Ez - mint ahogyan a borítón is látható - egy Niall James Horan FanFiction, avagy Anne Hudson naplója. Az egész iromány a saját képzeletem szüleménye a valósággal egybeszőve. *Minden jog fenntartva!*🙊
Egy szép Augusztusi napon, Niall a One Direction...
- Szia Hercegnőm! - köszöntöttem páromat egy forró csók kíséretében. - Gyönyörű vagy, mint mindig. - dicsértem meg külsejét és a túloldali ajtóhoz léptem, hogy kinyissam leendő nejemnek az ajtót.
- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. - válaszolta kivirulva.
- Megtisztelő. - nevettem fel. - Hölgyem? - mondtam miután kinyitottam a kocsiajtót és befelé intettem asszonyomat.
Most egy nem túl puccos, de nem is a leg alacsonyabban értékelt étterembe mentünk, egy Galvin La Chapelle-nek nevezett, Francia étterem. Kívülről az épület elegáns, belül pedig egy kisebb vintage feeling tör az emberre, mikor belép. Harryék ajánlották, ők is ide szoktak menni, ha nem akarnak nagyon feltűnőek lenni, bár maga az étterem is egy kész feltűnés, de ők tudják. Körülbelül fél óra az út autóval a sétáló utcától, ami ahoz képest, mikor Milánóban voltunk egy jó arány. Amikor beléptünk az ajtón nem láttam mást, csak Annie ámuldozó tekintetét, nagyon le vehette a lábáról a hely, mert szemei csillogtak, szája pedig egy halvány"Woah" szócska után tátva maradt. Tudom, lehet, hogy most mindenki azt fogja mondani, hogy gonosz vagyok, de szerelmem arckifejezésén egy kicsit elnevettem magamat, annyira elbűvölően aranyos volt, de legalább jó pont, hogy tetszett neki.
○○○
Amikor kiszálltam az űrhajó szerű autóból, ami Niall BMW-je akar lenni, megláttam az étterem bejáratát ahova mentünk, először azt hittem, hogy valami hotel, de belül, ott egészen más. Míg kívülről inkább szürkés színek díszesítették az épületet, addig belül zöld, barna és fehér, vele egy csipetnyi szürke ékesítette, nem is beszélve a gyönyörű növényekről és a csillárokról, melyek a mennyezetről lógtak, egyszerűen lélegzet elállító volt. Kívül, a bejárat felett kiírták gyönyörű betűstílussal, hogy La Chapelle, illetve a főbejárat mellett bal oldalon az adott napi menü található. Amikor belépünk az épületbe, először egy kisebb előtér található, ahol le lehet adni kabátokat ha szeretnénk, és ha valaki foglal asztalt, akkor szivélyes fogadtatással egy fiatal férfiú és egy öregúr veszi fel a rendelést, akik eligazítanak, hogy hol található az asztal és ha van foglalásunk, akkor előbb kiszolgálnak, az amolyan VIP dolog lehet.
Az előtéren áthaladva egy üvegajtóval találjuk szembe magunkat, ami mögül a szemünk elé tárul a gyönyörű és hatalmas, sötét, de mégis világos, nem mellesleg oltári hangulatos fő csarnok, a hátsó jobb sarokban egy kisebb üveg galèriával, üveg lépcsővel megspékelve, a terem két oldalában pedig kisebb, eldugottam asztalok is találhatóak egy oszloperdő mögött. Maga a főcsarnok vintage kinézetű és hangulatú, de mégis modern, a hangszórókból halkan lágy zene szól és mindenhol levendula édeskés illata érezhető a levegőben. Első ránézésre úgy néz ki, mint egy templom, vagy kisebb bazilika, de ezen kívül tökéletes, a párom ismét kitett magáért.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Woah! - csak ennyit tudtam kinyögni halkan, mikor átléptük az üvegajtó küszövét és elém tárult a hatalmas fő csarnok.
- Hogy tetszik? - zökkentett ki vőlegényem a látszólag, egészen látható csodálkozásomból. - Tökéletes, illik hozzá a ruhám. - mondtam mosolyogva.
- Örülök, hogy tetszik. Na de gyere, rendeljünk valamit mert farkas éhes vagyok! - fogott kézen, és húzott maga után a kísérőm az asztalsorok mezején.
Amikor felértünk a galériára, és elfoglaltuk a helyünket egy pincér hölgy azonnal sietett hozzánk. Megkérdezte, hogy segíthet e valamiben és, hogy felveheti-e a rendelésünket, vagy még várjon pár percet.
- Én előételnek kérnék egy White Truffle-t, főételként rendelnék egy, hmm, egy Ironbark-t, süteményként egy Valrhona Chocolate Ganache lesz. - adtam le egy mosollyal a még mindig mellettünk álló hölgynek a rendelésemet.
- Rendben. Az úr mit óhajt? - kézdezte a kis jegyzetfüzetére pillantva.
- Ugyan azt, mint a hölgy, azzal a különbséggel, hogy nekem a főétel egy Parmezános Csirke lenne, ha megoldható, mert az is volt az étlapon. - nézett rá a pincérre Niall.
- Inni esetleg mit hozhatok? - nézett ránk ismét a hölgy.
- Dönts te, Drágám. - adta nekem a szót Niall.
- Moët Rosé-juk van? Ha igen abból kérnénk egy üveggel jegesvödörben. - mosolyogtam rá a robotnak tűnő pincérre, akinek szerintem már elege volt belőlünk.
- Persze, hogy van. Más egyébbel szolgálhatok önöknek? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, köszönjük. - válaszolt Niall.
- Rendben, akkor körülbelül öt perc múlva a rendelésük tálalva lesz. - mosolygott kedvesen és egy kis meghajlással lement a galériáról és eltűnt a fal mögött.
- Szivem? - szóltam végül kissé nyugtalanul.
- Igen? Baj van? Nem tetszik a hely? Ha gondolod elmehetünk. - aggodalmaskodott a velem szemben ülő szőkeség.
- Nem, nem az étteremmel van gond. Szeretnék veled komolyan beszélni valamiről.
- Mi lenne az?
- Zaynről van szó. Tudom, hogy megkért, hogy ne mondjam el nektek, de mivel holnap bejössz a stúdióba úgyis kiderülne.
- Nem értelek, miről van szó pontosan?
- Zayn...Szóval ő. - kicsit elhalgattam, mert nem tudtam hogyan fogalmazzak. - Zayn ki szeretne lépni a bandából. - nyögtem ki végül, mire egy könnycsepp gördült le szemeimből. De kérlek a többieknek ne szólj, bizalmasan mondta el.
- Húha, hát. Nem mondom, hogy ez most nem ütött szíven, mert de. Nagyon is. El kell mondjam, hogy erre mindanyian számítottunk. Tudod, Zayn sosem szeretett volna a banda tagja lenni, mindig is szólóban akart karriert. Az egyetlen ok amiért bent maradt a bandában, az mi voltunk. - mondta és az ő szemében is gyöngyözött egy krokodil méretű könnycsepp.
- Oh, e-ez hihetetlen. Oké, hogy a menedzsment egy rakás szar, de nem hittem volna, hogy közöttetek is van valami konfliktus féleség. - mondtam halkan könnyeimmel küszködve.
- Igazából, szinte minden csak látszat, kivéve a rajongók, a koncertek, a hangunk, a szeretet amit minden áron megprobálunk mindenkinek kiközvetíteni a hatalmas szarkupac ellenére is amibe beleestünk 2010-ben. - mondta a pezsgőjébe kortyolva.
- Irigyellek titeket, hogy ennyi szeretetet biztosítotok többmillió lánynak és srácnak. Fenomenális érzés lehet. - mondtam sóhajtva.
Körülbelül fél órával később végeztünk, a beszélgetéseink ellenére hamar elment az idő és elindultunk haza, új otthonunkba, ami még mindig telis tele volt kartondobozokkal majdnem a földtől a plafonig.
- Ezt holnap a stúdió után el kell intéznünk. - mondtam a szalonban állva.
- Egyetértek, menjünk be korán és akkor korán is jöhetünk vissza. - vetette fel az ötletet amiben egyetértettem. Megcsináltuk a sajátos esti rutinunkat és aludni indultunk, amikor a földszintről egy nagy zörejre lettünk figyelmesek.
