Deadly game!✓

•Endgame: The eleventh hour•

A tizenegyedik óra. Nos öt rész maradt hátra,így lassan elérünk a végjátszma utolsó részéhez. Vajon ki éli túl és ki hal még meg? A játékosok időben rajönnek ki a gyilkos? És mit fognak tenni vele?Meglátjátok ha elolvassátok. Jó olvasást.

MinJae

6:40

A kezdeti sokk után,megadva a tiszteletet YoungJa holtestének letakarjuk őt egy pléddel amit a raktárból hoztunk fel. Nem bírok ránézni senkire sem. Ki lehet a gyilkos? Bárki lehet,hisz olyan könnyen manipulál mindenkit,hogy csoda hogy még életben vagyunk. Óvatosnak kell lennem. Egyedül magamban bízhatok és senki másban. Viszont nem kezdhetek itt másra mutogatni,hát kitörne a pánik és a gyilkos kapva kapna az alkalmon,hogy megöljön mindenki. Ezt nem tehetem meg senkivel sem. Élő céltábla kereszt van a hátunkra festve,és a gyilkos a markában röhög hogy ennyire életképtelenek vagyunk. Megfogok őrülni ettől a sok gondolkodástól. Viszont van egy előnyünk a nap felkel ezért nem lesz már sötétben harc egy ember ellen aki szeret lesből támadni.

7:00

Lent ülünk, tisztes távolságban egymástól. A nap első sugarai már adnak némi fényt,ezért most természetes fényben is megtudom állapítani hogy rettenetesen pocsékul néz ki mindenki. Hihetetlen hogy mindjárt vége van ennek az egésznek. Felfoghatatlan,hogy huszonnégy óra alatt többen meghalnak és egy egész osztály válik lelkisérültté egy olyan dolog miatt,amit pár elmebeteg állat talált ki mert nem volt jobb dolguk. Őszintén szólva,az elején nem gondoltam volna hogy a végéig életben vagy játékban maradok,de ha jobban belegondolunk SeonGi sokat segített abban,hogy ne hagyjam el magam és csináljam végig.

-Komolyan eltudjátok hinni hogy valaki közülünk tette?-szólal meg JungHo.

-Nem egyáltalán nem tudom elhinni. Ebben az évben,volt pár újítás. Nem lehet hogy valaki bejött és az tette?-kérdezi Yoshi. Őszintén nem tudom.

-Fogalmam sincs srácok. Annyira összevagyok zavarodva, és akkora sokk ért,hogy jelenleg egy normális ész érvet nem tudnék elmondani,nemhogy feltételezni egy abszurd dolgot.-sóhajtok fel és ezek után kivonom magam a beszélgetésből.

-Srácok. Gondolkodjunk. Senki nem lehet olyan profi,hogy így változtassa az érzelmeit. És nem játszhatja meg ennyire az ártatlant.-néz SooMi a társaságra.

-Kivéve egy pszichopata. Nem rég olvastam egy könyvet egy hírhedt sorozatgyilkosról aki Seoul utcáin tanyázott a kilencvenes években. Olyan profin manipulálta az embereket,hogy kétszer is elkapták,de csak harmadjára sikerült megvádolni és letartóztatni. Olyan tekintete volt mint egy kiskutyának,hamis könnyeket facsart ki magából,minden szavát elhitte az ember és négy év alatt több mint ötven áldozatot szedett. A hivatalos bejegyzett neve a Seoul-i fojtogató volt,de sok helyen csak úgy emlegették,hogy a kétarcú pszichopata gyilkos.-meséli EuJin. Akkor ezek szerint nekünk is egy kétarcú pszichopata jutott. Szuper ennél rosszabb már nem is jöhetne.

7:20

-És most mi lesz? Itt fogunk ülni kilencig? Mert nekem nem baj,de lehetőség szerint jó lenne ha senki nem lépne le.-magyaráz Jisun. Ha nem mondja hülyén halok meg de komolyan. Szerintem senkinek nem állt szándékában elmenni innen.

-Nem tudom srácok. Ez a helyzet maga a pokol jelenleg. Komolyan nem tudom,hogy mit csináljak vagy mit mondjak. Úgy gondolom most egy kicsit gondolkodnom kell,hogy mire számítsunk. Már nincs sok hátra,éppen ezért duplán kell figyelnünk. Terveznek valamit,én pedig nem szeretném ha bárki is meghalna ebben a kis időben. De jelenleg nem tudom kiben bízhatunk és kiben nem. Folyamatosan az ész érveket sorolom fel magamban,de senkiről nem tudnám feltételezni hogy ő a gyilkos. Teljes kavarodás van a fejemben.-vázolom fel a gondolataimat. Ha kicsit is összekaparom magam akkor,sem megy. Hátrafordulok és a pocon lévő egyik könyvre nézek ám megakad a tekintetem a sarokban lévő kamerán,és bizony ekkor tudatosul bennem,hogy a kamerán vagy kamerákon keresztül jelez a gyilkos mikor készen áll. Szóval már csak azt kell figyelni,hogy ki az aki rápillant a kamerákra egynél többször. Diszkréten körbenézek és összesen négy kamerát számoltam. Lassan felállok és SeonGi előtt megállok,majd nemesegyszerűséggel beleülök az ölébe. Kell egy szövetséges, és benne meg SooMi-ban bízom a legjobban. Majdnem a kezdet kezdetén csatlakozott hozzánk ezért ő biztosan tiszta.
Lassan odahajolok SeonGi füléhez és nagyon nagyon halkan suttogni kezdek.

-Figyelj. Láttad a kamerákat ugye? A gyilkos telefon helyett azokat használja. Elég hihetetlen de így van. Azt kell nézni,hogy ki pillant egynél többször oda. Bennem is csak most tudatosult hogy ezen a helyen négy kamera van,szóval SooMi segítsége is kell,és utánad benne bízom a legjobban. Meg kell állítani ezt az őrültet. -suttogom a fülébe egy rendben válasz után és tíz perc pandamacit játszva leszállok róla és diszkréten SooMi mellé sétálunk.

7:35

Megkérdezzük a lányt hogy-hogy van. SooMi lesújtva de válaszol nekünk hogy a helyzethez képest egyre jobban. Leülök mellé és a vállára hajtom a fejemet és a fal felé fordulva,elkezdem neki felvázolni a helyzetet. Meglepődik mert neki fel se tűnt a négy kamera. Azt mondtam két társamnak hogy üljünk le könyvet "olvasni" és így is tettünk. Mindhárman fogtunk egy könyvet és leültünk egy helyre ahonnan látunk mindenkit. Érzem hogy hibázni fog,mert már csak egy óra és negyven perce maradt hátra. Kezdetét vette a tizenkettedik óra ami úgy érzem nem lesz sétagalopp.

●○○○○●●●●○○○○●●●●○○○○●●●●○○○○●●●●○●
Köszönöm szépen hogy elolvastad remélem tetszett ❤️❤️ Sajnálom a lapos részt ><

Nos sajnos már csak 5 rész van hátra🥺😭
Viszont a következő részben már történni fognak dolgok is😅