Only You - We Belong To Each Other

27.

Két hete, hogy a fiúk turnéznak, egy hete, hogy Natalie a Királyságban van, aminek nagyon örülök, mert így nem éreztem magamat egyedül. Május közepe volt, utáltam, utáltam, hogy Niall nincs ott, mert szinte minden nap rosszul voltam, émelyegtem, hányingerem volt, olyan dolgokat kívántam enni, amiket valójában gyűlölök.

- Hé, An', jól vagy? - Nézett rám Natalie, tekintetéből törődés szele suhant át a házon.

- Persze csak megint ez a furcsa émelygés. - Fogtam a fejemet.

- Hát Annie, nem akarok így beleszólni a magánéletedbe vagy ehez hasonlók, de szerintem te terhes vagy. - Ült le mellém a kanapéra.

- Nem, az lehetetlen, szerintem csak a stressz. - Vontam vállat.

- Hát jó, te tudod. Nem akarunk csinálni valamit? - Nézett rám valami ötletre várva.

- Nem megyünk el moziba?

- Oh, jó ötlet, mit akarsz nézni? - Kérdezte.

- Fogalmam sincs, mit vetítenek ma? - Néztem rá Natira azzal a reménnyel, hogy ő tud bármit is.

- Halvány lila gőzöm sincs, de gyere inkább nézzük meg.

- Lássuk csak, hmm, nekem a Kém és a hamupipőke filmesített változata valahogy bejön. - Szólalt meg körülbelül öt perc nézelődés után Nati.

- Mi lenne, ha megnéznénu mindkettőt? - Vetettem fel az ötletet.

- Nekem oké, de gyere szedjük össze magunkat, aztán menjünk.

Mivel Natinak és nekem ugyan az a ruha és cipő méretünk, szeretünk egymás ruhatárából öltözködni. Nati egy bézs farmert, fehér, rövidujjú 'Los Angeles' feliratú felsőt vett fel egy tavaszi csizmával és a bőrkabátjával. Jó magam öltözete nem volt meglepő, fekete, magasított derekú farmert választottam, a már télről megszokott zöld horgolt pulcsimmal, hasamnál kicsit betűrve, fekete tavaszi csizmával megspékelve tökéletesen passzolt a stílusomhoz. Szexik voltunk, de mégis visszafogottak, hiszen mégis csak egy moziba megyünk.

A filmeket sorban néztük meg, először a Kém cimű akció filmet, illetve a Hamupipőke filmesített verzióját néztük meg. Mind a kettő nagyon jó volt, mai napig meg szoktuk őket nézni.
Miután végeztünk a filmekkel, mind a ketten kicsit lefáradtunk agyilag, szóval, hogy feltöltődjünk egy kicsit, elmentünk vásárolni minden féle kaját, illetve alkoholmentes üdítőt, na meg persze ruhákat, meg ruhákat, mert mint tudjuk, ruhából sosem elég.

Felpróbáltuk a cuccokat, amiket vettünk, miután haza értünk, majd me timeot tartottunk, illetve kimentünk a jakuzziba is, ahol csak élveztük az életet. hajnalig fent voltunk, mert sorozatot néztünk és csak éltük az életünket, mint régen tinédzserként, mikor a szüleink nem voltak otthon.

Reggel, mint ahogyan az már egy lár napja rendszeresen előfordult, hányingerrel keltem, de mist ráfogtam a hajnalig tartó kajálásra, mert ha ilyeneket csinálok mindig rosszul vagyok.

- Elmegyünk a húgoddal a varsói koncertre? - Kérdezte Natalie egy kanál zabkását nyammogva éppen.

- Milyen koncert? - Értetlenkedtem.

- Mi van veled te lány, már el is felejtetted, hogy a vőlegényed egy világhírű fiúbanda tagja? - Vonta fel szemöldökét Nati.

- Jaa, hogy arra, mehetünk. - Ásítottam.

- Oké, akkor pakolj vár a gép. - Indult meg a lépcső felé.

- Hogy mi? Várj! - Értetlenkedtem.

- Mi az, hogy vár a gép?!

- Nem volt választásod, hogy jössz e vagy sem, Olga mindenképp megoldotta volna. - Mosolygott gúnyosan.

- Ahj te galád. - Mondtam és utána futottam. - Most nem a backstageben leszünk ugye? - Vontam kérdőre barátnőmet.

- Dehogy, VIP szóval találkozhatsz a szerelmeddel. - Mosolyodott el.

Nagyon örültem, hogy végre láthatom szívem birtoklóját. Fél óra múlva már a reptéren is voltunk és a magángép készen állt a felszállásra. A repülés nagy részére, illetve arra, hogy hogyan jutottam el a szálloda szobámba, nem emlékszem, mert a fáradtságtól kidőltem mint valami krumpliszsák, de amikor Varsóban felkeltem, boldogság öntötte el testemet, mikor rájöttem, hogy nem országok választanak el a szerelmemtől, hanem csak házak, akár szobák, mert kinézem Natiból, hogy abba a hotelba foglalt szobákat, ahol ők is vannak.

- Ah, már csak pár óra és láthatlak. - Suttogtam az ablakon kifelé bámulva.

- Oh, szép jó reggelt drága barátnőm. - Hallottam meg Nati hangját magam mögül. - Hát felkeltél?

- Hát, úgy fest, hogy igen. - Mosolyogtam.

- Hogy érzed magad? - Kérdezte az ágyon ülve.

- Tökéletesen, azt hiszem. - Motyogtam.

- Az a lényeg. Na gyere együnk valamit, Maria éhes. - Nevetett fel.

- Maria. - Ismételtem halkan. - Tehát ez lesz a neve a picúrnak? - Érdeklődtem.

- Igen, végül Maria lesz. - Vigyorgott.

Le mentünk a földszintre étkezni, amikor megláttam Liamet bejönni az étterembe Mayával, elállt a lélegzetem. Itt vannak, velem egy hotelben. Nem mozdultam, csak ültem ott, mint egy szobor, nem akartam, hogy észrevegyenek, ezért inkább mondtam Natalienak, hogy menjünk fel a lakosztályunkba, mert nem akarok lebukni.
Amikor felértünk, szinte be sem csuktam az ajtót, de éreztem, hogy minden amit megettem, most ki fog jönni belőlem. Az érzékeim nem csaltak, a napom hátra lévő része is így telt, szóval én nem mentem el a koncertre Olgáékkal, ami miatt addig zokogtam, míg el nem aludtam.

- Hé, csajszi! Kelj fel! - Hallottam legjobb barátnőm hangját.

- Baj van? - Néztem rá bután.

- Nem semmi sincs, ezt csináld meg. - A kezembe nyomott egy terhességi tesztet.

- Mit csináljak vele? - Értetlenkedtem.

- Fogd meg és menj be a fürdőszobába megcsinálni, semmit sem veszítesz vele, ha megcsinálod. - Tolt a fürdőajtó felé.

- Mennyi az idő? - Kérdeztem.

- Tíz óra lesz. - Motyogta Nati. - Na de menj!

Egyedül maradtam, a fürdőszoba barackos színeivel. Abban igaza volt, hogy semmit sem veszthetek azzal, ha megcsinálom, de féltem.

Leültem a WC hideg felületére és elvégeztem a tesztet, az idő valahogy nagyon lassan telt, lassan mentek a percek, amikor egyszer csak lejárt az idő, féltem megnézni az eredményt, de túl is akartam esni rajta.
Amikor megnéztem, akaratomon kívül is sírni kezdtem, sok féle érzelem kavargott bennem; bánat, nyugodtság, félelem, zavarodottság, csalódottság és egyben öröm.

Amikor kiléptem a fürdőszobából, Natalie kíváncsi arcát véltem felfedezni magam előtt.

- Na muti. Kíváncsi vagyok. - Ugrándozott.

Odaadtam neki a tesztet és újból elkapott a sírhatnék, amire ő nem szólt, csak bíztatóan megölelt.