Ketté szakadva

Huszonkilenc

- És te akkor frankón jártál már New York-ban? - kérdezte, már vagy hatezredjére Claire. A tesóim már másfél órája faggatják Benett-et, ennyi ideje ülünk a vonaton. Az útból már csak fél óra van hátra, és míg Claire és Rosie azzal vannak elfoglalva, hogy minden apró részletet kiderítsenek Benett életéről, én egyre inkább kezdek ideges lenni. Az addig rendben van, hogy közös karácsonyt terveztünk Benett-tel, na de hogy ezt a szüleimmel is megosszuk? Arra sem mi, sem ők nem voltak felkészülve.

- A Világkupa-sorozatnak mindig van ott is egy állomása. - felelte Benett, hatezredik alkalommal.

- Menő. - állapította meg csillogó szemekkel a húgom. - És a legközelebbire elviszed magaddal Milli-t is? - villantott meg egy mosolyt Claire. A vonaton sikerült egy négyes ülést elfoglalnunk, így én a menetiránnyal szembe kerültem Benett-tel, a húgom és a nővérem pedig velünk szemben ültek. Benett elmosolyodott, megszorította a kezemet, és vetett rám egy gyors oldalpillantást. 

- Attól függ. - vonta meg a vállát végül. - Ha szeretne jönni, elviszem. 

- Ne viccelj. - röhögte el magát Claire. - New York-ba mindenki el akar jutni. 

- Én sokkal jobban szeretem Európát. - jegyezte meg Benett.

- Persze, mert te már mindenhol jártál. - mondta Rosie. - A gyerekeknek is tetszik a spenót a színe miatt, egészen addig, amíg meg nem kóstolják. - fintorgott a nővérem. 

- Ez nem mindig igaz. - szúrtam közbe. - Eleinte utáltam Benett-et, csak azután szerettem meg, hogy megismertem. - a tesóim és Benett is egyszerre fordultak felém, totál értetlen arccal. 

- Te utáltad őt? - bökött Rosie a barátom felé. - Hogy lehet utálni valakit, aki ennyire jól néz ki? - kérdezte, önkívületi állapotban. Szerintem fel sem fogta, hogy Benett is hallotta, amit mondott. 

- Pontosan ezt kérdezem az emberektől, akik nem kedvelnek! - röhögte el magát Benett.

- Egy seggfej voltál. - néztem rá a mellettem ücsörgő barátomra. - Beképzelt, öntelt seggfej. - egészítettem ki.

- Magamra akartam vonni a figyelmedet. - válaszolta Benett, halál komoly arccal.

- De cuki! - tette a szívére a kezét Claire. - Te hamarabb bele voltál zúgva a nővérembe, mint ő beléd? 

- Ezek szerint. - vont vállat közömbösen Benett. 

- Te belém voltál zúgva? - rántottam meg a kezét, mire megint rám vezette sötét szemeit. 

- Miért, mit gondoltál? - nevette el magát. - Potyára nem küldettem volna el magam a francba ennyiszer.

- Te elküldted őt a francba? - grimaszolt a nővérem. 

- Bunkó volt. - védekeztem azonnal. - Mit tehettem volna?

- A bunkó pasik a legszexibbek. - vigyorodott el Claire.

- Te aztán tudod. - öltöttem ki rá a nyelvem. A húgom borzasztó felnőttes módon visszanyújtotta rám a nyelvét. - Különben is, most itt ül mellettem, karácsony este készül megismerkedni a szüleimmel, úgyhogy, szerintem, jól tettem, hogy annyiszor elhajtottam. 

- Hát, ha nem lett volna ennyire kitartó, akkor most a papírzsebibe akarnál belefulladni. - közölte kedvesen a nővérem. Önkéntelenül is elröhögtem magam. Most őszintén, ki gondolta volna, hogy a tesóim ennyire jó arcok? Oké, persze. Jó sokan. Nem véletlenül ennyire népszerűek itthon. 

- Lett volna más jelentkező. - suttogta Benett, annyira halkan, hogy kellett pár perc, mire mindhárman felfogtuk, amit mondott. Nyeltem egy nagyot, remélve, hogy ettől a torkomban keletkezett gombóc enyhül, esetleg teljesen eltűnik. Erre persze esélyem sem volt.