Ketté szakadva

Kilenc

-Nagyon édes, hogy próbálkoztok, de másnak is szüksége lenne a teremre. - hallottuk meg Kat lesajnáló hangját a próbaterem ajtajából. Josh annyira meglepődött, hogy kis híján még el is ejtett. Izzadtan, görccsel a lábamban értem földet. Josh egy gombnyomással leállította a zenét.

- Kilencig a mienk. Lehet tiplizni. - hessegette el a lányokat. Kat eltátotta a száját. Nyilván eddig senki sem mert így bánni vele.

- Tiplizni? - vágta csípőre a kezeit, miután feldolgozta a hallottakat. - Már bocs, de nekem legalább annyi jogom van itt lenni, mint nektek.

- Most nem igazán. - rázta a fejét Josh. - Beosztás. - mutatott az ajtóra kiragasztott órarend felé, ahol a terem lefoglalásai szerepeltek délután háromtól egészen este tizenegyig. Fél nyolctól kilencig Josh és az én nevem volt beírva. Kat nagy gőgösen elsétált, nyomában a csatlósaival. Lerogytam a fal mellé, és próbáltam levegőt gyűjteni a tüdőmbe. Nehezebb feladat volt, mint hittem. Josh odajött hozzám, és letelepedett mellém. - Jól vagy? - kérdezte.

- Ja, persze, semmi bajom, csak nem kapok levegőt. - legyezgettem magamat.

- Jól tudod, hogy nem erre gondoltam. - mosolyodott el. Valójában tényleg tisztában voltam vele, hogy miért kérdezi ezt, de semmi kedvem nem volt válaszolni. Egész nap azért vártam a próbánkat, hogy akkor végre kicsit kiverhetem a fejemből Sebastian-t, és a gyönyörű, kedves barátnőjét. Napközben többször láttam őt a folyosón, de olyankor mindig megfordultam, és az ellenkező irányba indultam. Ebből persze leginkább csak annyi jött ki, hogy eltévedtem, és a könnyeimmel küzdve hívtam fel Maggie-t, hogy merre van a bioszlabor, mert nem találom. A barátnőm szerencsére mindig készségesen segített, és nem faggatott, sejtette, hogy a bátyja miatt vagyok magam alatt. Mindössze két nap telt el az előadás óta, amikor is kiderült, hogy Sebastian nem a sok pluszedzés miatt nem jelentkezett a randink után. Miss Schwartz megtudta, hogy Josh és én ellógtuk a Royal Balett előadását, ezért négyoldalas beadandó házi dolgozatot kell írnunk a társulat történetéből, beleértve a leghíresebb szólisták életrajzát is, mindezt pedig szerdára. A tanárnő igencsak meglepődött, amikor minden szó nélkül elvállaltam a feladatot, és gondosan lejegyzeteltem a témáját. Újabb dolog, amivel elterelhetem a figyelmemet Sebastian-ról.

- Jól vagyok. - válaszoltam Josh-nak. - Tényleg.

- Szombaton nem így tűnt. - húzta el a száját. - Sőt, még ma sem mindig.

- Kell egy kis idő. - sóhajtottam. - De ne aggódj. Az Évnyitóra toppon leszek, ígérem. - mosolyodtam el halványan. Josh bólintott, felállt, és felém nyújtotta a kezét. Felsegített, és újra beindította a zenét.

- Akkor jöhet még egy kis tánc?

Kedd reggel remegő gyomorral ébredtem. Első óra. Futóedzés. Focistákkal, és... és vívókkal. Amikor felkeltem, a fürdőben már folyt a víz. Celine nem volt az ágyában. Vele nem volt lehetőségem megbeszélni a történteket, bár sejtette, hogy Sebastian átejtett, mert észrevette, hogy sem Maggie, sem Josh, sem én nem ültük végig az előadást szombaton. Nem kérdezett semmit. Nem jelentette ki ünnepélyesen, hogy "én megmondtam!". Csak úgy viselkedett, ahogy mindig.

Miután felszabadult a mosdó, rendbe szedtem magam, és felöltöztem. Egy hosszú, fekete melegítőt kaptam fel egy fehér pólóval, meg a fekete futócipőmmel. A hajamat kontyba fogtam, sminket pedig egyáltalán nem tettem fel. Amikor kiléptem a fürdőből, Celine épp lófarokba kötötte a saját haját. Arca grimaszba torzult, amikor végigvezette rajtam a tekintetét.

- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? - mutatott rám. Feldobtam a sporttáskámat az ágyra, és beleraktam a mai napra szükséges tankönyveimet és füzeteimet.