire sem reagál úgy mint az átlag emberek.