Deadly game!✓

•Last minutes. Escape from hell•

Miután meghallottam az ajtó csapódást YungBin felé fordulok.

-Miért tetted? Miért árultál el minket? Mennyit fizetnek neked ezek hmm?-teszem fel a kérdéseimet,mire sötét vigyorral az ajkán rámnéz.

-Ugyan már MinJae. Élvezetért csinálom nem pénzért. Tudod drága barátom én igazán kedveltelek téged,és tudtam hogy te leszel az aki megfejti hogy ki a gyilkos.-nevet fel halkan és előránt egy fegyvert. Őszintén? Gondoltam hogy lesz nála egy. Ez a srác beteg. Nagyon nagyon beteg. Nem akarok meghalni de talán itt a vége?
●○ ○●

MinJae

08:40

-Élvezetért gyilkolni? Nem gondolod hogy ez beteges? Hova gondolok hiszen te egy pszichopata vagy.-nevetek fel elkeseredetten. Közelebb kell férkőznöm hozzá hogy megkaparintsam a fegyverét. Beszéltetnem kell még 20 perc van hátra,valahogy muszáj vagyok elvenni a fegyvert.

-Soha nem értenéd meg ezt MinJae. Tudod nem vagyok én gonosz,de a pokoli múltam arra sarkalt,hogy tegyem ezt. Vannak érzéseim,mert téged és Yoshiékat nagyon is kedvelem meg persze JiSun-t is. Őt talán jobban is mint kellene.-sóhajt fel és leengedi a kezét. Nagyon fura a srác,és jelenleg összevan zavarodva. Most van alkalmam elvenni a fegyvert vagy csak kiütni. Mire nem jó hogy jártam önvédelmi oktatásra. Gyorsan odaszaladok és rávetem magam a srácra,akivel elesünk,így a fegyver kiesik a kezéből és elterülünk.

-Kérhettél volna segítséget YungBin. Ha a barátaidnak tartottál minket miért nem kértél tőlünk bármilyen tanácsot is? Miért így?-kérdezem tőle,miközben erősen tartom lent a földhöz szegezve.

-Mert nem ismertek engem,vagy az apámat. Arra tanított hogy senkiben se bízzak a halucinációi okozta rettegésében kellett élnem és hamarosan én is olyan lettem mint ő...a világnak azt mutattam minden oké de éjjel kitört belőlem az elrejtett énem és késztetést éreztem arra hogy kiontsam egy ember életét. Mikor realizálódott bennem hogy mit tettem,elakartam menni segítséget kérni. Ezt az apám nem engedte,hát lezárt a pincébe és megkínzott,napokig nem ehettem,nem ihattam,állandóan megvert. Hiába kértem istent hogy segítsen senki nem tette. Féltem tőle nem ez enyhe kifejezés. Rettegtem ezért azt tettem amire kért. Azért nem kértem segítséget, mert ha az apám megtudta volna,megölt volna. Szépen lassan és fájdalmasan. Itt az indok amiért nem kértem senki segítségét.-fordítja oldalra a fejét én pedig továbbra sem engedem el,ám meglazult a szorításom amit kihasználva lerúg magáról,és hirtelen egyensúlyomat vesztve elesek. Lassan elővesz egy zsebkést és ráteszi a lábát a mellkasomra. Felszeretnék állni de nem megy,mert teljesen rámnehezedik. A bordáim reccsenését hallva elfog a halálfélelem és megpróbálom magamról letaszítani,de az oxigén hiány miatt csak megütni tudom. Úgy gondolom legalább két vagy három bordám eltört.Leveszi rólam a lábát,és rámül. A szemeiben nem látok mást csak félelmet,és rettegést.

-Parancsot kaptam az apámtól, hogy tegyek el láb alól annyi diákot,amennyit csak tudok. Én ezt nem akarom MinJae,de félek tőle. Ő az egyik játékszervező érted? Látja minden egyes mozdulatomat,és habár nem akarom ezt tenni muszáj vagyok.-könnyezik be a szeme és jó párszor megüt. Lehajol hozzám és a fülembe súg,majd újra megüt. Tehetetlen vagyok,hisz pár bordám eltört,mostmár az orrom is. Nem tudok mit tenni csak hagyni,hisz már így is kegyetlenül fáj mindenem. A kegyelemdöfés itt most szószerint értetődő,hisz leszúr engem. Először fel sem fogom,de mikor megérzem a kellemetlen égő érzést az alhasamnál,elfog a pánik és odakapok a kezemmel. Az idő teljesen lelassult,és a sokk meg a vérveszteség miatt alig tudok ébren maradni,látom ahogy YungBin kitöri a könyvtár ablakát és kiugrik az ablakon ezután összeszedem minden erőmet és megpróbálok felállni. Ha elveszítem az eszméletemet idő előtt az a sok gyötrelem elveszik ezt pedig nem engedhetem.

SeonGi

09:00

Vége,el sem hiszem hogy vége ennek az egésznek. Lent várakozunk és mikor meghalljuk a zár kattanását azonnal kinyitjuk az ajtót és kilépünk a napra. Életemben nem örültem még ennyire annak hogy süt a nap. Végignézek a társaságon, mindenki arcán boldogság és fáradság tükröződik.
Mikor meghalljuk az ablak törését odakiálltom a srácoknak hogy hívjanak mentőt, meg rendőröket. Nem beszélhetünk a játékról,de a könyvtárban még ott a gyilkos. Ő jó bűnbak lesz,végülis megakart minket ölni.

Felszaladok a könyvtár harmadik emeletére,és mikor meglátom MinJae-t egy pillanatra levegőt is elfelejtek venni. Az arca vértől maszatos,zihál mint aki nem kap levegőt, és vérzik az alhasánál,még magánál van. YungBin viszont sehol. De ez most nem érdekel. Ölbe kapom a fiút, aki hálásan pillant rám. Elkezdek vele lemenni hogy elhagyjuk ezt a poklot.

-Várj. Kérlek tegyél le.-szólal meg erőtlenül a bejárat előtt. Tudom mit akar. A saját lábán szeretné elhagyni ezt a pokol tanyát. Lassan leteszem őt és a segítségemmel együtt elhagyjuk a kísértet kastélyt. Segítek leülni MinJae-nek a földre és én is mellé telepszem. Nagyon aggódom érte,de hamarosan megérkezik a segítség.

MinJae

9:15

Hazudnék ha azt mondanám hogy nem fáj az élet jelenleg. A mentőknek idő mire ideérnek addig megbeszéljük, hogy mit mondunk a rendőröknek.
Mi csak ide jöttünk és itt akartuk tölteni az éjszakát, de az a pszichopata a második emeleti könyvtárban megtámadott minket. Egyszerű de nagyszerű.

🎶🎶🎶🎶🎶🎶

🎉Gratulálunk🎉
Hyun MinJae,
Kim SeonGi,
Jung SooMi
Hwa JiSun
Hwa JungHo
Takeda Yoshinori
Nishimura Hana
San EuJin
Chun YiSoo

Említsük meg azokat akik kiestek.

Nam JinSoo
Sun JaeHyun
Hah JiHee
Ung HaeMi
Hirota Saya
Sheila és Leila Cross.
Ryu Eunbi
Kim JinSei

Most pedig adózzunk 1 perc néma csenddel a 24 óra alatt meghalt diákok emlékére.

🎗Meghaltak🎗
Song Jiwoo
Song HyunWoo
Min WooJin
Jeong YeEun
Hwang NamSun
Kang MinHyuk
Heo MinJun
Min SuEun
Heo Yong
Seo EunWoo
Soo MinJun
Seul YoungJa

A hihetetlen teljesítményeteknek köszönhetően ötvenezer dollárt kaptok a harminc helyet. Köszönjük a játékot. További szép évet.

●○●

Elveszítettük tizenkét társunkat. Hogy ezt hogy fogjuk megemészteni? Sehogy,hisz a tudat hogy meghaltak soha nem fog elmúlni,és elfelejtődni. YoungJa halála lesz a legnehezebb,hisz mindenki imádta őt. Végignézek mindenkin és minden arcon ugyanazt látom. Mélységes fájdalom,megkönnyebbültség érzés,elnem hullajtott könnyek,szomorú tekintetek. Lehunyom a szemeimet és a mentők kiérkezéséig nem is nyitom ki őket.
Körülbelül tíz perccel később megérkeztek a mentők és megvizsgáltak mindenkit,míg engem azonnal hordágyra tettek és be is raktak a mentőkocsiba. SeonGi velem jött, nem engedte el a kezemet,végig velem volt ezért pedig hálás vagyok neki.
A kórházig vezető úton én elaludtam és onnantól kezdve egyáltalán nem tudom hogy mi történt. A lényeg hogy végre vége van.

●○○○○●●●●○○○○●●●●○○○○●●●●○○○○●●●●○●
Köszönöm szépen hogy elolvastad ❤️
Már csak három rész maradt🥺❤️