Ketté szakadva

Tizenhárom

- Csak a kávé lesz, köszönöm. - mosolyogtam rá a pincérlányra az egyik belvárosi étteremben. Az egyenruhát viselő lány bólintott, és eltűnt a pult mögött. Benett a velem szemben lévő széken lapozgatta az étlapot, és közben hitetlenül vigyorgott.

- Komolyan gondoltad, hogy nem fogsz enni? - kérdezte, fel sem pillantva az étlapból. Az asztalra kihelyezett szalvétatartót kezdtem forgatni.

- Komolyan gondoltad, hogy élvezni fogom ezt a randit? - sóhajtottam gondterhelten. Benett felnézett rám; sötét szemei megcsillantak. Abnormálisan széles válla nem fért bele a látószögembe, te jó ég!

- Ha jól emlékszem, most épp te törlesztesz nekem. - jegyezte meg. A borzalmas hangulatom ellenére is kibuggyant belőlem a röhögés.

- Törleszteni?

- Fejbe vágtál az ajtóval. Kis híján kétszer! Ráadásul tudom a kis titkotokat, és Miss Schwartz biztosan nem díjazná, hogy a tanítványai éjszaka a fiókjában kutakodnak... - dobta be az adu-ászt. Letettem a szalvétákat, felkönyököltem az asztalra, és az államat a tenyerembe támasztottam. Angyali mosolyt erőltettem magamra, és mélyen a sztár vízilabdázó szemeibe néztem.

- Te vagy a legalattomosabb, legsunyibb, legkellemetlenebb alak, akivel valaha találkoztam. - közöltem vele egyszerűen. Benett büszkén vigyorgott.

- Te pedig a legcsinosabb, legédesebb, legőszintébb lány, akivel valaha találkoztam. - ahogy elhaladt mellettem a pincér, kezében egy tálcányi gőzölgő teával, megfordult a fejemben, hogy fogom az egészet, és ráborítom erre a majomra.

- Elnézést! - intettem a lánynak, aki az imént felvette a rendelésünket. Készségesen torpant meg, és kíváncsian figyelt. - Kérhetném azt a kávét elvitelre? - a lány értetlenül kapkodta a fejét köztem és Benett között, de végül bólintott, és visszament a pultba.

- Ez mire volt jó? - kérdezte Benett, hátradőlve a székén, maga előtt összefont karokkal.

- Minél hamarabb megszabadulok tőled, annál többet táncolhatok ma este. - vontam meg a vállamat. - Szerinted melyiket választom? - kitoltam magam alól a széket, és a pulthoz sétáltam. A pincérlány épp ekkor rakta ki oda a papírpohárba készített kávét. - Az úr fizeti. - intettem Benett felé, mire a csajszi a homlokát ráncolva bólintott, én pedig kisétáltam a kávézóból.

- Ha itt kettőt lépsz jobbra, nem jön ki a következő mozdulat. - mutogatott hevesen Josh. Egy fekete cicanadrágot és egy piros spagettipántos felsőt viseltem az esti próbánkon, amikor már az Évnyitóra raktuk össze a koreográfiánkat. A felénél is több megvolt már, de még nem voltunk készen. A holtpontot az egyik lassabb rész jelentette, mert az összes sok pontszámot érő mozdulatot elsütöttük benne az elején. - Milli! - integetett a szemem előtt Josh. Benett járt a fejemben, az, hogy Miss Schwartz miért nem akarja, hogy induljunk a versenyen, és a csapások, amik a tanárom miatt várnak rám. Nem voltam ott fejben, és ezt a legjobb barátom is kiszúrta. - Mi van veled? - tárta szét a karjait, miközben a terem végébe sétált, hogy az elejétől indíthassa a zenét.

- Benett-tel találkoztam délután. - vallottam be. Josh összeráncolt szemöldökkel szakította el tekintetét a telefonjától, amiről a zene szólt. - Ezért kértem, hogy csúsztassuk a próbát egy fél órával. Vacsorázni akart, de én nem bírtam ki a közelében tíz percnél többet, ezért eljöttem. - magyaráztam.

- Én még Sebastian-nál tartottam, de te máris beújítod a vízilabdacsapat sztárját? Nem gyors ez egy kicsit, Milli? - kérdezte, összezavarodva.

- Nem újítottam be. - öltöttem ki rá a nyelvemet, roppant érett módon. - Ő szállt rám. Ő volt az, aki erősködött a randit illetően. - mentegetőztem.