Only You - We Belong To Each Other

29.

A hét gyorsan eltellt, én minden nap rosszul voltam, Niall pedig amiben csak tudott segített.

Szombaton délután értek át Írországból anyuék és a Horan család. Nem tudom miért, de nagyon izgultam a találkozástól, féltem, hogy anyu mit fog szólni ahoz, hogy nagymama lesz.

- Sziasztok! - Nyitottam ki az ajtót drága anyukámnak és húgomnak.

- Szia Drágám! - Megölelt és puszit adott, majd Olgával a naplali felé indultak.

- Szia Niall! Milyen volt újra turnézni? Keszül az új album? Hogy érzed magadat, most, hogy Zayn kilépett? Apropó Zayn, én egyáltalán nem hibáztatom, hiszen tudom mi zajlik a színfalak mögött. Elmész majd An' turnéjára? - Bombázta meg ilyen és ezekhez hasonló kérdésekkel Olga a leendő férjemet miközben megölelte.

- Tudod mit? Elsőként hallhatod majd az új albumot, leszervezem a srácokkal, hogy élőben előadjuk csak neked, Olo. Rendben van? - Mosolyodott el Niall, amire Olga képtelen volt válaszolni a sokk miatt, szegény túl sok információt kapott egyszerre és ezeket, főleg ha a fiúkról van szó kis időbe telik míg feldolgozza. - Ezen kívül egyébként, ha szeretnéd akkor holnap akármennyit kérdezhetsz, mindenre válaszolok és ha akarod a nővéreddel elvihetünk majd vásárolni is.

- Naa Niall! Ne terheld mégjobban a lelkét ennek az ártatlan kislánynak, még mielőtt kiborul, tudod, hogy milyen. - Lépett be a beszélgetésbe anyu szarkasztikusan.
- A te szüleid mikor érkeznek?

- Ha minden igaz nemsokára ideérnek, de fogalmam sincs. - Mondta a tányérokat pakolgatva az étkezőasztalra. - A bátyám nem rég írt, hogy már úton vannak a reptérről, szóval biztosan nemsokára itt lesznek.

- Rendben, már alig várom a találkozást. - Örvendezett anyu.

Nem sokkal később csengettek, megérkezett a család Horan fele, szóval összegyűlt a csapat. Nem sokkal később kész lett az ebéd, amit odavittem az asztalhoz és mindenki enni kezdett. Mielőtt a második fogást hoztam volna, megkocogtattam a poharamat és megköszörültem a torkomat egy 'khm' hangot hangoztatva a család felé.

- Szóval, bizonyára már tudjátok, hogy Niall és én jegyesek vagyunk már több mint fél éve, nos ezt a napot éreztük megfelelőnek arra, hogy elmondjunk nektek egy nagyon fontos, meghatározó dolgot, ami mindannyiunk életét megváltoztatja majd.
Azt szeretném elmondani, hogy én, akarom mondani, hogy mi, Niallel gyermeket várunk. - Egy könnycsepp ágyazódott szemembe, ahogyan anyura néztem, mély levegőt vettem és megsimítottam a hasamat. - Úgy tűnik a Horan és Hudson család egyesülni fog. - Mosolyodtam el.

- Uram isten, nagymama leszek! - Kiáltott fel Mrs. Horan, anyával együtt kórusban.

- Én pedig apuka leszek! - Nyújtotta ki diadalmasan a karjait Niall a plafon felé.

- Gratulálok Drágám! - Ölelt meg drága édesanyám, majd mindenki más is egyaránt. A nap hamar elment, anyuék és leendő férjem szülei arról beszélgettek, hogy ki hogyan akar majd segíteni a terhesség alatt, meg majd hogyan fogják megkeseríteni az életünket a folytonos jelenlétükkel, illetve, hogy hogyan és mennyire fogják elkényeztetni a picúrt.

Másnap nem igazán akartam kimászni az ágyból, mert végre nem voltam rosszul, de sajnos fel kellett kelni, mert mentünk ismételten ultrahangra, Niall most fogja először látni a kicsikénket és most fogjuk megtudni, hogy mi a neme, szóval mind a ketten izgatottak vagyunk az ügyben.

- Jó reggelt Hercegnőm! - Adott szenvedélyes csókot Niall, miután kikászálódtam az ágyból és a fürdő felé indultam.

- Szia Édes! Hogy aludtál? - Öleltem át.

- Hm, kifejezetten jól, de ez kevésbé lényeges. Az a fontos, hogy Ti hogyan aludtatok?

- Tökéletesen, mert mellettünk volt apa is, ugye picúr? - Simítottam végig duzzadt alhasamon. - Oloék hol vannak? - Érdeklődtem.

- Nem tudom, szerintem még alszanak, amúgy mikor indulunk? - Nézett rám kérdőn.

- Elmegyek, megmosakszom és utána indulhatunk oké? Légy türelmes drágám! - Adtam puszit homlokára.

Gyorsnak nem nevezhetően lefürödtem langyos vízben, megreggeliztünk és elindultunk a doktornőhöz. Az út kegyetlen volt, a forgalom a megszokottnál ezerszer rosszabb volt, ezen kívül még a hőség is leszállt, annyira alattomos tud lenni az időjárás. Az átlagosan húsz perces út most elhúzódott minimum háromnegyed órára.

- Jó napot! - Nyitottam be az előtérbe.

- Jó napot kívánok, Mrs. Horan jól tudom? - Nézett rá a monitorra a hölgy aki ott állt a pult szerűség mögött.

- Oh, nemnemnem! Még nem házasodtunk össze a vőlegényemmel, szóval Hudson. - Néztem hol a mellettem álló Niallre, hol pedig a hölgyre.

- Oh nagyon sajnálom, lehet, hogy a kolléganő elrontotta. - Nevetett fel kínosan.

- Oh ugyan, hagyja csak, semmi baj. Úgy is szoknia kell a hölgynek ezt a nevet. - Mosolyodott el Niall és puszit adott a homlokomra.

- Rendben, akkor Mrs. Horan! A doktornő már várja.

- Köszönjük! - Mosolyogtam.

- Áh, jónapot Anne! Hogy érzi magát? - Fogadott a doktornő szíves mosollyal. Készen áll?

- Természetesen készen állunk. - Bólintottam, mielőtt utat adtam Niallnek.

- Oh, ő az apa? - Érdeklődött.

- Igen, ő az. Mr. Horan, a vőlegényem. - Mosolyogtam. - De kérem szólítsa csak Niallnek!

- Rendben, akkor kezdhetjük a vizsgálatot?

- Készen állsz? - Fordultam Niall felé.

- Életemben nem izgultam ennyire, de igen. - Mosolygott.

- Akkor kezdhetjük doktornő. - Fordultam vissza.

Felfeküdtem az ágyra felhúzott pólóvan, majd doktornő rányomta a zselét a hasamra és elkezdte a vizsgálatot.

- Oh, ott is van a picúr, nézzék! - Mutatott a monitorra a hölgy.

- A legutóbb azt mondta, már lehet tudni a nemét. Megtudhatnánk most? - Érdeklődtem.

- Oh, természetesen! De az nem annyira egyszerű, mert ez a gyermek valahogy nem szeretné megmutatni magát. Egy kicsit talán, ha erre nézzük. - Forgatta a készüléket, majd ismét megszólalt. - Áh, itt is van, ez már teljesen valószínű, hogy a gyermek neme nem más miint. - Mondta az 'i' betűt már-már frusztrálóan elnyújtva.