Only You - We Belong To Each Other

12.

- Mit akar? - böktem ki végül pár perc bámészkodás után.

- Egyszerűen, csak felvázolom a történteket, és mind azt amit tudnia kell. - vette nagy nehezen komolyra a szót. - Első sorban, gratulálok, hogy maga ilyen kitartó a mi kis Horanunk mellett, bevallom ezt csodálom, kíváncsi lennék, ahoz is elég kitartó és erős e amit most látni fog.

Ahogy kimondta ezeket a szavakat a férfi aki mögötte állt, bekapcsolta a hatalmas tévét amin egy felvétel jelent meg, először nem tudtam kivenni, hogy mit ábrázol, de mikor nagy nehezen észhez tértem, majdnem felsikítottam azon, amit a videón láttam. A felvételen a fiúk voltak láthatóak székekre ültetve és mint egy munkatáborban, úgy utasította őket Simon és ráadásul még úgy is bánt velük. Próbáltam nyugodt maradni és leplezni a könnyeimet, de nem igazán sikerült. Csak ültem ott az ágyon és próbáltam elnézni arról a hatalmas képernyőről, ami velem szemben tornyosult a falon és éppen a fiúk és életem szerelme kínzását vetítik le.

- Hhöh - vettem egy erős és mély lélegzetet, mikor felébredtem, kezdtem volna megnyugodni, hogy az egész elrablásos dolog csak egy ostoba rémálom volt, de tévedtem. A szoba ugyan úgy ott volt, egyedül az "álmomban" szereplő LED TV nem volt ott az ággyal szemben. Pár percig gondolkodtam, és mondogadtam magamban, hogy nem ez lehetetlenség, amikor a mára már ikonikus kopogás szűrődött be az ajtón, mire felpattantam örömömben, mert ez Niall kopogása volt. Kettő zárkattanás után az imént említett szőke dugta be a fejét az ajtón, majd egyből be is esett azon, először nevetni akartam, de amikor megláttam mögötte Simon alakját, elszörnyedtem.

- Mondja már el valaki, hogy most mi a fasz történik! - kiáltottam, miközben Niallhöz futottam.

- Szóval, akkor most, hogy itt van a gerlepár, elmondom mi van és mi miért történik. - kezdte nyugodt hangnemben az elrablónk. - Röviden, de dúsan fogok beszélni, mert nem akarok sokat papolni és ezzel még többet baszakodni, világos fiatalok!? - kérdezte, a már megszokott tekintetével és az ezt kísérő undorító hangnemével. - Első sorban, van fogalmatok arról, hogy mit is kerestek most itt?

- Igen van - kezdtem bele - elrabolt egy gazdag, önfejű, faszfej menedzser, akit csak a pénz érdekel. - mondtam már szinte kiabálva, erre nem szólt semmit, csak Niallhöz fordult.

- Neked Niall, van fogalmad arról, hogy a te kis galambod és te mi a faszt kerestek itt? - kérdezte a megszokott gúnyos hangján, ami azt sugallta, hogy valami nagyon nyomja és ezt ki is fogja engedni rajtunk.

- Nem, nekem sincs Simon, úgyhogy kurvára örülnék, ha felvilágosítanál. - mondta Niall idegesen.

- Hát akkor jó, elmondok mindent, de úgysem fogjátok megérteni, ti ehez túl ártatlanok vagytok. Először is, tagja vagyok az angol és az olasz maffiának, akiknek nem tetszik, hogy olyan lány van itt, akit nem látnak szívesen, hogy érthetőbb legyek - vett egy lassú, mély levegőt - csak olyanokat fogadnak el a fiúk mellett, akiket ők fentről kijelöltek nekik, például Louis és Eleanor. Nekem végre kell hajtanom minden parancsot, amit adnak mert vagy engem, vagy valamelyik bandámat végzik ki, ami senkinek sem lenne jó.

Simon szavaira Niallel összenéztünk és nem akartuk elhinni, amit Cowell mondott.

- E-Ez túl sok informácio egyszerre, Simon. Én nem akarlak megbántani, mert tényleg sokat tettél értünk, és kurvára el is basztad vele az életünket, de ha ennyire meg alarsz védeni minket, akkor tégy úgy ahogy mindig is tettél; szálj szembe a szabályokkal és a riválisaiddal, állj ellent vagy aldozd fel magad, nekem oly mindegy, csak egyszer végre, könyörgöm had legyek boldog! - kérlelte Niall, a végére már könnybe lábadt szemekkel.

- Értelek Horan, hidd el, legalább most az egyszer higyj nekem kérlek, én megadnám a lehetőséget, idővel, de ez korántsem ilyen egyszerű. - kezdett bele ismét monológjába.

A hosszú szövege igazából annyiról szólt, hogy miért nem tud kilépni a maffiából és ehhez hasonlók.

- Mr. Cowell - bátorkodtam feltenni egy kérdést. - meddig akar még fogva tartani?

- A garázsban ott van a Range Roverem, adok kötelet, hogy ki tudjatok mászni, mert alattunk van egyenesen a garázs, ha megvan a kocsi, menjetek amerre csak tudtok. Egyszer és utoljára megkegyelmezek nektek, Horanék. - nevetett fel nem átlagos módon a kijelentésén.