Ketté szakadva

Négy

Nem is olyan rossz ez a suli. Sőt, sokkal jobb, mint az előző gimim. Itt nem néznek rám furán, amiért néha lábujjhegyen közlekedem, vagy mert a matekfüzetem tánclépésekkel van tele egyenletek helyett.

Töri után az egész osztály átvonult fizikára. Amikor megtudtam, hogy utolsó két évben nem kell kémiát, fizikát és földrajzot tanulnom, úgy éreztem, megfogtam az Isten lábát. Csakhogy, amikor átvettek a Nemzeti Sportakadémiára, közölték, hogy itt harmadévben is van fizika. Nagyszerű. Ezúttal a tanár már egy beosztott ülésrenddel várt minket, állítása szerint azért, hogy szokjuk a fegyelmet, és azt, hogy engedelmeskedünk kell. Így kerültem Nina mellé, a harmadik padsor negyedik padjába. Sosem érdekelt különösebben a fizika, de ahogy ez a középkorú, humoros tanár úr tartotta, valahogy nem jutott eszembe az alvás.

A fizika utáni szünet háromnegyed órás volt. Lementem a büfébe, ahol őrült tolongás fogadott. A diákok kilencvenöt százaléka kollégista, így nekünk nincs lehetőségünk otthonról kaját hozni. Miután átverekedtem magam a tömegen, és vettem egy óriás szendvicset meg egy jeges teát, kimentem a "D" szárny felől az udvarra. Egy darabig ácsorogtam az ajtóban, de aztán rájöttem, hogy ez így annyira nem lesz jövedelmező, tekintve, hogy legalább ötszáz diák morgott csúnya szavakat az orra alatt, amikor rám nyitotta az ajtót. Félreálltam hát, és egy méretes bokor mellett nézegettem a szendvicsem csomagolását, amikor megrezzent valami a bazinagy sporttáskámban. Az oldalzsebe épp a lábamnál volt, ezért éreztem meg. Kihalásztam onnan a mobilomat, és csodálkozva konstatáltam, hogy a nővérem írt egy sms-t. "Milli, anyáék mondták, hogy kérdezzem meg, mi van veled. Mi van veled?" Tipikus Rosie. A szendvicset betettem a táskámba, és bepötyögtem a választ. "Kösz, hogy érdeklődsz, Ro. Meg hogy ennyire őszinte vagy. Minden rendben."  

- Új lány. - lépett oda hozzám Josh. Olyan hirtelen ért a megjelenése, hogy kis híján a telefont is elejtettem. Gyorsan visszacsúsztattam a készüléket a táskám oldalzsebébe, és követtem a fiút, egészen az udvar közepén lévő padok egyikéig. Ledobta a táskáját, és lovaglóülésben helyezkedett el. Ugyanígy tettem, én is leraktam a cuccomat, és vele szembe ültem le.

- Azt hittem, elfelejtetted. - csomagoltam ki az ebédemet.

- Én ajánlottam fel. - nézett rám furán, miközben lehajolt, és ő is kiszedte a kajáját a táskájából. - Nem hívtalak volna ide potyára. Szóval, mennyire vagy itt új?

- Teljesen. - nevettem el magam. - Tegnap délután érkeztem.

- Te vagy Celine új szobatársa, ugye? - méregetett Josh. Bólintottam. Az idő kellemes volt, enyhe szél fújt, és ezúttal esőfelhők sem gyülekeztek a fejünk felett. Igazi késő nyári nap volt, amit minden diák kihasznált, vagy úgy, hogy az udvaron ebédelt, vagy úgy, hogy odakint edzett.

- Igen, bár szerintem ezt még ő sem fogta fel igazán.

- Celine nem arról híres, hogy bármit is olyan gyorsan felfogjon. - legyintett. - Tavaly két hétig nem járt el az év végi előadás próbáira, mert nem hitte el, hogy ő a főszereplő. - röhögte el magát Josh.

- Hogyhogy nem Kat lett az? - haraptam bele az ebédembe. Irtó éhes voltam már.

- Kat tehetséges, és ezzel tisztában is van. Ez a legnagyobb gyenge pontja. Celine pedig nem bízik magában, és néha többre megy ezzel, mint Kat a magabiztosságával. - magyarázta. - Ők ketten első óta nagy ellenfelek. Miss Schwartz ezért is reméli, hogy valamelyiküket elviszi a Társulat idén. Gyakorlatilag minden kettejük között dől el az osztályban. - hűha, én egy ilyen befolyásos ember szobatársa lettem? Komolyan? De hiszen ő tartott nekem kiselőadást tegnap Kat-ről és a kiemelkedő tehetségéről!