Only You - We Belong To Each Other

22.

- Sziveem! - kiáltottam le Niallnek, aki épp a nappaliban nézett valami sorozatot.

- Mondjad Drágám. - mondta lihegve, mert valószínűleg futott a lépcsőn.

- Mit vegyek fel? - tettem fel kétségbe esetten a kérdést.

- Hercegnőm, felőlem így is jöhetsz, ahogyan most vagy. - utalt jelenlegi öltözékemre.- Még valami, csak egy McDonaldsba megyünk nem a Met Gala-ra jó? Nekem tök mindegy, hogy miben vagy jelen mellettem, mert mindenhogyan gyönyörű vagy.

- Köszönöm Életem! - mondtam halkan.

- Na de! Kiválasztok én neked olyan szettet, hogy magadra sem fogsz ismerni. - nevetett fel és a szekrényemhez lépett.

- Na meglátjuk. - mondtam kuncogva, jobb kezemet szám elé téve, egy kis szégyenlősséget színlelve.

Pár perc heves kutakodás után kivett a szekrényemből egy fekete, térdnél szakított farmert, egy The Rolling Stone-os pólót, amit lenyúltam Harrytől, egy One Direction mintájú pulcsit. Miért is ne, kell a menedzsmentnek a promó, Niall csaja One Directionos pulcsiban mint egy fan. - gondoltam. A gondolattól, hogy hogyan fogok kinézni Niall mellett 1D-s pulcsiban, nevetnem kellett, ami nem kerülte el a figyelmét.

- Igen? Mondhatod, ha problémád van ezekkel. - Nézett rám felvont szemöldökkel.

- One Directionos pulcsi? Mint valami fangirl. - nevettem.

- Oh, nemnem. Én is ilyenben leszek, ez az új termékünk. - mondta mosolyogva. - De ha szeretnéd nem muszáj ebben jönnöd.

- Az a lényeg, hogy kényelmes legyen. - mondtam.

- Igaz, na öltözz aztán menjünk, mert így soha nem tűnnek el a dobozok lent. - mondta kezeit összecsapva.

- Oké, főnök! - nevettem fel.

- Na, siess vagy én öltöztetlek fel. - mondta és kiment a helyiségből.

Felöltöztem és lementem a nappaliba, ahol a dobozok már nem szerte szét voltak, hanem rendezetten a lépcső mellett. Mivel nem láttam sehol szívem királyát, a keresésére indultam, bejártam az egész földszintet, de sehol nem volt. Megnéztem az emeletet és, de ott sem volt, szóval egy hatalmas sóhajjal inkább kimentem a kertre néző erkélyre. Körülbelül fél perce támaszkodhattam a korláton, mikor megláttam szeretett vőlegényemet golf ütővel a kezében, éppen készült elütni a kis labdát. Golfozni is tud, van olyan dolog egyáltalán, amihez ez a férfi nem ért? Angyal hangja van, gitározik, zongorázik, romantikus, törődő, kifejezetten jól táncol, eszméletlenül szívdöglesztő és még golfozik is, tökéletes és az enyém, a vőlegényem és remélhetőleg össze fogunk házasodni. Gondolataimra elmosolyodtam és pár percig gyönyörködtem a kertben játszó férfiban, majd szóltam neki, hogy indulhatnánk, mert majd éhen haltam.

- Na, akkor szeretnél vezetni? - mosolygott.

- Uuu, persze. - ugrottam fel örömömben, hogy végre vezethetek én is.

- Gyere. - mondta mosolyogva, majd ujjait összefonta az enyémekkel és a garázs felé vettük az irányt.

- Na jó. - mondtam döbbenten elhúzva a "jó" szócskát. - Te normális vagy? - nevettem fel. - Egy cabrio? Tudod, hogy szeretlek, de hé! Tél van. - értetlenkedve.

- Akarod vezetni vagy nem? - kérdezte, majd a kocsi bal oldalára támaszkodott.

- Akarom. - mosolyodtam el, amire ő csak a kezembe dobta a kulcsot. Mivel nem messze van a McDonalds ezért nem tellett sokba útunk, aminek hálás voltam mert nem haltam éhen vezetés közben. Mikor odaértünk, leültünk egy asztalhoz és a kihelyezett étlap szerűséget kezdtem el nézegetni.

- Szerintem marad a HappyMeal menü egy fagyival, semmi ehetően kinéző dolog sincs. - mondtam enyhe szemforgatással.

- Fagyi? Húsz perce még nem tél volt? - nézett rám Niall az asztal másik végéből felvont szemöldökkel.

- Jó na, megkívántam. - nevettem el magamat. - Te mit eszel? - néztem rá kérdőn.

- Semmit. - szünetet tartott és közelebb jött, félig az asztalra dőlve. - Az a helyzet, hogy én már jóllaktam veled. - huncutul mosolygott és csókot lehelt kezemre.

- H-hogy mi? - néztem rá meglepetten. - Te galád! - böktem meg gúnyosan, mire mindketten felnevettünk.

- Na gyere, rendeljük meg azt a kaját mielőtt éhenhal az asszonyom. - mondta, majd felállt és a rendelő pulthoz ment.

Mivel helyben ettem, körülbelül fél órán keresztül voltunk a Mekiben, páran odajöttek hozzánk képet kérni, imádom a rajongókat, annyira édesek mikor odajönnek Niallez, vagy akár hozzám. Otthon elpakoltuk a maradék dobozt, délután pedig elmentünk Paullal vásárolni dolgokat a vacsorához, illetve alapvető háztartási dolgokat, mint például szalvéta vagy légfrissítő. Ebédelni sajnos nem tudtunk, mert lefoglalt minket a pakolás és nem voltunk kifejezetten éhesek ami igazából kész csoda.

- Hmm de jó illatok vannak. - hallottam magam mögül Niall hangját.

- Hát igen, azt mondják, hogy egy férfi szívéhez az út a hasán keresztül aranyozott. - mosolyogtam.

- Ezzel az a probléma, hogy az enyém már rég a tiéd. - mondta, majd arcon puszilt.
- Oh igen?

- Az első másodperc óta, mikor megláttalak a boltban, már akkor a tiéd voltam. - mondta miközben lassan kezeit derekam köré fonta és mondandója után lágyan megcsókol.

Amióta normálisan zajlott az élet az új házunkban, nagyon gyorsan tellt az idő. Eljött a hétvége is, amit Niall szüleinél töltöttünk és egy kicsit átmentünk hozzánk is. Bevallom Niall szüleinek a reakciója arra, hogy eljegyzett egy számukra ismeretlen lányt a fiúk, meglepett, kifejezetten jól fogadták, boldogok, hogy végre van egy komoly dolog az életében a munkán kívül is. Amikor visszamentümk Londonba méggyorsabban ment minden. Én dolgoztam, Niall szintúgy. Sokat randiztunk és voltunk együtt, na meg persze párszor elmentünk kirándulni a fiúkkal. Harry szülinapját is egy ilyen kis kiruccanás keretében ünnepeltük. Három hónappal később, elrepültünk megint San Franciscoba, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk, jobb ott, mert sokkal nyugisabb a környék, meleg van és a kertben nem medence, hanem homokos tengerpart van, gyönyörű pálmafákkal megspékelve. Nagyon nyugis volt minden, éltük az életünket, mint egy normális gazdag pár akik élik sajátos életüket az aranyban.

- Szerelmem! - szólt Niall a fenti fürdőszobából.

- Igen, Életem? - kérdeztem vissza az ajtóban állva, amikor odaértem.

- Beszélnünk kell! - próbált komolyan nézni, de nem sikerült neki, mert szájából éppen egy fogkefe lógott ki, arcán pedig kisebb fogkrémfoltocskák voltak.

- Az ilyen beszélgetések mindig rosszul végződnek. Baj van? - néztem rá aggódással teli tekintettel, miközben szemeit páztáztam, válaszokat keresve, de valahogy nem találtam meg, hiába kerestem.