Ketté szakadva

Három

Az izzadságcseppek végigfolytak a tarkómon, a tenyeremen, a mellkasomon. Alig kaptam levegőt, és a lábam már olyan szinten görcsben volt, hogy kedvem lett volna orvoshoz fordulni vele. Már másfél órája szólt szünet nélkül az egyik Csajkovszkij-darab, amit már betéve tudtam, holott egyáltalán nem arra koncentráltam.

- Milena! Gyere már! - pisszegett nekem Celine, aki eltáncolta az ő részét (természetesen az első sorban, Kat mellett), és most a második sor következett, amibe Miss Schwartz, a szigorú balettoktató engem is berakott. Mivel végre nem a közös részeket kellett táncolnunk, kifújtam magam, és annyira élveztem azt, hogy nem kell spiccben állnom, hogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy máris én következek. Nina-val és Sophia-val az oldalamon, akik Celine "csapattársai" (és még véletlenül sem a barátai) lépkedtem előre, és táncoltam el ugyanazt, amit Celine és Kat előttünk. Miss Schwartz maga előtt összefont karokkal, gyilkos tekintettel figyelte minden egyes mozdulatunkat, ami eléggé feszélyezett. Jó, nyilván az előző tanárom is árgus szemekkel követte a próbáimat, de nála nem féltem attól, hogy egy hiba után kicsap az egész táncstúdióból. Itt azonban ennek nagyon is megvolt az esélye. Annyira meg akartam felelni a tanárnőnek, hogy a lábam egy jókora görccsé változott, és megbotlottam. Szerencsére nem estem el, de a jobbomon táncoló Nina nekem ütközött. Miss Schwartz azonnal leállította a zenét. Egyből tudtam, hogy nagy baj van, mert másfél óra alatt egyszer sem tett ilyet. Lesütöttem a szemem, ahogy odalépkedett hozzám, és megállt előttem.

- Maga az új lány? - kérdezte, a normálisnál némileg hangosabban. Bólintottam. - A szemembe nézz, ha hozzád beszélek! - üvöltött fel, mire én riadtan kaptam fel a fejem. Zöld szemei dühöt sugároztak, amitől én csak még feszültebb lettem. - Óra után jöjjön a tanáriba! - utasított, majd újra megnyomta a gombot a távirányítón, és tovább szólt a Csajkovszkij-mű. Szomorúan sétáltam vissza a falhoz, közvetlenül a teljes alakos tükör elé. Kat és a barátnői a másik sarokban őrülten jót szórakoztak rajtam.

- Megdöntötted a rekordját. - suttogta a fülembe Celine. Értetlenül pillantottam rá, de mielőtt kifejthette volna, Miss Schwartz megint leállította a zenét. Őszintén reméltem, hogy ezúttal nem miattam.

- Hát én ezt komolyan nem hiszem el! -kiáltotta el magát. - Milyen amatőr bagázzsal van itt dolgom? - tárta szét a karjait. - Kérvényt kéne benyújtanom, hogy folytassák a koreográfiát? Celine, Katharina, mire várnak? - kapkodta a fejét a tanárnő a mellettem álló lány, és Kat között. Ők ketten előreléptek, spiccbe álltak, és onnan folytatták a táncot, ahol abbahagyták. Közben a második és a harmadik sor is felállt, és vártuk, hogy a két szólózó befejezze az önálló részt. A tanárnő járkálni kezdett a teremben, és bár a zene elég hangos volt, törpesarkú cipőjének kopogása így is fülsiketítőnek hatott. Én épp felvettem a kezdő pozíciót, amikor Miss Schwartz odaért hozzám, megragadta a csuklómat, és a harmadik sorra mutatott. Nagyot sóhajtva soroltam hátra, és táncoltam tovább. 

- Kat nem bírta ilyen sokáig. - vette fel a vállára a sporttáskáját Celine. A spicc cipőmet a kezemben cipelve kaptam fel én is a terem végében elhelyezett nyitott polcokról a saját táskámat, és belesüllyesztettem a cipőmet. Egy fehér cicanadrág és lila tütü volt rajtam, de felvettem fölé egy laza, kötött, halvány rózsaszín felsőt. Belebújtam az edzőcipőmbe (nem tehetek róla, hogy szeretem a tütüt edzőcipővel viselni...Oké, a nővérem talán ezért nem állt szóba velem), és Celine után siettem, aki már kirontott az ajtón. A folyosón olyan őrületbe csöppentem, amire nagyon nem számítottam. Az előző gimimben 8-900 gyerek tanult, de ez itt...Te jó ég. Azt hiszem, a tegnapi buli résztvevői a suli diákjainak negyedét tette ki. Volt, aki edzőruhában, úszódresszben, félmeztelenül rohant át egyik edzőteremből a másikba. Celine ügyesen lavírozott a többiek között, én azonban nem voltam túl gyakorlott, így jó néhány embernek nekiütöttem a sporttáskámat.