Ketté szakadva

Tíz

Majdnem leestem a lépcsőn. De komolyan. Ha Maggie nem áll előttem, lezuhanok, és kitöröm a...nos, valamimet biztosan.

- Milli, jól vagy? - fordult hátra Maggie, amint észrevette, hogy rá tehénkedem. Megigazítottam a hülye cipőt, amit Celine erőltetett rám, és ami miatt felbuktam, majd felegyenesedtem.

- Igen, bocsi. - lesöpörtem a felsőmet. - Mi ez az egész? A királynő jött látogatóba? - nyújtogattam a nyakam. Az akadémia földszintje dugig volt. A bejárattól a recepcióig, és minden egyes lépcsőház felé is a terep minden négyzetmilliméterén nyolc ember nyomorgott. A hangzavar óriási volt. Ahogy a tömeg is. Ez a Benett Carson ekkora sztár lenne?

- Megmondtam. - ordította a fülembe Celine. - Ez a srác egy isten.

- Hiszem, ha látom. - üvöltöttem neki vissza. Celine megragadta a csuklómat, és rángatni kezdett. Az instabil cipő miatt amúgy is elég nehezen mozogtam, úgy meg pláne, hogy az akaratos szobatársam cipelt át egy felbőszült tinilányokból álló csoportosuláson, akik mind ugyanazt akarták: Benett Carson-t, ha nem tévedek. Celine félretolt volna két lányt, de azok hátrafordultak, mielőtt elhagyhattuk volna őket. Celine felhorkant, ahogy meglátta az egyiküket.

- Jézusom, te mindenhol ott vagy? - kérdezte elborzadva Kat-től Celine. A lány gonoszul elvigyorodott.

- Csak ahol helyem van. - felelte. - Kíváncsiak vagytok Benett-re? Sajnos, ma este nem ér rá. Lebeszélt találkája van velem.

- Ez az, Kathrina! - tapsolt kettőt Celine, elismerést tettetve. - Bizonyítsd be, hogy valóban olyan vagy, amilyennek mindenki hisz.

- Mire célzol? - harag villant Kat szemében.

- Egyszer használatos, eldobható ribanc. - válaszolta szemrebbenés nélkül Celine. Hűha. Nem lenne előnyös az ellenfelének lenni.

- Inkább vagyok ilyen, mint hozzád hasonló. - vágta rá csípőből Kat. Celine összefonta maga előtt a karjait. - Olyan, akihez pálcikával se nyúlnának hozzá. - Celine épp kontrázott volna egyet, csakhogy egy nagydarab biztonsági őr jelent meg, utat törve a szupersztárnak.

- Kislányok, ne itt bonyolítsátok le a cicaharcot. - kérte higgadtan a pasas.

- Semmi gond, Benett ismer engem. - villantott meg egy ezerpontos mosolyt Kat. A szóban forgó, imádat tárgyát sokaknál képező srác pedig befutott. Őszintén szólva, igen, pontosan ugyanolyan tökéletesen festett élőben, mint azon a képen. Napszemüveget viselt, farmert, fehér pólót és bőrdzsekit. Többen mögöttem szerelmetes sóhajtásokat eresztettek el, de volt olyan, aki fennhangon kérte, hogy vegye őt feleségül, nagyjából most. Benett megeresztett a tömeg felé egy "tisztában vagyok vele, mennyire tökéletes vagyok" féle mosolyt, és a biztonsági őrt követve eltűnt a liftben, amit kizárólag a sérültek használhatnak, hiszen a beindításához kód szükséges.

- Megmondtam. - suttogta Celine, ügyelve arra, hogy Kat ne hallja meg.

- Na, utat. Készülődnöm kell. - taszított arrébb néhány rajongót Kat, egyenesen a "D" szárny felé tartva. Percekig még ácsorogtunk ott, a recepció mellett, de aztán a tömeg oszladozni kezdett. A világsztár elvonult, a bulinak vége.

- Jutottál valamire? - rontott be a szobánkba Josh, egy halom papírt lengetve maga előtt. - Egy órán át kutattam a könyvtárban, de szinte semmit nem találtam Allyson McGregor életrajzáról. - az ágyamon ültem, előttem tengernyi kinyomtatott oldal, tánctörténeti könyv, és a készülő beadandóm hevert. Celine lement gyakorolni a hétvégi Évnyitóra Nina-val és Sophie-val, Maggie-nek edzése volt, így teljesen magamra maradtam. Felmarkoltam egy kupac papírt, és Josh mellkasához nyomtam.